Egy randira? Még sosem voltam randin, és... Nem, nemet kell mondanom! Jungkook mondta, hogy nem gondolja komolyan az ilyen dolgokat. Nem szeretnék pofára esni.
-Ne haragudj Jimin, de nem! -válaszoltam.
-Kérlek Jeni! Csak adj egy esélyt. -fogta meg kezem.
Aigoo.. Hogy tud mindig zavarba hozni? A helyes döntés az lenne, ha nemet mondanék, de nem szeretném megbántani.
-Ne... -már boci szemekkel nézett rám. Nagyot sóhajtottam. -Legyen!
Jimin felpattant az ágyról és köszönetképpen meghajolt előttem, majd rám nézett és elvigyorodott. Szemei csillogtak. Láttam benne az örömöt. Remélem igazi öröm..
Hátat forditott nekem és hallottam ahogy egy halk "ezaz"-t suttogott. Kiment az ajtón én pedig nem birtam nyugton maradni, ezért átmentem barátnőm szobájába, hogy elmeséljem mi történt.
Hallgatóztam az ajtó előtt, hogy mikor lehet már elég messze ahhoz, hogy át tudjak rohanni. Fülemet az ajtóhoz tapasztottam és amikor már semmilyen zajt nem hallottam kidugtam a fejem, körbenéztem és szaladtam is. Szinte kitörtem az ajtót, becsaptam magam után és egy mély levegőt fújtam ki magamból. Rák vörös voltam. Adri csak kérdőjelesen nézett rám. Én csak mosolyogtam mind a tejbetök, mintha misem történt volna. Lehuppantam az ágyra és tapsikolni kezdtem.
-Veled meg mi történt? Ennyire tetszett az újraélesztési meglepetés? -röhögött.
-Vicces vagy. Amúgy képzeld... Elhivtak randira. -villantottam mosolyom.
-Mii? Ki? Mikor? Hova? -tette fel egymás után a kérdéseket.
-Nyugalom. Jimin elhivott randizni. Azt még nem tudom, hogy hova és hogy mikor, de az igazat megvallva már nagyon izgulok. -válaszoltam.
-Juuj Jeni. Annyira örülök, hogy végre te is kaptál valamit. -orditozva tapsikolt.
Szemeim hirtelen kimeredtek, kezemmel pedig befogtam barátnőm száját.
-Mi az hogy kaptam valakit? Nem járunk meg ilyenek... -néztem össze-vissza.
-Még! Hihihi. -bökdösött Adri.
-Hagyj már! -nevettem fel. -Te viszont hogy állsz Jungkookkal?
-Ju... Jungkook és én? Pff, nincs semmi. -hebegett.
-Ugyan kérlek, azt hiszed nem látom hogyan nézel rá? Szinte olvadozol. -csücsöritgettem neki.
-Ne mondj ilyeneket, még a végén el pirulok. -lökött kissé meg.
-Ajj... De legyen vége ennek a lelkizésnek te szerelmes. Inkább menjünk el valahova. -pattant ki az ötlet fejemből.
-Shopping? -csillant meg szeme.
-Úú, az most rám férne. De... Kéne kunyeráljak egy kis pénzt Kooktól. Segitessz? -kulcsoltam össze kezeimet arcom előtt.
Csak sóhajtott egy nagyot, felpattant az ágyról és indult kifele. Nem akartam lemaradni tőle ezért én is kaparodtam. Elsuhantam mellette és egészen a lépcső aljáig versenyeztünk. Végül nem döntöttük el, hogy ki is nyert, de mind a ketten biztosak voltunk a győzelmünkben. Átkaroltam Adri nyakát és mind két ittas úgy mentünk be a nappaliba. Csak Jungkook és Jimin voltak bent. A kanapén ültek és valami rajzfilmet néztek. Mint az ötéves gyerekek. Már csak énekelnijük kellene. Se kép, se hang nem volt a fiúknál. Tátott szájjal figyelték a tv-t. Adri összecsapta a tenyerét amire mind a ketten felriadtak. Azok a fejek. Azt sem tudták honnan vegyék elő a távitányitót és kapcsolják el. Nagyot nevettünk barátnőmmel. Leültünk a földre, pont a fiúkkal szembe.
-Figyu Jungkook. Az van, hogy el szeretnénk menni Adrival vásárolni és... -befejezte helyettem a mondatot.
-Kéne egy kis pénz. Gondoltam. -vette elő pénztárcáját hátsó zsebéből.
-De csak egy kicsii! -mutattuk ujjunkon egyszerre a lánnyal.
Ki vett valamennyi pént és a kezembe nyomta. Meghajoltam köszönetképpen és indultunk volna vissza, de Jungkook megállitott.
-Héj! Várjatok csak. Gyertek vissza. -intett ujjával. -Jimin is kéne adjon, ha már el is vett valamit. -nézett az emlitettre.
-Mit vettem el? -vonta fel szemöldökét.
-Szeretéd, ha emlékeztetlek rá? -nézett rám Kook, én pedig rögtön elfordultam.
Jimin csak a tarkóját vakargatta, majd ő is elővette a tárcáját és a kivett pénzt a kezembe adta.
-De még ő is tartozik nekem valamivel. -mondta egy csábos mosoly közepette.
Még mielőtt bármit is mondott volna sarkon fordultam és indultam is az emeletre. Barátnőm hamar utol is ért és a szobámba mentünk. A szekrényt vettem célpontba amit hamar ki is üritettem, mig a végén megtaláltam a számomra tökéletes összeállitást. Egy farmer rövidnadrág, egy fekete rövidujjú és egy piros kabát és egy magassarkú fekete cipő.
Még én felöltöztem, barátnőm is kitúrt valamit a szekrény aljáról. Egy fekete miniszoknya, egy ujj nélküli fehér felső és egy bézs tűsarkú. Mind a ketten felkaptuk a táskánkat és a telefonunkat, majd indultunk kifele.
Most jut csak eszembe, hogy nem is tudjuk merre menjünk... Csöngettek. Az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam. Natsu volt az. Kedvesen mosolygott rám amit viszonoztam és elálltam az útból, hogy be tudjon jönni. Éppen J-Hope jött ki a szobájából, aki rögtön a lányhoz rohant. Jó látni, hogy van aki ilyen szerelmes mint ők. Hosszas ölelkezés után Hope rám mosolygott és belekezdett beszédébe.
-Hova mentek? -nézett rám majd Adrira.
-Csajos napot tartunk, igy elmegyünk vásárolni. -beszélt helyettem barátnőm. -Igazából nem tudjuk merre kell menni, de valahogy csak el fogunk találni. -magyarázta.
-Ha gondoljátok elviszlek titeket. Natsuval úgyis a városba készülünk és pont útba esik a bevásárlóközpont. -ajánlotta fel.
Igazán kedves tőle, hogy elvisz. Csak bólintottam egyet és rámosolyogtam.
Legnagyobb meglepetésemre ki jött ki a szobájából? Persze hogy Jimin. Tetőtöl talpig kezdett el vizsgálgatni. Már megint? Mikor jön el az én időm is? Már alig várom. J-Hope bement a szobájába készülődni, mi pedig a nappaliba csoszogtunk. Mind a hárman leültünk és beszélgetni kezdtünk. Úgy döntöttem egy kicsit kifaggatom Natsut.
-Mióta vagytok együtt J-Hope-al? -tettem fel első kérdésemet.
-Körülbelük két éve. Yoona elvitt egy buliba ahol a fiúk is ott voltak és igy ismerkedtem meg vele. Aznap töltöttem be a tizenhetedik évemet és ezt kaptam ajándékba a nővéremtől. Életem szerelmét. -nevetett.
-Ez de aranyos. Igazán szép pár vagytok együtt. -támasztottam meg fejem.
Hirtelen Hope ugrott elénk és húzta fel barátnőjét jelet adva arra, hogy indulhatunk.
Jungkook éppen akkor ért be a házba mikor mi mentünk ki.
-Hát te? Hol jártál? -néztem rá kérdően.
-Csak sétáltam egy kicsit. -jött oda hozzánk.
-Ha máskor sétálni mész, vihetsz valakit. Ne légy egyedül. -bólintottam Adri fele.
Barátnőm csak kipirosodott, Kook pedig csábosan rá mosolygott.
-Tuti legközelebb nem megyek egyedül. -kacsintott.
Magához húzott és nyomott egy puszit a homlokomra, majd Adrihoz lépett és arcon puszilta. Aish.. Milyen édesek. Beültünk a kocsiba. Azt hittem már sosem érünk oda, pedig elég közel volt. Az egész utat végig beszéltünk és folyamatosan nevettünk. Már majdnem a könnyeim folytak J-Hope vicceitől és beszólásaitól. Körülbelük tiz perc alatt meg is érkeztünk a kitűzött célhoz. Natsu azt mondta, ha végeztünk hivjuk fel vagy őt, vagy Hope-ot, azzal elviharzottak.
Végre elérkeztünk a pláza közepére. Baromi nagy volt. Az első boltunk egy cipőbolt volt. Imádok cipőket vásárolni. Bementünk és ahogy megálltam úgy éreztem magam mintha otthon lennék. Letámadtuk az első pár cipőt amit megláttunk. Próbálgatni kezdtük őket, majd egy jóó pár perces válogatás után egy nyitott lábbeli mellett döntöttem. Adri egy magassarkú, szintén nyitott cipőt választott. Nem volt drága. Még elég pénzünk maradt ruhákat is vásárolni. Úgy döntöttünk barátnőmmel, hogy elválunk egymástól igy többet tudunk nézelődni és a pláza központjában fogunk találkozni egy óra múlva. Ő balra, én pedig jobbra vettem az irányt. Egy fekete-fehér ruhásüzletbe tértem be, ahol hosszas válogatás után egy fekete alapú fehér mintás pólót vettem.
Még egy pár boltba benéztem, ahol vettem még egy-két cuccot.
Rápillantottam az órámra és észre vettem, hogy már tizenöt perce elmúlt egy óra. Adri meg fog ölni. Elindultam... Volna, ha tudtam volna merre vagyok. Nem volt ismerős egyetlen útvonal sem. Csak körbe-körbe forogtam de semmi ismerős jelet nem kaptam. Megfordúltam és nekimentem valakinek. Szerencsétlenségemre rögtön felestem és a földön landoltam. Egy fiatal fiú volt a balesetem okozója aki leguggolt hozzám és a kezét nyújtotta felém. Megfogtam, majd felsegitett. Megigazitottam ruhámat.
-Ne haragudj. -hajolt meg. -A nevem MyungSoo. -rázta meg kézfejemet.
-Semmi baj. -mosolyogtam rá. -Jeni! -helyes fiú, de nem az esetem. -Bocsánat, hogy megkérdezem, de nem tudod véletlenül merre kéne mennek, hogy eljussak a pláza központjába? -kérdeztem félénken.
-De! Gyere, mutatom. -fogta meg lágyan hátamat és mentünk a célpont fele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése