Vallomás. (12.rész)

Hirtelen felgyorsultak az események... A mondataim rohamosan követték egymást, majd a padok közül Yoona kuncogását hallottam meg, megbotlottam egy kinyújtott lábba, fejemet pedig az asztal szélébe ütöttem. Elvesztettem az eszméletem...

*Jimin szemszögéből*
Csak azt láttam, hogy Yoona kibotlasztotta Jenit, ő pedig a földön fekszik eszméletlenül. Rögtön odarohantam és szólogatni kezdtem. Mindenki körülötte állt és egyszerre kiabáltak, sugdolóztak, egyesek pedig csak nevettek. Jelenleg nem fogok leállni Yoonával veszekedni. Karjaimba vettem Jeni törékeny testét és Adri segitségével egészen az autómig cipeltem. Hátra ültettem, barátnője pedig rögtön mellette helyezkedett el. Beinditottam a kocsi motorját és már úton is voltam a házunk fele. Közben próbáltam elérni Jungkookot, de gondolom mivel órája volt nem tudta felvenni a telefonját. Igy jutottam arra a döntésre, hogy felhivom a dokit és talán mire mi is hazaérünk ő is meg fog érkezni. Aggódom Jeni miatt. Remélem nem kell kórházba vinni.
A dugó elkerülésének köszönhetően hamar haza érkeztünk. Leparkolva a kocsival, Jeni még mindig eszméletlen testét karomba vettem és egészen az emeleti szobájáig vittem fel. Az ágyára fektettem, majd meghallottam a csangőt amire Adri rögtön lerohant. Az orvos volt aki nyugodt léptekkel haladt felfele. Nem sürgette magát ellenben velem, aki majd' megőrült az idegességtől. Beérkezve a szobába letette táskáját majd feltette az összes lehető kérdést amit el tudtam képzelni. Megpróbáltam visszaemlékezni a történtekre és elmondani, hogy s mint történtek a dolgok. Annyira gyorsan történt minden, hogy a legtöbb dologra nem is tudtam válaszolni. Miután befejezte a kézdezősködéseit, az ágy mellé indult és megvizsgálta Jenit. Pár perces vizsgálás után felénk fordult majd sóhajtott egyet. A szivem majd' kiugrott a helyéről. Nagyon féltem, hogy azt a választ adja amitől a legjobban tartok.
-Nincs komolyabb baja. -jelentette ki az orvos. Kifujtam a bennem maradt levegőt. -Szerencsés, mert nem ütötte be annyira a fejét. Bármikor magához térhet. Pár napig ne menjen iskolába és még a hétem hozzák be a rendelőmbe egy kivizsgálásra. -magyarázta. Csak bólintottam egyet. Még pár kérdést feltett Jenivel kapcsolatosan, amit hamar le is jegyzett.
-Mindent köszönök, doktor úr. -mondtam, miután befejezte a teendőjét. Kezet fogtam vele, majd Adri lekisérte. Leültem Jeni mellé az ágyba, megfogtam a kezét és egy enyhe csókot leheltem homlokára. 

*Jeni szemszögéből*
Nyilaló fájdalmakat kezdtem el érezni fejem hátsó részén. Kezemmel oda kaptam, majd felszisszentem. Lassacskán felnyitottam szemhéjamat és megpillantottam a szobában ülő összes ismerős arcot. Ahogy Jungkook meglátta, hogy ébredezem rögtön mellettem termedt.
-Hogy érzed magad? -kérdezte aggódó tekintettel.
-Fáj a fejem! Mi történt? -ültem fel az ágyon.
-Nem emlékszel? Yoona kibotlasztott, te pedig beütötted a fejed. -mesélte. Hirtelen beugrottak az események. Minden elémtárult. A szindarab, a hirtelen jött esés, majd az eszmélet vesztés. Fogalmam sincs hogyan jutottam hazáig, de bizonyára valamelyik fiú hozott haza. Adri amint belépett az ajtón kérdezősködni kezdett, hogy hogy érzem magam. Megnyugtattam mindenkit, hogy nincs semmi bajom. Taehyung és J-Hope kimentek a szobából. HaNi úgy látom nagyon gondoskodni akar rólam, jó sok kaját mellém pakolt. Azt gondolta, hogy ezt mind megeszem? Nem ettem ennyit egy hét alatt, nem hogy egy nap alatt. Csak nevettem mikor láttam, hogy mellém helyezi az ételt.
-Jeni, be kell mennünk a suliba mert valami esti programot szervezett nekünk Mrs.Taeyona tanárnő. De amilyen hamar tudok jövök! Jimin itt marad veled. -puszilta meg homlokomat, majd a két lány megölelt és együtt szinte egy szempillantás alatt eltüntek a szobából. Jiminre néztem aki édesdeden aludt a kanapén. Ezt muszáj lefényképeznem! A mobilom után kaptam és gyorsan lőttem róla egy pár képet.

Még szerencse, hogy a kanapé nincs olyan messze az ágyamtól, igy nem kellett felállnom. Nyöszörgő hangra lettem figyelmes. Fejemet a hang fele forditottam és észre vettem, hogy Jimin kezd ébredezni. Kinyitotta szemeit és amint megpillantott rögtön felpattant.

-Jól vagy? -érdeklődött. Csak hevesen ráztam a fejem fel-le. Nem volt rajta póló, igy alaposan megfigyelhettem kigyúrt felsőtestét.

-Héj! Nem ér leskelődni. -takarta el kezével hasát.

-Oda se nézek. -nevettem, s elforditottam fejem. Sóhajtott egyet. Kérdően néztem szemeibe.

-Tudod mennyire aggódtam érted? -ült le velem szembe az ágyra. -Amióta haza hoztalak el sem mozdultam mellőled. -sütötte le szemeit.

-Tényleg? S-sajnálom. -tördeltem ujjaimat. Nem szólt csak szorosan magához húzott. Viszonoztam ölelését, majd belefúrva fejemet nyakába egy puszit adtam az érintett helyre. Beleremegett, amire felkuncogtam. Elengedett szoritásából, majd egy hirtelen mozdulattal felpattantam az ágyból.

-El kéne mennem zuhanyozni. -indultam szekrényem felé. Mikor kinyitottam az ajtaját erős fájdalom nyilalt ismét fejembe. Szédülni kezdtem és megtámaszkodtam az egyik székbe. Két karomat megérintő fiú fele fordultam.

-Igy tuti nem fogsz zuhanyozni. -rázta fejét. 

-Pedig muszáj lesz. -túrtam bele hajamba. Mikor enyhült a szédülésem elővettem szekrényemből a pizsamám, majd karomra akasztva mentem ki a szobámból. Jimin természetesen nem hagyott magamra. Beérkezve a fürdőszobába belenéztem a tükörbe, ami nem volt túl jó ötlet mivel úgy néztem ki mint egy élő-halott. Hátat forditottam tükörképemnek.

-Borzasztóan nézek ki! -jelentettem ki.

-Gyönyörű vagy. -hajolt közelebb hozzám. -Had segitsek. Nem szeretnélek összeesve találni a viz alatt. -vigyorgott.

-És mégis hogyan akarsz segiteni? Tartod nekem a gyertyákat? Vagy esetleg te akarod megmosni a hajam? -tettem karba kezem.

-Például! -kikerekedtek szemeim.

-Ezt nem gondoltam komolyan! -nevettem. -Na... Tünés. -hesegettem kezemmel. Már az ajtón ment volna ki amikor ismét megszédültem, kissé erősebben.

-Kész! Gyerünk, segitek. És ne halljak nyafogást. -mutatott felém ujjával. Egy kevés idejig nyöszörögtem de utána beletörődtem, hogy addig nem megy el még nem segit. Igy sóhajtottam egyet és elkezdtem levenni ruháimat. Megszabadúltam felsőmtől és nadrágomtól, majd egy szál fehérneműben ácsorogtam a fürdőszoba közepén. Jimin a zuhanyzó mellé állt, s megengette a vizet. Leengedtem hajam és a forró viz alá álltam. Nem voltam annyira merész, hogy ott mutogassam magam, ezért behúztam a zuhany ajtaját. Körülbelül tiz percig álldogáltam a forró viz alatt, de hamar meguntam, igy elhúztam az ajtót és kiléptem a hideg csempére. Elvettem törülközőmet és magam köré tekertem.

-Elmennél a szobámig, hogy idehozd a neszeszerem? -biggyesztettem le ajkam. Megforgatta szemeit, de vette a fáradságot és elindult kifele. Én addig gyors iramba átvettem fehérneműmet és pizsamám, majd mintha mi sem történt volna mentem ki a fürdőből. Jimin már éppen jött le a lépcsőn.

-De... Nem úgy volt... -tartotta felém neszeszerem. Csak vállat vontam és intettem fejemmel, hogy jöjjön fel. A szobába érve lehuppantam az ágyra. Betakaróztam, fejemet a párnára hajtottam de nem aludtam. Jimin ismét nem hagyott magamra. Jól esik, hogy valaki aggódik értem és törődik velem. Leült a kanapéra és le nem vette rólam a szemét. Látszott rajta, hogy már fáradt. Ajj, ezt lehet, hogy meg fogom bánni...

-Jimin. -szólaltam meg halkan. Már majdnem félálomban volt. -Gyere feküdj ide! -mutattam a mellettem lévő üres helyre.

-Dehogy, aludj csak! -legyintett.

-Kérlek... -néztem rá nagy szemekkel. Nehezen felállt a kanapéról és lefeküdt mellém az ágyba. Eddig fel sem tűnt, hogy még mindig nincs rajta felső. Egymással szembe fordultunk és egymás tekintetét kezdtük el fürkészni. Még a sötétben is ragyogtak szemei. Olyanok voltak mint a csillagok, nyugtató volt a látványa. Beleszerettem ezekbe a szemekbe, és már lassan abban is biztos vagyok, hogy belé is. Hosszas pillantások után csak gondoltam egyet és hozzábújtam. Derekánál átöleltem, ő pedig meglepődöttségében csak a hátamra tette a kezét, de miután észhez tért összekulcsolta ujjait és szorosan megölelt. Kezemet mellkasára helyeztem, s fejemet felemelve közel hajoltam hozzá. Alig pár centire voltak egymástól ajkaink.

-Mit csinálsz? -nézett kiváncsian rám a fiú.

-Csak nem szeretnék az adósod lenni. -vigyorogtam, azzal ajkam összetapasztottam övével. Lágyan és szenvedélyesen kezdtünk el csókolózni. Kezét pólóm alá csúsztatta és hátamat kezdte el simogatni. Beleharapott alsó ajkamba amire felsóhajtottam. Nyelvünk is heves csatába kezdett bele. Egyik lábamat áttettem hasán és csipőjére ülve még mindig egymáshoz voltunk tapadva. Beletúrtam hajába és megérintve hasát, végigsimitottam egész felsőtestén. Hosszas csókolózás után ha nehezen is, de elváltunk egymástól. Szaporábban vettük mind a ketten a levegőt. Éreztük egymás lehelletét és azt kivántam, hogy újra ismétlődjön meg ez a pillanat. Leszálltam csipőjéről és mellé feküdve egy huncut mosoly jelent meg az arcán.

-Legyél a barátnőm. -nézett rám komoly tekintettel. Ledermedtem. Meg sem tudtam szólalni.

-Ji...Jimin.. Én.. -dadogtam.

-Jeni, ezt nem csinálhatjuk igy tovább. Én szeretlek! Ha te nem igy érzel akkor mond meg, mert én tényleg komolyan gondoltam ezt az egészet. -mondta lehangoltan.

-Én... Én is szeretlek! -mosolyodtam el.

-Ez.. Ez akkor azt jelenti, hogy a barátnőm leszel? -csillant fel szeme. 

-Azt! -fontam át karjaimat nyaka körül.

-Most el sem tudod képzelni mennyire boldog vagyok. -kerekedett fölém, majd megcsókolt. Belemosolyodtam. Boldoggá tesz. Örömmel tölt el ha vele vagyok. Minden egyes pillanatot vele akarok átélni. Nem akarom elengedni! 

Fájdalmas ütések. (11.rész)

-Jól hallottam? Jimin megcsókolt? Hogy téged? -meredt ki szeme.
-Aha, mért olyan meglepő? -álltam fel, velem együtt pedig a lányok is. Felém vette az irányt és kezét megemelve pofozott fel. Gyűrűje pengeként vágott bele arcomba felsértbe érzékeny bőrömet. Arcomra kaptam kezemet, majd a lányra vetettem tekintetemet. Szinte kirobbant mindenkinél a düh és ordibálni kezdtek Yoonára, Adri pedig majdhogynem nekiment. Megállitottam a nagy veszekedést majd gúgyos nevetésbe kezdtem bele.
-Csak ennyi telik tőled? Ahelyett, hogy Jimint meghóditanád engem próbálsz lepattintani? Hát tudod ez nem fog menni. Mindegy, hogy milyen áron, de meg fogom magamnak szerezni Jimint. -néztem rá bosszúsan. A szembe lévő nem tudott megszólalni mivel húga amilyen gyorsan csak tudta kihúzta a szobából. Mikor becsapta maga után az ajtót a lányok körém álltak és mindenki a felsértett helyet kezdte el tapogatni. Csak a fejemet ráztam és megnyugtattam őket, hogy semmi bajom. HaNi behozott egy vizes anyagot és az arcomra nyomta. Túlreagálják a dolgokat, bár az igazat megvallva bennem is ott van az ideg, hogy legszivesebben megtépném de ha nyugodt maradok azzal csak jobban fogom idegesiteni. Ami pedig a Jimines mondatomat illeti... Nem tudom, hogy tudtam ilyen módon beköpni. Ekkora barom nem lehetek, mostmár tuti nem lesz meg se Jimin, és Yoona is mégjobban rám fog szállni. Ezt jól elintéztem.
-Ne haragudj Jeni! -lép be a szobába Natsu.
-Semmi baj. Már tudom, hogy milyen a nővéred. -nevettem.
-Ha legközelebb is ezt fogja csinálni veled én behúzok neki egyet. -ütött egy párnába Adri. Mindannyian nevetésbe törtünk ki. Hirtelen valaki kopogtatott, majd az ajtó nyilására lettünk figyelmesek. Dehát... Ez az igazgatónő. Mit keres ez itt?
-Natsu! Miért kiabáltál a nővéreddel? -tette karba kezét.
-Mert megpofozta az egyik barátnőmet. -állt fel. Én is felálltam, s meghajoltam.
-Ááá, Jenifer! -nézett végig. -Natsu, Yoonanak bizonyára oka volt ha megütötte ezt a lányt, de beszélek én vele. -mondta végig mondatát, azzal kiment. Ez a nő elképesztő. Sugárzik belőle, hogy nem bir.
-Aha, beszél vele. Persze. -rázta fejét Natsu.
-Az anyukád? Mért nem mondtad? -tátottam el szám.
-Nem kérdezted. -nevetett. -Amúgy anyut nem igazán viselik el a barátaim mivel mindig Yoona mellett áll akármi is történik. Ezért inkább be sem mártom ha valami történik, de ebben az egyben ő is igy van, mivel sosem mondja el ha valamit csináltam. Anya J-Hope-ért nincs annyira oda. Mivel állitása szerint nem a leggazdagabb családból van, nem a kedvence. Egy párszor próbált minket szétszedni, de mivel nem ment neki ezért inkább beletörődött abba, hogy továbbra is együtt leszünk. Yoona-t pedig mindenképpen Jiminnel akarja összehozni. És mivel a nővéremnek tetszik is, igy jobban odavan érte. De nem is nagyon foglalkozom velük. Ezért is szeretnék neked segiteni, mert látom, hogy tetszik neked Jimin és örülnék ha együtt lennétek. -magyarázta.
-Ez igy mind szép és jó, de honnan veszed, hogy tetszik nekem Jimin. -meredtek ki szemeim.
-Ugyan kérlek. Messziről üvölt belőletek, hogy tetszetek egymásnak. -mondta egyszerre az összes lány. Csak legyintettem rá egyet, de igazuk van velem kapcsolatban.
Az est többi részét azzal töltöttük, hogy beszélgettünk, kérdezz-feleleket játszottunk, párnacsatáztunk, nevettünk amig a hasunk fájt. Jól éreztem magam, egy kicsit ki tudtam kapcsolódni. Örülök, hogy ilyen barátaim vannak. Körülbelük éjfél lehetett amikor győzött a fáradság, igy mindenki lefeküdt a helyére és pár perc múlva már csak a néma csendet lehetett hallani. 

Napsütéses reggelre ébredtem. Felültem és körbe nézve a szobába azt láttam, hogy én vagyok az egyetlen aki már felkelt. Álltalában én az a fajta vagyok aki utoljára kel fel, át tudnám aludni néha a fél életemet is. A telefonomat vettem legelőször kezembe és az órára pillantva megláttam, hogy 6:50 az idő. Ilyen korán van még. Hátradobtam magam és becsuktam a szemeimet. Már félálomba voltam amikor kapcsoltam, hogy ma suli van. Kipattantak a szemeim és gyors iramba a táskámhoz vettem az irányt. Szétturtam az összes benne lévő kacatot még végre rátaláltam a ruhadarabokra. Kihúztam a táska mélyéről, karomra helyeztem, majd egy orditással ébresztettem fel a szobában szunyókálókat. Az összes szempár rám szegeződött. Mindha azt sugalta volna mindenki, hogy "most kinyirlak!"
-Mit kiabálsz ilyen korán? -nyöszörögte Adri.
-Aki nem tudná, ma suli van. Szóval jobb lenne ha kicsit összeszednétek magatokat. -tapsoltam.
-Basszus! El is felejtettem. -fogta fejét Natsu. Én csak nevettem a körülöttem ülő kómás fejekre nézve.
Neszeszeremet kezembe vettem, kimentem a szobából de halvány fogalmam sem volt, hogy merre keressem a fürdőt. Most nem fogom ezért zaklatni a többi lányt, hogy mutassák meg hol a mosdó. Csak elboldogulok valahogy. Elindultam egyenesen, és pontosan amire számitottam. Az előtérbe értem, ahol legnagyobb szerencsémre senki sem volt ott. Semmi kedven "anyucival" találkozni, látom rajta, hogy nem vagyok a kedvence. Yoonaval meg mégúgysem.
Tiz perces rohangálás a házban és megtaláltam a keresett helyet. Tényleg jobb lett volna ha megkérdezem merre találom, de ha már igy megvan igyekeznem kéne. Bementem és megálltam az ajtóban. Csak nagyokat pislogtam és néztem, hogy hogy lehet még a fürdő is ennyire meseszép. Megráztam fejem és felébredtem az álmodozásból. Gyorsan levettem pizsamámat, majd megengedve a forró vizet a zuhany alá álltam. Mivel sok időm nem volt a viz alatt ácsorogni, hamar törölközőm után kaptam, leállitottam a vizet és magam köré tekertem. Neszeszeremből elővettem a fogkefémet és a fogkrémet majd alaposan megmostam a fogam. Mikor készen voltam vele, felvettem a kikészitett ruhadarabokat. A cuccaimat a kezembe vettem és vissza rohantam a szobába. Most elég gyorsan visszataláltam. HaNi és Adri a szobában festették magukat, Natsu pedig épp akkor érkezett be. 
-Jöhettek reggelizni. -jelentette be.
-Én nem kérek. -mondtuk egyszerre a lányokkal. Natsu csak nagyokat pislogva nézett, de megrántotta a vállát és leült az ágyra.
-Ma Yoona visz be minket. -köhintett egyet.
-Mi? Yoona? Én akkor inkább gyalogolok. Bocsi Natsu, de nem szeretnék balesetet szenvedni. -a többiek csak felnevettek. Ez egyáltalán nem vicces, kinézem abból a lányból.
Még egy pár percet beszélgettünk, 7:35-kor pedig mindenki felvette a táskáját és az ajtó előtt álldogált. Kimentünk a kocsihoz, beültünk és vártunk. Még szép, hogy nem jött a hercegnő, csak azért hogy elkéssünk. Körülbelül 10 percet vártunk mikor már annyira idegesitett, hogy utána akartam menni, de pont akkor lépett elő.
-Végre! -forgattam szemeimet.
-Mért nem mentél gyalog ha nem akartál várni? -kezdte el nézni magát a visszapillantó tükörbe. Csak egy eröltetett mosolyt vágtam rá. A motor zúgni kezdett és hála az égnek elindultunk. Igencsak közel van hozzájuk a suli. Nem értem mért jönnek autóval be idáig. 
A parkolóhoz érve mindannyian kiszálltunk a kocsiból. Yoona még mielőtt a bejárathoz értünk megállitott a kezével.
-Csak pár perc múlva gyere be. Nem akarom, hogy mások is lássák, hogy veled jöttem. -mondta, majd hátat forditott nekem. Pff... Ezt még ő sem gondolta komolyan. Gyors léptekkel elé álltam és kissé meglöktem az utamból. Figyelmen kivül hagyva a motyogását indultam fel az emeletre. A lányok eltüntek, fogalmam sincs, hogy merre. Csoszogva haladtam a szekrényem fele, hogy elő vegyem az első órára szügséges könyvet. Kinyitottam a szekrényem ajtaját és megnéztem, hogy melyik az első órám. Szinészeti? Ez meg hogy került ide? Nem is jelentkeztem szinészetire. Hát jó, ha már ezt kérik akkor miért is ne?
Mivel nem tudtam, hogy mit is kell arra az órára hozni, igy a hátamon a táskámmal vonultam végig a hosszú folyósón. Utam közepén valaki hátulról megbökött. Megfordultam és a mindig mosolygós MyungSoo-val találkozott tekintetünk. Már jópár napja nem láttam őt, kicsit hiányzott.
-Rég találkoztunk. -biggyeztette le ajkát.
-Sajnálom. Elég kevés időm van mostanába. -sóhajtottam.
-Megbocsájtok. -nevetett. -Ugye szinészetire jössz?
-Honnan tudod? -döntöttem meg kissé fejem.
-Egy osztályba járunk, plusz abba az irányba kell menni a szinészetire. -vigyorgott. Tényleg! Ekkora marhát. -Na menjünk. -átkarolta nyakam, magához húzott és úgy folytattuk utunkat. Meg sem álltunk még az osztályteremig nem értünk. Már majdnem meg volt telve a terem. Minden tekintet felénk irányult és kérdően néztek ránk. Mind a ketten hallgattunk, de valaki megtörte a kinos pillanatot. Jimin lépett elém, összekulcsolta ujjait ujjaimmal és elhúzott MyungSoo mellől. Nagyokat pislogva lépdeltem utána. Egy sarokba húzott ahol egy pad állt. Leültem a székre ő pedig a pad tetejére.
-Együtt vagy ezzel a gyerekkel? -kérdezte felháborodva. Csak felnevettem. De aranyos mikor féltékeny. -Ne nevess! -tette karba kezét.
-Féltékeny vagy? -vigyorogtam.
-Nem! -emelte fel fejét. -Nincs miért féltékeny legyek, mert az enyém vagy. -huncut mosoly jelent meg az arcán, majd felém hajolt és egy váratlan puszit adott orromra. Teljesen elpirultam, eltakart arcommal figyeltem az osztályba érkező tanárt. Őt még nem láttam amióta itt vagyok. Egy igencsak magas, sötétbarna hajú, sötét szemű, jó megjelenésű fiatal hölgy volt. Végig figyeltem még a terem közepéig lépegetett kopogó tűsarkújával. Megállt az osztály közepén, mi pedig illedelmesen köszöntünk neki. Mivel Jimin volt hozzám a legközelebb tőle kérdeztem meg, hogy mi is a neve a tanárnak.
-Mrs. TaeYeon. -suttogta. De szép neve van.
Kezében egy csomó papirlap volt, amit odanyomott egy szerencsétlen diák kezéba, az pedig sorba kiosztogatta mindenkinek. Egy szerep volt rajta és ahogy átolvastam "szerelmi civódás"-ról szól. Mindenkinek ott volt a neve a mondat elején. Én kaptam a főszerepet? Itt valami tévedés lehet. Még nem is láttak szinészkedni, honnan tudják, hogy jól játszom-e. A tanárnő felszólitott, én pedig tarkómat vakargatva tettem egymás után lábaimat mig mellé nem értem. A fiú szerepét Suga játsza. Huh, legalább nem egy tök idegen emberrel kell eljátszanom, bár még igy is kinos egy kicsit.
Mrs. TaeYeon elmagyarázta, hogy hogyan is kell eljátszuk, mikor mit tegyünk, hogy mozogjunk. Néhányszor mind a ketten elrontottuk a szövegünket, de az utolsó figyelmeztetésnél már komolyan vettük a dolgot. Mély levegőt vettem és elkezdtem mondani a szövegemet. A padok között kellett hátráljak, mig Suga egyre csak jött és jött felém. Hirtelen felgyorsultak az események... A mondataim rohamosan követték egymást, majd a padok közül Yoona kuncogását hallottam meg, megbotlottam egy kinyújtott lábba, fejemet pedig az asztal szélébe ütöttem. Elvesztettem az eszméletem...