Valami régi, ami új. (14.rész)

 Megpillantottam az ágyon összekuporodó barátnőmet aki krokodilkönnyeket ejtve zokogott, tenyerébe temetve kezét. Csendbe sétáltam oda ágyához és leülve mellé vállára tettem kezem.
-Mi történt? -néztem rá sajnálkozó tekintettel.
-Jungkook... Azt mondta.. Időre van szügsége.. -dadogta megszakitva mondatait.
-Micsoda? Dehát olyan jól megvoltatok együtt. Mi történt? -kerekedtek ki szemeim.
-A semmiből előtermedt a barátnője. Meg sem birtam mukkanni, mikor megláttam, hogy a nyakába ugrik és puszilgatni kezdi. Tudod mennyire megalázó pillanat volt számomra, Jeni? -a sirást lassan a düh vette irányitásba. Kikerekedett szemekkel figyeltem barátnőm egyre csak hangosabb szavait és nem tudtam mi tévő legyek. Hirtelen arra eszméltem fel, hogy bőröndje után kap és szekrényéig végigrúgdosva dobálni kezdi bele ruháit. Tehetetlenül ültem tovább ágyán azon gondolkodva, hogy mi is lenne a leghelyesebb döntés. Ezt valahogy meg kéne állitanom. Mire szekrényéhez értem háromnegyede a ruháiból halomba tuszkolódott egymáson.
-Nem gondolod, hogy egy kissé túlreagálod ezt az egészet? Jungkook azt mondta idő kell neki, nem azt, hogy hagyd el őt. Szüksége van rád, csak még nem vallotta be magának. -próbáltam nyugtatni a még mindig ideges lányt.
-Ez túlreagálás? Te sem viselkednél másképp ha megtudnád, hogy Jiminnek barátnője van. -igaza volt, de nem tudtam mit mondani rá. Csak abban reménykedtem, hogy meg fogja gondolni magát. Bár ez egyenlő volt a nullával, képtelenség, hogy hogyha Kook mégis a jelenlegi "barátnőjét" választja Adri együtt tud ezzel élni. Szomorú tekintetem hol barátnőmre, hol a bőröndre vetettem aki egyre csak telt.
-Gondold át ezt még egyszer, Adri. Szeretitek egymást, nem végződhet igy a kapcsolatotok. -kérleltem hasztalanul.
-Ezen már nincs mit gondolkodni. Ő baszta el a kapcsolatot pontosan egy órával ezelőtt. -nézett a falon lévő órára. -Kérlek elmennél venni nekem egy repülőjegyet vissza Californiába? -nézett rám könnyekkel megtelt szemével. Nem volt más választásom, nem tilthattam meg neki, hogy itt maradjon. Ha nehezen is, lábaim egymást követve lépdeltek ki a szobából egyenesen a folyósóig, ahol Jungkookot pillantottam meg a falnak támaszkodva, szeme csukva. Látszott rajta, hogy nyutalan, feszeng. Szembe álltam vele és magyarázatot követelő tekintettel vártam mondandóját.
-Beszélhetnénk olyan helyen ahol nem hallják? -mutatott szobája ajtajára és követve alakját egészen a célig, becsuktam magam után az ajtót. Kérte, hogy üljek le, de inkább csak járkáltam fel-alá kiváncsian fürkészve tekintetét.
-Hallgatlak Jungkook. -fontam keresztbe karom.
-Remélem, hogy te legalább végig fogsz hallgatni úgy, hogy nem rohansz el, vagy nem pofozol fel. Örülnék ha megértenéd amit most mondani fogok. -bólintottam egyet. -Gondolom Adri elmesélte, hogy mi történt a suliba. A lány... A barátnőm. Pontosabban a volt barátnőm. Vagy... Ezt még én sem tudom megmagyarázni. Körülbelül négy éve történ az, hogy megismerkedtem vele. Nem kellett sok idő, mig a barátságunkból kialakult egy kapcsolat. Évekig voltunk együtt, szerettem őt, ő is szeretett, aztán egyik napról a másikra jöttek a rosszabbnál rosszabb hirek. Az édesanyja súlyos betegségben szenvedett, amit nem sokáig birt, igy pár hónapon belül bele is halt. Ezt sem ő, sem az édesapja nem tudták feldolgozni, ezért úgy döntöttek, hogy elköltöznek minél messzebb innen. Máig nem tudom, hogy pontosan hol éltek. Egy ideig tartottuk a kapcsolatot, de mivel úgy láttuk, hogy nem lesz folytatása a kapcsolatunknak úgy határoztunk, hogy időt adunk egymásnak és ha újra össze fog hozni a sors akkor folytatjuk a kapcsolatunkat. És láss csodát ma előtermedt előttem a semmiből. Még magyarázatot sem tudtam adni Adrinek, kaptam tőle egy jól megérdemelt pofont aztán elrohant. Igy hát nem volt más választásom, minthogy egy üzenetet hagyjak neki amibe leirtam, hogy időre van szükségem. -fejezte be a mesélést. Egy kicsit csalódott vagyok, de meg tudom érteni. Adrit sajnálom most a legjobban, nem tehet semmiről, mégis ő kapta a legnagyobb pofont.
-Adri vissza fog menni Californiába. -úgy éreztem tudnia kell, igy a semmiből kinyögtem a hátbaszúró igazságot.
-Mi? Nem! Miért? -vetette elém sorba a kérdéseket.
-Mégsem élhet egy fedél alatt egy olyan emberrel akibe szerelmes, holott az mással van. -kerülgettem tekintetét. Erre a mondatomra már nem kaptam választ, de nem is vártam. Pár másodperces csönd után úgy döntöttem elhagyom a jelenlegi szobát. Lerohantam a nappaliig, Jimin a kanapén ült egymagába. Helyet foglaltam mellette és egy mély levegőt vettem. Sok volt ez a mai nap számomra. Bizonyára Jimin tudta, hogy mi a helyzet, mivel egy szót sem szólt csak megfogta a kezem.
-El jössz velem a repülőtérre? Kéne egy jegyet vegyek Californiába. -biggyesztettel le ajkam.
-Mire az neked? Csak nem Adri akar elmenni? -kerekedtek ki szemei.
-De, nagyon úgy néz ki a helyzet, hogy itt fogja hagyni Söult. -kezdtem el tördelni ujjaimat. -Akkor ugye el fogsz jönni? -erőltettem egy halvány mosolyt arcomra.
-Persze. Ha gondolod akár most is elvihetlek, eléggé messze van a repülőtér. -már most? Fájó szivvel bólintottam rá szerelmem ajánlatára és felhúzva cipőmet nem is szólva a többieknek huppantunk be a kocsiba. Ezész idő alatt azon kattogott az agyam, hogy vissza kéne fordulni és megállitani ezt az egészet. Nem veszithetem el a legjobb barátnőmet, de ugyanakkor mégis neki kell igazat adnom abban, hogy jobb döntés ha el fog menni innen. Hosszas gondolkodásomból Jimin szavai rángattak ki. Fogalmam sincs mennyi idő telt el még ideáig jutottunk, nekem csak másodperceknek tűntek. Minél közelebb vagyunk ahhoz a pillanathoz, hogy búcsút vegyek legjobb barátnőmtől. Lomha lépteim egyre gyorsabban kezdik követni Jimin alakját és pillanatokon belül már oda is értünk a mindkettőnk számára ismerős helyre. Egy fiatal nő ült székében, s meglátva minket felénk is fordult. Illedelmesen meghajolt és érdeklődni kezdett, hogy miben segithet.
-Egy jegyet szeretnénk venni Californiába. Megtudhatnánk, hogy mikor megy a leghamarabb arra a gép? -kérdeztem semleges hangnemben. 
-A leghamarabb? Egy pillanat. -vet egy pillantást számitógépére és pár perces keresgélés után meg is kaptuk a választ. -Ma este pontban tiz órakor fog indulni. A következő pedig két nap múlva. -pillant ránk. -Kivánják a jegyet? -mosolygott a lehető legszélesebb vigyorral.
-Megbocsát egy pillanatra? -előkaptam zsebemből mobilomat és tárcsáztam barátnőm számát. A harmadik kicsöngésnél egy morgásra lettem figyelmes, amiből következtettem, hogy éppen akkor ébresztettem fel. -Figyelj Adri, a recepción azt mondták, hogy ma este tizkor fog menni a gép, vagy két nap múlva. Melyiket szeretnéd, hogy megvegyük? -tettem fel a kérdéseket.
-A ma estit vedd meg, minél hamarabb el szeretnék innen menni. -dünnyögte. Csak sóhajtottam egyet, majd kinyomtam a hivást. A nő fele fordultam és kértem egy jegyet ami ma estére szólt. Amint ideadta kifizettük és indultunk is vissza. Útközben egy szót sem szóltam csak a fehér alapon feketével irt jegyet páztáztam. Az egész kedvem elment ettől a naptól, szomorú vagyok, hogy Adri itt fog hagyni, de ettől nem fog megállni az élet. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy ki az a fruska akire lecserélte Jungkook a barátnőmet. Az út során Jimin egyszer, kétszer emgállt, hogy vegyen kaját meg piát, aminek örültem mert legalább egy kis alkohol talán jobb hatással lesz rám. Haza érkeztünk és egyből felrohantam Adri szobájába, ahol ő már a kész csomagokkal az ajtó előtt állt. Oda léptem hozzá és szorosan megöleltem. Néhány könnycsepp csorgott le arcomon, de nem szerettem volna azt mutatni, hogy gyenge vagyok. Nagy nehezen lecipeltük a csomagjait és a nappaliba pakoltuk őket.
-Még van egy órád ameddig indul a géped, igyunk valamit. -vettem elő két poharat és egy üveg fehér bort. Kibontottam és mind a kettőnknek töltöttem egy keveset. Koccintottunk és jóizűen elkortyolgattuk. Mikor a második pohárral akartam tölteni megérkeztek a fiúk is, berontottak a konyhába és kérdően néztek ránk. Adri intett egyet feléjük, hogy jöjjenek ők is. Mindenki vett magának egy poharat és kitöltötte az adagját, de Jungkookot sehol sem láttam. Jiminre néztem, de arckifejezéséből adódóan bizonyára nem tudta, hogy merre lehet. Megittuk az utolsó pohár bort is, s az órára nézve láttuk, hogy már csak röppke fél órája van, hogy megérkezzen a repülőtérre.
-Indulhatunk. -álltam fel a székről.
-Csak én. -vágta rá. -Egyedül szeretnék menni, ha lehet. -állt fel ő is és egy bőröndöt vett kezébe. Megszeppenve néztem rá de ő csak mosolygott. Mi lelte hirtelen? Suga hivott neki egy taxit és mire kiértünk az udvarra már ott is volt. Látszott rajta, hogy nem szivesen hagyja el ezt a helyet. Nem is csodálkozom, már több mint egy hónapja itt élünk, én sem reagálnék másképp. Bepakoltuk minden cuccát és egy utolsó ölelést adtunk egymásnak majd beszállt az autóba és másodperceken belül már nyoma sem látszódott, hogy itt állt. Vissza mentünk a házba de talán még két perc sem telt el, betoppant Jungkook. Csakhogy nem egyedül.
-Jeni, gyere csak. Be szeretném mutatni a barátnőmet. Ő itt...-megállt bennem az ütőér.
-Hyorin. -fejeztem be mondatát.

Csalódás? (13.rész)

-Most el sem tudod képzelni mennyire boldog vagyok. -kerekedett fölém, majd megcsókolt. Belemosolyodtam. Boldoggá tesz. Örömmel tölt el ha vele vagyok. Minden egyes pillanatot vele akarok átélni. Nem akarom elengedni! 

Hasam simogatása kezdett felébreszteni a vakitó reggelembe. A mellettem fekvő testhez fordultam és lassan felnyitottam szemeimet. Megmosolyogtatott a látvány, hogy szerelmem mellett ébredhedtem. Szememből kisöpörte a hajat és végigsimitott arcomon. A hideg ráz ki ha csak hozzám ér. Kettőt fordultam és már az ágy másik szélére keveredtem ahol felültem, majd lassan a szekrényemből a lehető összes ruhát szétdobáltam a szoba közepére.
-Te meg mit csinálsz? -nézett rám a még mindig ágyamban fekvő fiú.
-Keresem, hogy miben menjek suliba. -vettem egy ruhadarabot kezembe.
-Mégis miért, ha úgysem mész ma be? -dörzsölte szemeit, s apró léptekkel lassacskán mellettem termedt.
-Dehogynem! Miért ne mennék? Kutya bajom. -forditottam neki hátat és ismét ruháim közé túrtam.
-Ezt te sem gondoltad komolyan! Ma szépen elmegyünk az orvoshoz kivisgálásra. -kulcsolta át karját hasamon.
-Veled biztos nem megyek. Suliba kell menned, szóval kilőve! -nyújtottam ki nyelvem. A romantikus és egyben vicces pillanatot az ajtón berontó HaNi törte meg. Mind a ketten a lányra néztünk és hirtelen elfelejtettem, hogy még nem tudja a hirt, miszerint együtt vagyok Jiminnel, ezért meglepő volt arckivefejése. Tátott szájjal állt az ajtó előtt és csak nagyokat pislogott. Jiminnel csak felnevettünk és egy legyintéssel betessékeltem a szobába.
-Akaratom ellenére is hallottam a beszélgetéseteket. -mondta szinte olyan halkan, hogy alig értettem. -Ha szeretnéd én elkisérlek. Úgysem kell menjek suliba mivel nem ide járok. -vigyorgott.
-Na! Ez egy remek ötlet. -csettintettem egyet. -HaNi a tökéletes partner a dokihoz. -röhögtem el magam. Jimin egy nagyot sóhajtott, de megrántotta vállát.
-Rád bizom HaNi. De vigyázz rá! -mutatott a vele szemben álló lányra.
-Igérem. -emelte fel két ujját. A beszélgetés végéhez érve HaNi kiment a szobából, de előtte vissza nézett és egy kisebb visitás hagyta el a száját. Becsapta az ajtót, mi pedig ismét kettesbe maradtunk Jiminnel. Felé fordultam és beleszédültem szemei látványába. Közelebb hajolt hozzám, államat megemelte és egy csókot lehelt ajkamra. Elválva egymástól a kezembe tartott ruhákkal indultam meg egyenesen a lépcső fele, majd egy kanyarral a fürdőig. Magam után bezártam az ajtót, s levéve magamról koszos ruháimat a szennyesbe hajitottam és felvettem egy ruhát, ami ehhez a kánikulához tökéletesen passzol. Megmostam arcomat és fogam, majd kifésültem a hajam és indultam is vissza az emeletre, egyenesen Jimin szobájába. Már szinter reflexszerűen rontottam be a helyiségbe kopogás nélkül. Álltalában a legjobb pillanatokban szoktam rányitni, és ez most sem volt másképp. Egy szál alsóneműben ácsorgott a szoba kellős közepén, pólóját ügyetlenül magára véve. Megtorpanva az ajtó előtt akaratlanul is végigmértem tetőtöl talpig, majd mikor értelmetlenül nézett rám kezeimet szememre csaptam megfeletkezve arról, hogy ez már természetes dolog kettőn között. Ujjaim között kukucskálni kezdtem, s mikor láttam, hogy elneveti magát, lassacskán leengedtem kezeimet. A nevetésből meg nem álló fiú intett egyet, hogy menjek közelebb hozzá. Lomha lépteimmel raktam lábaimat egymás után mig végül célhoz nem értem. Magához szoritott. Arcát nyakamba fúrta és lágy puszikkal lepte el kulcscsontomat. Szuszogásával csiklanditani kezdte érzékeny bőrömet és kuncogásommal figyelmeztettem mi a helyzet. Szemeiben láthatóak voltak piszkos gondolatai, megfertőzve az én elmémet is vele, s ezekkel együtt cselekedeteit velem szembe mutatta tekintetében. Káprázatos, hogy akár egy pillantásával is olyan helyzetbe tud hozni amilyenbe nem szeretném hogy még lásson. Fülem mögé türte szemembe lógó tincsemet és egy huncut mosolyal kikerült. Számat eltátva nézek utána és figyelem formás alakját, ahogy az ágyáig lép és felhúzza magára nadrágját. Karba tettem kezemet és úgy téve mintha megsértődnék szedem a lábaimat egészen a szobámig. Telefonomon megpillantottam az időt, s kezembe véve táskámat indultam meg a nappaliba. Egyik ember hangosabban beszélt mint a másik, fülsüketitő mikor egyik próbálja túlharsogni a másikat. Megérkezésemet követően mindenki rám szegezte tekintetét, majd egyesek nevettek, mások pedig csak tapsoltak. Értelmetlen fejet vágtam, de hamar rájöttem az okára, mivel hátam mögül valaki átölelt.
-Tuti nekünk örülnek ennyire. -suttogta fülembe Jimin. Csak mosolyogtam és hevesen ráztam a fejem.
-Ideje lenne indulni, gyerekek! -jelentette ki Jin, miután mindenki abbahagyta a kiabálást. Mindannyian felvettük cipőnket és táskánkat, majd egyszerre kiérve a házból HaNi bezárta az ajtót, a kulcsot pedig zsebébe nyomta.
-Mi megyünk az én kocsimmal. Majd hivunk. -szaladt oda Sugához, nyomott az arcára egy puszit és be is szállt az autóba. Én is odarohantam Jiminhez, megöleltem, majd indultunk is az orvoshoz. Az út arrafele borzalmas volt. Végig idegeskedtem és azon gondolkodtam, hogy mit fog mondani a doki. Reménykedtem benne, hogy semmi rosszat és holnaptól már mehetek is suliba. Nagyjából fél óra volt odáig az út, mig végül HaNi a parkoló legvégén talált helyet. Kiszálltunk és a hatalmas épület ajtaját meghúzva léptünk egyszerre be. A kórház szagát sosem kedveltem, szédületes a gyógyszerek és a tisztitószerek illata.  Harmadik emelet, százhatvanötödik ajtó- mondogattam magamban. Csoszogva felfele a lépcsőfokokon egyre csak idegesebb lettem. A folyósókon végigsuhanva alig pár ember között megpillantottam a számot az ajtón, ahol be is kopogtam. Hátamnál HaNi, nem hagyott magamra. Kezem kopogtatni kezdte az ajtót, majd egy halk "Tessék" után benyitottunk. 
-Jó napot, doktor úr. -köszöntünk egyszerre barátnőmmel.
-Áh, Jenifer! Már vártalak titeket. -állt fel székéből. -Jimin mondta, hogy ma jöttök. Hogy érzed magad?
-Jól! Semmi bajom már. -mosolyogtam.
-Hiszek neked, de attól megvizsgálnálak. -nevette el magát halkan. Táskája után kezdett el kutakodni, majd elővéve belőle a kellékeket előszöl elvégezte az alap dolgokat, aztán a fejemet kezdte el nyomkodni ami baromira fájt, de inkább hallgattam vele. Megkérdezte, hogy fáj-e de csak ráztam a fejem, majd vissza ülve székébe irni kezdett valamit.
-Nincs baj. De jó lenne ha még otthon pihennél. Ez itt az igazolásod a hétre. -nyujtotta át az iróasztalán. Elvettem a papirt, s egy pár másodperces szemlélés után táskámba is tuszkoltam. Biztos, hogy holnap már a suliban leszek. A pénztárcám után kutakodtam és mikor oda akartam adni az összeget, csak eltolta a kezemből. Értelmetlenül néztem rá.
-Jiminnel már lerendeztük a dolgokat. -kacsintott. Mi az, hogy lerendezte? Ez igy nem lesz jó, ha folyton kifizet helyettem mindent. Mély levegőt vettem, majd megrántva a vállam visszatettem tárcámba a pénzt és egy Köszönöm kiséretében elhagytuk a rendelőt. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy azt hallhattam semmi bajom nincs. Vidáman lépdeltem lefele a lépcsőfokokon egészen a parkoló végén megbújt autóig. 
-Köszönöm HaNi, hogy eljöttél velem. -öleltem meg barátnőmet.
-Ugyan, semmiség. Amúgyis unatkoztam volna otthon. De menjünk, útközbe vegyünk valami kaját mert én sem és te sem reggeliztünk. -jelentette ki. Csak bólintottam egyet, s beszállva a kocsiba már indultunk is egyenesen egy pizzázó fele. Én kiszálltam és rendeltem három pizzát amit körülbelül tiz perc álldogálás után meg is hoztak. Kifizettem az árát és a hátsó ülésre pakolva ültem vissza helyemre, ahonnan végre haza vettük utunkat. 
-Később talán még a plázába is elmehetnénk. -tapsikoltam.
-Neked nem otthon kéne ülnöd? -nevette el magát HaNi.
-Jaj HaNi, te azt hiszed, hogy én otthon fogok ülni mikor századmagával süt a nap? -ráztam fejem.
-Felőlem mehetünk. Ugy sincs mára programom, vásárolni meg ki nem szeret? -vigyorgott.
-Na látod. Akkor megvárjuk még a többiek haza érnek, hogy Adri és Natsu is jöhessen velünk. -mondtam, miközben barátnőmet néztem aki elmélyülten figyelte a forgalmat. Az út többi részében csak nevettünk, jobban megismertük egymást és kiderült, hogy ide fog költözni Szöulba. Sugával terveztek venni egy házat. Ez egy nagyon jó hir, viszont nem tudom hogy fogják fogadni a srácok, hogy Suga elköltözik a közös házukból. Remélem ez nem a napokban lesz.
Lassan kikerülve a dugóból megérkeztünk otthonunkba. Kivettem a pizzát és táskámat karomra akasztva indultam meg egyenesen a bejáratig, ahol HaNi kinyitotta az ajtót. Lepakoltunk a konyhába és hirtelen egy hangos csapkodásra lettünk figyelmesek. Adi volt az aki berontva az ajtón rohant fel egyenesen az emeleten lévő szobájába. Mi baja lehet? HaNira néztem aki csak bólintott, hogy menjek fel hozzá. Szapora lápteimmel szeltem át a házat mig a célhoz nem értem. Kopogtattam, majd halkan lenyomni kezdtem a zárat. Megpillantottam az ágyon összekuporodó barátnőmet aki krokodilkönnyeket ejtve zokogott, tenyerébe temetve kezét. Csendbe sétáltam oda ágyához és leülve mellé vállára tettem kezem.
-Mi történt? -néztem rá sajnálkozó tekintettel.
-Jungkook... Azt mondta.. Időre van szügsége.. -dadogta megszakitva mondatait.

Vallomás. (12.rész)

Hirtelen felgyorsultak az események... A mondataim rohamosan követték egymást, majd a padok közül Yoona kuncogását hallottam meg, megbotlottam egy kinyújtott lábba, fejemet pedig az asztal szélébe ütöttem. Elvesztettem az eszméletem...

*Jimin szemszögéből*
Csak azt láttam, hogy Yoona kibotlasztotta Jenit, ő pedig a földön fekszik eszméletlenül. Rögtön odarohantam és szólogatni kezdtem. Mindenki körülötte állt és egyszerre kiabáltak, sugdolóztak, egyesek pedig csak nevettek. Jelenleg nem fogok leállni Yoonával veszekedni. Karjaimba vettem Jeni törékeny testét és Adri segitségével egészen az autómig cipeltem. Hátra ültettem, barátnője pedig rögtön mellette helyezkedett el. Beinditottam a kocsi motorját és már úton is voltam a házunk fele. Közben próbáltam elérni Jungkookot, de gondolom mivel órája volt nem tudta felvenni a telefonját. Igy jutottam arra a döntésre, hogy felhivom a dokit és talán mire mi is hazaérünk ő is meg fog érkezni. Aggódom Jeni miatt. Remélem nem kell kórházba vinni.
A dugó elkerülésének köszönhetően hamar haza érkeztünk. Leparkolva a kocsival, Jeni még mindig eszméletlen testét karomba vettem és egészen az emeleti szobájáig vittem fel. Az ágyára fektettem, majd meghallottam a csangőt amire Adri rögtön lerohant. Az orvos volt aki nyugodt léptekkel haladt felfele. Nem sürgette magát ellenben velem, aki majd' megőrült az idegességtől. Beérkezve a szobába letette táskáját majd feltette az összes lehető kérdést amit el tudtam képzelni. Megpróbáltam visszaemlékezni a történtekre és elmondani, hogy s mint történtek a dolgok. Annyira gyorsan történt minden, hogy a legtöbb dologra nem is tudtam válaszolni. Miután befejezte a kézdezősködéseit, az ágy mellé indult és megvizsgálta Jenit. Pár perces vizsgálás után felénk fordult majd sóhajtott egyet. A szivem majd' kiugrott a helyéről. Nagyon féltem, hogy azt a választ adja amitől a legjobban tartok.
-Nincs komolyabb baja. -jelentette ki az orvos. Kifujtam a bennem maradt levegőt. -Szerencsés, mert nem ütötte be annyira a fejét. Bármikor magához térhet. Pár napig ne menjen iskolába és még a hétem hozzák be a rendelőmbe egy kivizsgálásra. -magyarázta. Csak bólintottam egyet. Még pár kérdést feltett Jenivel kapcsolatosan, amit hamar le is jegyzett.
-Mindent köszönök, doktor úr. -mondtam, miután befejezte a teendőjét. Kezet fogtam vele, majd Adri lekisérte. Leültem Jeni mellé az ágyba, megfogtam a kezét és egy enyhe csókot leheltem homlokára. 

*Jeni szemszögéből*
Nyilaló fájdalmakat kezdtem el érezni fejem hátsó részén. Kezemmel oda kaptam, majd felszisszentem. Lassacskán felnyitottam szemhéjamat és megpillantottam a szobában ülő összes ismerős arcot. Ahogy Jungkook meglátta, hogy ébredezem rögtön mellettem termedt.
-Hogy érzed magad? -kérdezte aggódó tekintettel.
-Fáj a fejem! Mi történt? -ültem fel az ágyon.
-Nem emlékszel? Yoona kibotlasztott, te pedig beütötted a fejed. -mesélte. Hirtelen beugrottak az események. Minden elémtárult. A szindarab, a hirtelen jött esés, majd az eszmélet vesztés. Fogalmam sincs hogyan jutottam hazáig, de bizonyára valamelyik fiú hozott haza. Adri amint belépett az ajtón kérdezősködni kezdett, hogy hogy érzem magam. Megnyugtattam mindenkit, hogy nincs semmi bajom. Taehyung és J-Hope kimentek a szobából. HaNi úgy látom nagyon gondoskodni akar rólam, jó sok kaját mellém pakolt. Azt gondolta, hogy ezt mind megeszem? Nem ettem ennyit egy hét alatt, nem hogy egy nap alatt. Csak nevettem mikor láttam, hogy mellém helyezi az ételt.
-Jeni, be kell mennünk a suliba mert valami esti programot szervezett nekünk Mrs.Taeyona tanárnő. De amilyen hamar tudok jövök! Jimin itt marad veled. -puszilta meg homlokomat, majd a két lány megölelt és együtt szinte egy szempillantás alatt eltüntek a szobából. Jiminre néztem aki édesdeden aludt a kanapén. Ezt muszáj lefényképeznem! A mobilom után kaptam és gyorsan lőttem róla egy pár képet.

Még szerencse, hogy a kanapé nincs olyan messze az ágyamtól, igy nem kellett felállnom. Nyöszörgő hangra lettem figyelmes. Fejemet a hang fele forditottam és észre vettem, hogy Jimin kezd ébredezni. Kinyitotta szemeit és amint megpillantott rögtön felpattant.

-Jól vagy? -érdeklődött. Csak hevesen ráztam a fejem fel-le. Nem volt rajta póló, igy alaposan megfigyelhettem kigyúrt felsőtestét.

-Héj! Nem ér leskelődni. -takarta el kezével hasát.

-Oda se nézek. -nevettem, s elforditottam fejem. Sóhajtott egyet. Kérdően néztem szemeibe.

-Tudod mennyire aggódtam érted? -ült le velem szembe az ágyra. -Amióta haza hoztalak el sem mozdultam mellőled. -sütötte le szemeit.

-Tényleg? S-sajnálom. -tördeltem ujjaimat. Nem szólt csak szorosan magához húzott. Viszonoztam ölelését, majd belefúrva fejemet nyakába egy puszit adtam az érintett helyre. Beleremegett, amire felkuncogtam. Elengedett szoritásából, majd egy hirtelen mozdulattal felpattantam az ágyból.

-El kéne mennem zuhanyozni. -indultam szekrényem felé. Mikor kinyitottam az ajtaját erős fájdalom nyilalt ismét fejembe. Szédülni kezdtem és megtámaszkodtam az egyik székbe. Két karomat megérintő fiú fele fordultam.

-Igy tuti nem fogsz zuhanyozni. -rázta fejét. 

-Pedig muszáj lesz. -túrtam bele hajamba. Mikor enyhült a szédülésem elővettem szekrényemből a pizsamám, majd karomra akasztva mentem ki a szobámból. Jimin természetesen nem hagyott magamra. Beérkezve a fürdőszobába belenéztem a tükörbe, ami nem volt túl jó ötlet mivel úgy néztem ki mint egy élő-halott. Hátat forditottam tükörképemnek.

-Borzasztóan nézek ki! -jelentettem ki.

-Gyönyörű vagy. -hajolt közelebb hozzám. -Had segitsek. Nem szeretnélek összeesve találni a viz alatt. -vigyorgott.

-És mégis hogyan akarsz segiteni? Tartod nekem a gyertyákat? Vagy esetleg te akarod megmosni a hajam? -tettem karba kezem.

-Például! -kikerekedtek szemeim.

-Ezt nem gondoltam komolyan! -nevettem. -Na... Tünés. -hesegettem kezemmel. Már az ajtón ment volna ki amikor ismét megszédültem, kissé erősebben.

-Kész! Gyerünk, segitek. És ne halljak nyafogást. -mutatott felém ujjával. Egy kevés idejig nyöszörögtem de utána beletörődtem, hogy addig nem megy el még nem segit. Igy sóhajtottam egyet és elkezdtem levenni ruháimat. Megszabadúltam felsőmtől és nadrágomtól, majd egy szál fehérneműben ácsorogtam a fürdőszoba közepén. Jimin a zuhanyzó mellé állt, s megengette a vizet. Leengedtem hajam és a forró viz alá álltam. Nem voltam annyira merész, hogy ott mutogassam magam, ezért behúztam a zuhany ajtaját. Körülbelül tiz percig álldogáltam a forró viz alatt, de hamar meguntam, igy elhúztam az ajtót és kiléptem a hideg csempére. Elvettem törülközőmet és magam köré tekertem.

-Elmennél a szobámig, hogy idehozd a neszeszerem? -biggyesztettem le ajkam. Megforgatta szemeit, de vette a fáradságot és elindult kifele. Én addig gyors iramba átvettem fehérneműmet és pizsamám, majd mintha mi sem történt volna mentem ki a fürdőből. Jimin már éppen jött le a lépcsőn.

-De... Nem úgy volt... -tartotta felém neszeszerem. Csak vállat vontam és intettem fejemmel, hogy jöjjön fel. A szobába érve lehuppantam az ágyra. Betakaróztam, fejemet a párnára hajtottam de nem aludtam. Jimin ismét nem hagyott magamra. Jól esik, hogy valaki aggódik értem és törődik velem. Leült a kanapéra és le nem vette rólam a szemét. Látszott rajta, hogy már fáradt. Ajj, ezt lehet, hogy meg fogom bánni...

-Jimin. -szólaltam meg halkan. Már majdnem félálomban volt. -Gyere feküdj ide! -mutattam a mellettem lévő üres helyre.

-Dehogy, aludj csak! -legyintett.

-Kérlek... -néztem rá nagy szemekkel. Nehezen felállt a kanapéról és lefeküdt mellém az ágyba. Eddig fel sem tűnt, hogy még mindig nincs rajta felső. Egymással szembe fordultunk és egymás tekintetét kezdtük el fürkészni. Még a sötétben is ragyogtak szemei. Olyanok voltak mint a csillagok, nyugtató volt a látványa. Beleszerettem ezekbe a szemekbe, és már lassan abban is biztos vagyok, hogy belé is. Hosszas pillantások után csak gondoltam egyet és hozzábújtam. Derekánál átöleltem, ő pedig meglepődöttségében csak a hátamra tette a kezét, de miután észhez tért összekulcsolta ujjait és szorosan megölelt. Kezemet mellkasára helyeztem, s fejemet felemelve közel hajoltam hozzá. Alig pár centire voltak egymástól ajkaink.

-Mit csinálsz? -nézett kiváncsian rám a fiú.

-Csak nem szeretnék az adósod lenni. -vigyorogtam, azzal ajkam összetapasztottam övével. Lágyan és szenvedélyesen kezdtünk el csókolózni. Kezét pólóm alá csúsztatta és hátamat kezdte el simogatni. Beleharapott alsó ajkamba amire felsóhajtottam. Nyelvünk is heves csatába kezdett bele. Egyik lábamat áttettem hasán és csipőjére ülve még mindig egymáshoz voltunk tapadva. Beletúrtam hajába és megérintve hasát, végigsimitottam egész felsőtestén. Hosszas csókolózás után ha nehezen is, de elváltunk egymástól. Szaporábban vettük mind a ketten a levegőt. Éreztük egymás lehelletét és azt kivántam, hogy újra ismétlődjön meg ez a pillanat. Leszálltam csipőjéről és mellé feküdve egy huncut mosoly jelent meg az arcán.

-Legyél a barátnőm. -nézett rám komoly tekintettel. Ledermedtem. Meg sem tudtam szólalni.

-Ji...Jimin.. Én.. -dadogtam.

-Jeni, ezt nem csinálhatjuk igy tovább. Én szeretlek! Ha te nem igy érzel akkor mond meg, mert én tényleg komolyan gondoltam ezt az egészet. -mondta lehangoltan.

-Én... Én is szeretlek! -mosolyodtam el.

-Ez.. Ez akkor azt jelenti, hogy a barátnőm leszel? -csillant fel szeme. 

-Azt! -fontam át karjaimat nyaka körül.

-Most el sem tudod képzelni mennyire boldog vagyok. -kerekedett fölém, majd megcsókolt. Belemosolyodtam. Boldoggá tesz. Örömmel tölt el ha vele vagyok. Minden egyes pillanatot vele akarok átélni. Nem akarom elengedni! 

Fájdalmas ütések. (11.rész)

-Jól hallottam? Jimin megcsókolt? Hogy téged? -meredt ki szeme.
-Aha, mért olyan meglepő? -álltam fel, velem együtt pedig a lányok is. Felém vette az irányt és kezét megemelve pofozott fel. Gyűrűje pengeként vágott bele arcomba felsértbe érzékeny bőrömet. Arcomra kaptam kezemet, majd a lányra vetettem tekintetemet. Szinte kirobbant mindenkinél a düh és ordibálni kezdtek Yoonára, Adri pedig majdhogynem nekiment. Megállitottam a nagy veszekedést majd gúgyos nevetésbe kezdtem bele.
-Csak ennyi telik tőled? Ahelyett, hogy Jimint meghóditanád engem próbálsz lepattintani? Hát tudod ez nem fog menni. Mindegy, hogy milyen áron, de meg fogom magamnak szerezni Jimint. -néztem rá bosszúsan. A szembe lévő nem tudott megszólalni mivel húga amilyen gyorsan csak tudta kihúzta a szobából. Mikor becsapta maga után az ajtót a lányok körém álltak és mindenki a felsértett helyet kezdte el tapogatni. Csak a fejemet ráztam és megnyugtattam őket, hogy semmi bajom. HaNi behozott egy vizes anyagot és az arcomra nyomta. Túlreagálják a dolgokat, bár az igazat megvallva bennem is ott van az ideg, hogy legszivesebben megtépném de ha nyugodt maradok azzal csak jobban fogom idegesiteni. Ami pedig a Jimines mondatomat illeti... Nem tudom, hogy tudtam ilyen módon beköpni. Ekkora barom nem lehetek, mostmár tuti nem lesz meg se Jimin, és Yoona is mégjobban rám fog szállni. Ezt jól elintéztem.
-Ne haragudj Jeni! -lép be a szobába Natsu.
-Semmi baj. Már tudom, hogy milyen a nővéred. -nevettem.
-Ha legközelebb is ezt fogja csinálni veled én behúzok neki egyet. -ütött egy párnába Adri. Mindannyian nevetésbe törtünk ki. Hirtelen valaki kopogtatott, majd az ajtó nyilására lettünk figyelmesek. Dehát... Ez az igazgatónő. Mit keres ez itt?
-Natsu! Miért kiabáltál a nővéreddel? -tette karba kezét.
-Mert megpofozta az egyik barátnőmet. -állt fel. Én is felálltam, s meghajoltam.
-Ááá, Jenifer! -nézett végig. -Natsu, Yoonanak bizonyára oka volt ha megütötte ezt a lányt, de beszélek én vele. -mondta végig mondatát, azzal kiment. Ez a nő elképesztő. Sugárzik belőle, hogy nem bir.
-Aha, beszél vele. Persze. -rázta fejét Natsu.
-Az anyukád? Mért nem mondtad? -tátottam el szám.
-Nem kérdezted. -nevetett. -Amúgy anyut nem igazán viselik el a barátaim mivel mindig Yoona mellett áll akármi is történik. Ezért inkább be sem mártom ha valami történik, de ebben az egyben ő is igy van, mivel sosem mondja el ha valamit csináltam. Anya J-Hope-ért nincs annyira oda. Mivel állitása szerint nem a leggazdagabb családból van, nem a kedvence. Egy párszor próbált minket szétszedni, de mivel nem ment neki ezért inkább beletörődött abba, hogy továbbra is együtt leszünk. Yoona-t pedig mindenképpen Jiminnel akarja összehozni. És mivel a nővéremnek tetszik is, igy jobban odavan érte. De nem is nagyon foglalkozom velük. Ezért is szeretnék neked segiteni, mert látom, hogy tetszik neked Jimin és örülnék ha együtt lennétek. -magyarázta.
-Ez igy mind szép és jó, de honnan veszed, hogy tetszik nekem Jimin. -meredtek ki szemeim.
-Ugyan kérlek. Messziről üvölt belőletek, hogy tetszetek egymásnak. -mondta egyszerre az összes lány. Csak legyintettem rá egyet, de igazuk van velem kapcsolatban.
Az est többi részét azzal töltöttük, hogy beszélgettünk, kérdezz-feleleket játszottunk, párnacsatáztunk, nevettünk amig a hasunk fájt. Jól éreztem magam, egy kicsit ki tudtam kapcsolódni. Örülök, hogy ilyen barátaim vannak. Körülbelük éjfél lehetett amikor győzött a fáradság, igy mindenki lefeküdt a helyére és pár perc múlva már csak a néma csendet lehetett hallani. 

Napsütéses reggelre ébredtem. Felültem és körbe nézve a szobába azt láttam, hogy én vagyok az egyetlen aki már felkelt. Álltalában én az a fajta vagyok aki utoljára kel fel, át tudnám aludni néha a fél életemet is. A telefonomat vettem legelőször kezembe és az órára pillantva megláttam, hogy 6:50 az idő. Ilyen korán van még. Hátradobtam magam és becsuktam a szemeimet. Már félálomba voltam amikor kapcsoltam, hogy ma suli van. Kipattantak a szemeim és gyors iramba a táskámhoz vettem az irányt. Szétturtam az összes benne lévő kacatot még végre rátaláltam a ruhadarabokra. Kihúztam a táska mélyéről, karomra helyeztem, majd egy orditással ébresztettem fel a szobában szunyókálókat. Az összes szempár rám szegeződött. Mindha azt sugalta volna mindenki, hogy "most kinyirlak!"
-Mit kiabálsz ilyen korán? -nyöszörögte Adri.
-Aki nem tudná, ma suli van. Szóval jobb lenne ha kicsit összeszednétek magatokat. -tapsoltam.
-Basszus! El is felejtettem. -fogta fejét Natsu. Én csak nevettem a körülöttem ülő kómás fejekre nézve.
Neszeszeremet kezembe vettem, kimentem a szobából de halvány fogalmam sem volt, hogy merre keressem a fürdőt. Most nem fogom ezért zaklatni a többi lányt, hogy mutassák meg hol a mosdó. Csak elboldogulok valahogy. Elindultam egyenesen, és pontosan amire számitottam. Az előtérbe értem, ahol legnagyobb szerencsémre senki sem volt ott. Semmi kedven "anyucival" találkozni, látom rajta, hogy nem vagyok a kedvence. Yoonaval meg mégúgysem.
Tiz perces rohangálás a házban és megtaláltam a keresett helyet. Tényleg jobb lett volna ha megkérdezem merre találom, de ha már igy megvan igyekeznem kéne. Bementem és megálltam az ajtóban. Csak nagyokat pislogtam és néztem, hogy hogy lehet még a fürdő is ennyire meseszép. Megráztam fejem és felébredtem az álmodozásból. Gyorsan levettem pizsamámat, majd megengedve a forró vizet a zuhany alá álltam. Mivel sok időm nem volt a viz alatt ácsorogni, hamar törölközőm után kaptam, leállitottam a vizet és magam köré tekertem. Neszeszeremből elővettem a fogkefémet és a fogkrémet majd alaposan megmostam a fogam. Mikor készen voltam vele, felvettem a kikészitett ruhadarabokat. A cuccaimat a kezembe vettem és vissza rohantam a szobába. Most elég gyorsan visszataláltam. HaNi és Adri a szobában festették magukat, Natsu pedig épp akkor érkezett be. 
-Jöhettek reggelizni. -jelentette be.
-Én nem kérek. -mondtuk egyszerre a lányokkal. Natsu csak nagyokat pislogva nézett, de megrántotta a vállát és leült az ágyra.
-Ma Yoona visz be minket. -köhintett egyet.
-Mi? Yoona? Én akkor inkább gyalogolok. Bocsi Natsu, de nem szeretnék balesetet szenvedni. -a többiek csak felnevettek. Ez egyáltalán nem vicces, kinézem abból a lányból.
Még egy pár percet beszélgettünk, 7:35-kor pedig mindenki felvette a táskáját és az ajtó előtt álldogált. Kimentünk a kocsihoz, beültünk és vártunk. Még szép, hogy nem jött a hercegnő, csak azért hogy elkéssünk. Körülbelül 10 percet vártunk mikor már annyira idegesitett, hogy utána akartam menni, de pont akkor lépett elő.
-Végre! -forgattam szemeimet.
-Mért nem mentél gyalog ha nem akartál várni? -kezdte el nézni magát a visszapillantó tükörbe. Csak egy eröltetett mosolyt vágtam rá. A motor zúgni kezdett és hála az égnek elindultunk. Igencsak közel van hozzájuk a suli. Nem értem mért jönnek autóval be idáig. 
A parkolóhoz érve mindannyian kiszálltunk a kocsiból. Yoona még mielőtt a bejárathoz értünk megállitott a kezével.
-Csak pár perc múlva gyere be. Nem akarom, hogy mások is lássák, hogy veled jöttem. -mondta, majd hátat forditott nekem. Pff... Ezt még ő sem gondolta komolyan. Gyors léptekkel elé álltam és kissé meglöktem az utamból. Figyelmen kivül hagyva a motyogását indultam fel az emeletre. A lányok eltüntek, fogalmam sincs, hogy merre. Csoszogva haladtam a szekrényem fele, hogy elő vegyem az első órára szügséges könyvet. Kinyitottam a szekrényem ajtaját és megnéztem, hogy melyik az első órám. Szinészeti? Ez meg hogy került ide? Nem is jelentkeztem szinészetire. Hát jó, ha már ezt kérik akkor miért is ne?
Mivel nem tudtam, hogy mit is kell arra az órára hozni, igy a hátamon a táskámmal vonultam végig a hosszú folyósón. Utam közepén valaki hátulról megbökött. Megfordultam és a mindig mosolygós MyungSoo-val találkozott tekintetünk. Már jópár napja nem láttam őt, kicsit hiányzott.
-Rég találkoztunk. -biggyeztette le ajkát.
-Sajnálom. Elég kevés időm van mostanába. -sóhajtottam.
-Megbocsájtok. -nevetett. -Ugye szinészetire jössz?
-Honnan tudod? -döntöttem meg kissé fejem.
-Egy osztályba járunk, plusz abba az irányba kell menni a szinészetire. -vigyorgott. Tényleg! Ekkora marhát. -Na menjünk. -átkarolta nyakam, magához húzott és úgy folytattuk utunkat. Meg sem álltunk még az osztályteremig nem értünk. Már majdnem meg volt telve a terem. Minden tekintet felénk irányult és kérdően néztek ránk. Mind a ketten hallgattunk, de valaki megtörte a kinos pillanatot. Jimin lépett elém, összekulcsolta ujjait ujjaimmal és elhúzott MyungSoo mellől. Nagyokat pislogva lépdeltem utána. Egy sarokba húzott ahol egy pad állt. Leültem a székre ő pedig a pad tetejére.
-Együtt vagy ezzel a gyerekkel? -kérdezte felháborodva. Csak felnevettem. De aranyos mikor féltékeny. -Ne nevess! -tette karba kezét.
-Féltékeny vagy? -vigyorogtam.
-Nem! -emelte fel fejét. -Nincs miért féltékeny legyek, mert az enyém vagy. -huncut mosoly jelent meg az arcán, majd felém hajolt és egy váratlan puszit adott orromra. Teljesen elpirultam, eltakart arcommal figyeltem az osztályba érkező tanárt. Őt még nem láttam amióta itt vagyok. Egy igencsak magas, sötétbarna hajú, sötét szemű, jó megjelenésű fiatal hölgy volt. Végig figyeltem még a terem közepéig lépegetett kopogó tűsarkújával. Megállt az osztály közepén, mi pedig illedelmesen köszöntünk neki. Mivel Jimin volt hozzám a legközelebb tőle kérdeztem meg, hogy mi is a neve a tanárnak.
-Mrs. TaeYeon. -suttogta. De szép neve van.
Kezében egy csomó papirlap volt, amit odanyomott egy szerencsétlen diák kezéba, az pedig sorba kiosztogatta mindenkinek. Egy szerep volt rajta és ahogy átolvastam "szerelmi civódás"-ról szól. Mindenkinek ott volt a neve a mondat elején. Én kaptam a főszerepet? Itt valami tévedés lehet. Még nem is láttak szinészkedni, honnan tudják, hogy jól játszom-e. A tanárnő felszólitott, én pedig tarkómat vakargatva tettem egymás után lábaimat mig mellé nem értem. A fiú szerepét Suga játsza. Huh, legalább nem egy tök idegen emberrel kell eljátszanom, bár még igy is kinos egy kicsit.
Mrs. TaeYeon elmagyarázta, hogy hogyan is kell eljátszuk, mikor mit tegyünk, hogy mozogjunk. Néhányszor mind a ketten elrontottuk a szövegünket, de az utolsó figyelmeztetésnél már komolyan vettük a dolgot. Mély levegőt vettem és elkezdtem mondani a szövegemet. A padok között kellett hátráljak, mig Suga egyre csak jött és jött felém. Hirtelen felgyorsultak az események... A mondataim rohamosan követték egymást, majd a padok közül Yoona kuncogását hallottam meg, megbotlottam egy kinyújtott lábba, fejemet pedig az asztal szélébe ütöttem. Elvesztettem az eszméletem...

Bosszúvágyó tekintet. (10.rész)

Otthagyva mindenkit rohantam bele a tömegbe. A két lány utánam szaladt és Natsu megfogta a karom megállitva lépteimet.
-Ez a lány volt... -nem hagytam, hogy befejezze mondatát.
-Nem érdekel, hogy ki volt! Legyen vele boldog. -duzzogtam és indultam volna el, ha nem kiáltanak utánam.
-Jimin húga volt. -mutatott az emlitettre. Megfordultam és a két lányt néztem szinte lesokkolva. Hogy a húga?  Ez de kinos. Most mit csináljak? Menjek el? Igen, az jó ötlet lenne. Megmondom, hogy csak láttam valamit egy boltban és azt akartam megvenni. A két lányhoz rohantam, megkaroltam őket és elhúztam magammal. A mellettem lévők csak kérdően néztek rám, hogy most mit is akarok csinálni.
-Komolyan nem Jimin csaja? -húztam fel szemöldököm.
-Dehogy. -nevetett Natsu. -Ő csak a testvére. Eddig azért nem találkoztál vele mert Busan-ban élt, csak szokott néha jönni látogatóba. Amúgyis, van pasija. -horkantott.
-Ki az? -néztem rá kérdően.
-Majd meglátott. -vigyorgott. Nem tetszik ez a sunyi nézés.
Bementünk egy ruhásüzletbe. Már régóta kinéztem magamnak egy ruhadarabot, de mindig messziről elkerültem azt a boltot. Valahogy sosem volt időm bemenni mikor pénz volt nálam. Megrohantam rögtön azt a sort ahol a ruhadarabot megláttam és egyből a kezembe vettem. Egy fekete vállpántos, köldökön felüli felső volt a kiszemelt. A nekem megfelelő méret volt rajta, az ára is megfelelő volt. Tökéletes. A kasszához siettem és a pénztárcámat kerestem, de nem kaptam a táskámban. Szinte minden zegét-zugát végigkutattam, de sehol sem láttam. Az nem lehet, hogy elveszitettem. Benne van minden fontos adatom, a személyim, a bankkártyám, a pénzem. Egyszerűen minden. Pánikba estem, de a lányok kimentettek. Natsu elővette táskájából a pénzét és az eladónak adta. Mind a ketten megkaroltak és húztak kifele a boltból.
-Basszus! Eltűnt a tárcám. -fogtam meg fejem.
-Mi az, hogy eltűnt Jeni? -nézett rám a két lány.
-Nem tudom, nem kapom sehol. -néztem be még egyszer a táskámba, de csak nem találtam meg.
Nagyot sóhajtottam. Bele kell törődnöm abba, hogy elvesztettem a fél életem. Lehajtott fejjel csoszogtam vissza a srácokhoz. A lány és Jimin még mindig egymás mellett álltak, nevedgéltek a fiúkkal együtt. Nem sok kedvem volt oda menni hozzájuk. Egy az, hogy ilyen szinten felkaptam a vizet, kettő, hogy Jimin és a többiek most piszkálni fognak azzal, hogy féltékeny voltam.
Megérkezve, Adri rögtön Jungkook nyakába ugrott és egy puszit adott arcára. Natsu JHope-hoz sétált és megölelték egymást. Én Jimin mellett álltam. Minden szempár rám szegeződött.
-Mi az? Mért néztek igy rám? -húztam fel szemöldököm.
-Mi volt ez a kirohanásod? -röhögte el magát NamJoon.
-Csak elmentem egy boltba ruhát vásárolni. -rántottam meg vállam.
-Ha ruhát vásárolnak a lányok akkor boldogok és nem idegesek. -vigyorgott Suga.
-És te ezt honnan tudod? -álltam karba tett kézzel.
-Nekem is van barátnőm. Tudom, hogy mi a szitu az ilyen dolgokkal. -lépett a fiú mellé Jimin húga és megcsókolta. Tátva maradt a szám. Suga komolyan Jimin húgával van együtt? Amúgy szép pár, összeillenek.
-HaNi vagyok! -mosolygott a lány és nyújtotta felém jobb kezét.
-Jeni. -vakargattam tarkóm, majd megráztam a kezét.
Nem szóltam inkább semmit, hagytam, hogy a fiúk kibontakozzanak. Úgy döntöttünk inkább haza megyünk. Végre valami jó is mára. Beszálltunk a kocsiba, de Jungkook és Adri úgy döntött inkább sétálnak egyet. Remélem mostmár ki fog alakulni köztük valami. A szokásos helyemet foglaltam el a kocsiban, csak most nem Adri, hanem HaNi ült be mellém. Mellette Suga. Elől szokásosan Jimin vezetett, jobb oldalán pedig TaeHyung gubbasztott.
-Mióta vagytok együtt Sugával? -törtem meg a kinos csendet.
-Körülbelül másfél éve. -fogta meg kezét. -Jiminnek köszönhetem, hogy megismertem. -mosolygott. Aigoo... Jimin álltal ismerkedett meg minden szerelmes pár? Kár, hogy engem nem tud összehozni... Mit beszélek én? Nekem nem tetszik Jimin! Áh.. Mért hazudok magamnak? Fülig szerelmes vagyok ebbe a fiúba. Az arca, a mosolya, az illata, a férfias alkata, a...
-Hahoo! -láttam egy lengő kezet arcom előtt. Megráztam fejem és HaNi-ra néztem. -Neked van barátod? -döntötte kissé meg fejét.
-Nem, nincs. -sóhajtottam egyet.
-És szeretnél? -kezdett el bökdösni. Minden lány ezt csinálja ha pasis ügyekről van szó.
-Hmm.. Ezen még nem igazán gondolkodtam. Elvagyok én magamba is, de jó lenne egy olyan személy akihez tartozhatok. -biggyeztettem le ajkam.
-Khm... -köhintett egyet Jimin. -Van olyan fiú aki a szivét teszi oda neked, de te észre sem veszed. -rázta kezét. Ezt célzásnak vegyem? Attól mert elhivott randira be kéne adjam a derekam?
-Nem vagyok könnyen kapható. -ezt egy kicsit hamar jelentettem ki. Ha megkérdezné, hogy lennék-e a barátnője, tuti nem haboznék sokat.
Az út többi részén nem beszéltünk fiúkról. Sokat kérdezősködtem HaNi-tól, de ő sem hagyta ki a nyaggatást. Kedves lány, tuti jóba leszünk, ha nem Yoona a legjobb barátnője.

Leparkolva a ház elé, kivettem zsebemből a kulcsot, gyors iramba felfutottam a szobámba, hogy megnézzem nem-e hagytam itthon a pénztárcámar. Először az iróasztalon kerestem, aztán végig benéztem minden fiókba, még a szekrényt is kinyitottam biztonság kedvéért, hogy nem hagytam ott. És nem! Sehol sem kaptam meg. Ledőltem az ágyamra. Arcomat kezembe temettem és nyöszörögni kezdtem mint egy kisgyerek. Kopogást hallottam meg ajtómon, másodpercek után pedig kinyilt. Jimin jött be. Meg sem kérdezte, hogy szabad-e vagy valami. Leült mellém az ágyra és vigyorogni kezdett.
-Mit röhögsz? -ültem fel.
-Nem vesztettél el valamit? -lengette meg előttem a pénztárcámat. Felcsillant a szemem.
-De... Hogy került ez hozzád? -néztem kérdően.
-Tudod, esti bulik. A szobámban töltött éjszakák. -harapta be alsó ajkát.
-Marha vicces vagy. Vissza kaphatom? -nyúltam a tárca után.
-Ki mondta, hogy visszaadom? -húzta ki kezemből. -Mit adsz, ha visszakapod?
-Semmit? Mért, mi kéne? -tettem keresztbe kezem.
-Hmm... Talán két csókért visszaadom. -tátva maradt a szám.
-Mi az, már egy sem elég? -húztam fel szemöldököm. Csak megrántotta a vállát és egy széles vigyorral megint elkezdte lengetni előttem a tárcám. Aish, de utálom ilyenkor. Most mit csináljak?
Beletúrtam hajamba, majd lassan közeledni kezdtem felé. Tekintetünk egybetalálkozott, ajkaink pár centire voltak egymástól amikor... Kikaptam kezéből a pénztárcámat és mellkasomhoz szoritottam. Jimin úgy nézett rám mind aki azt sem tudja hol van.
-Ez nem volt fer. -durcáskodott.
-Ooo.. Dehogyisnem! Nagyonis fer volt. -csiptem meg kissé arcát.
Csak bosszúsan nézett rám. Hirtelen megfogta csuklóm, hátra boritott az ágyra és felém kerekedett.
-Mi... Mit csinálsz? -kissé zavarba jöttem.
-Gondoskodom róla, hogy ne maradjak fizetetlen. -vigyorgott egyett, majd nekiesett ajkaimnak. Nem tudtam parancsolni magamnak, igy viszonoztam csókját. Hevesen faltuk egymás ajkát, de levegőhiány miatt percekkel később elvált tőlem. Felállt mellőlem én pedig felültem.
-Még mindig tartozol egyel. A következőt te kell add. -kacsintott, majd egy huncut mosolyal kiment a szobámból. Ez durva volt. Mért nem szóltam semmit? Mért nem elleneztem? Olyan zavarba vagyok mikor a közelembe van. Mintha ezer pillangó röpködne a gyomromban. De ezt nem mondhatom el neki. Tegye meg ő a következő lépéseket. Kéne beszélgetnem ezekről a dolgokról Adrival.
Egyet gondoltam és máris a szobája előtt találtam magam. Már reflexből, kopogtatás nélkül rontottam be a szobájába, ahol megpillantottam a barátnőm és a bátyám csókolózni. Kimeredt szemekkel néztem a párra, majd felsikoltottam. Mind a ketten megijedtek és felém fordultak. Adri csak az arcát fogta szégyenébe, Jungkook meg mindha misem történt volna ölelte tovább a lányt. Mind a ketten a szájuk elé tették az ujjukat, hogy halgassak. Kook megborzolta a hajamat majd ránézett Adrira, egy kaján mosoly terült el arcán és kiment a szobából.
-Ez meg mi volt? -visingáltam.
-Ez?... Csak annyi, hogy.. Együtt vagyunk! -emelte a magasba kezeit. -Jól jött ez a romantikus film. Igy legalább mig unatkoztunk elmondta, hogy mit érez irántam és én is elmondtam, hogy füllentettem neki azzal kapcsolatban, hogy senki sem tetszik. Ennek a "vallomásnak" köszönhetően pedig lettünk egy pár mától fogva. Gyönyörű nap! -vigyorgott.
-Ajj, nagyon örülök nektek. -öleltem meg. Végre Adri is és Jungkook is rátaláltak az igazira.
Leültünk az ágyára és én is elkezdtem mesélni a mai nap történteket. Nem lepődtem meg barátnőm reagálásán. Szokás szerint vegigmosolyogta a történetet, néha kérdezett egyet-kettőt, bökdösődött, sikongatott. Aztán Natsu megtörte a mesélésünket.
-Ma este csajos estét tartunk nálam. HaNi is jön, szóval olyan hét körül jövök értetek a kocsival. -hadarta. Ezt hamar lerendezte. Ez már nála ilyen megszokottság, hogy csak kijelent valamit és másokat meg sem kérdez. Adrival csak egymásra néztünk, majd bólintottunk egyet. Jó ötletnek hangzik, legalabb kikapcsolódunk a sulis napok után.
Barátnőm elővett szekrényéből egy hátizsákot és néhány ruhát pakolt bele. A fontosabb dolgokat mellé pakolta és behúzta a zibzárt. Én is kéne pakoljak, de ahhoz túl lusta vagyok. Inkább még álmodoznék egy kicsit. Aish, szedd össze magad Jeni! Felpattantam helyemről és se szó se beszéd, mentem le a fürdőbe a neszeszerem után. Szerencsére nem volt foglalt, igy csak kezembe kaptam és rohantam is szobámba. Én is egy nagyobb táskába pakoltam bele cuccaimat. Mikor mindent egybe raktam ellenőriztem, hogy beraktam-e mindent. Tökéletes! -mutattam ujjammal.

Az idő többi részét azzal töltöttem, hogy bezabáltam a fél konyhát. Reggeltől nem ettem semmit és már itt van lassan hat óra. Omlettet készültem sütni magamnak, de a fiúk odaszóltak, hogy ők is éhesek ezért nekik is dobjak össze valamit. Az egyetlen szerencse, hogy ezzel az étellel nem sok időt vesztek mivel percek alatt készen is van. Hét éhes fiúnak és egy reggeltől nem evett lánynak kellett "vacsorát" készitenem. Azért annyi omlettet megsütni nem kis dolog. Mikor végre elkészült a fiúk meg sem várták, hogy lerakjam rendesen az asztalra, kikapták kezemből a tányérokat és nekiláttak enni. Én TaeHyung és Suga mellé ültem le.
Örültem mikor a fiúk megdicsértek és azt mondták, hogy finom kaját csináltam.
-HaNi nem jön enni? -kérdeztem Sugától.
-Ő nem szokott vacsorázni. Valahogy ez neki ki esik a mindennapjaiból. -rántotta meg vállát.
Mikor végeztem az evéssel a mosogatóba raktam a tányért majd Suga szobájába vettem az irányt. Kopogtattam és mikor hallottam egy halk "tessék"-et benyitottam. Az ágyon ült egy éjjelilámpa mellett és olvasott. Szemüveg volt rajta, jól áll neki. Szeme kék, haja szőke, össze volt kötve.
-Bejöhetek? -zártam be magam után az ajtót.
-Persze, gyere csak. -intett kezével. Elcsoszogtam az ágyig, majd leültem rá törökülésbe.
-Neked is csináltam vacsorát. Nem akarsz jönni enni? -támasztottam meg fejem.
-Nem szoktam enni. De azért köszönöm. -mosolygott.
-Pedig nagyon finom. -vigyorogtam. -Amúgy összepakoltál már Natsuékhoz? -sóhajtottam.
-Igen. Ú, el is felejtettem. Láttad mennyi az idő? -nézett rá karórájára. -Már hét óra múlt egy perce. -amikor ezt a mondatot kimondta pont dudált valaki. Az ablakhoz rohantunk és Natsu integetett ki a kocsi ablakából. -Igyekezzünk. -kapta fel táskáját HaNi.
Sietve mentem be a szobámba felvéve a táskámat hátamra és a lépcsőről leérve magamra vettem kabátomat és felhúztam cipőmet. HaNi még gyorsan odament Sugahoz, adott neki egy csókot, megölele, majd egy puszit dobva kezünkel mentünk ki az ajtón. Adri már a kocsiban ült Natsu hátánál. Most kivételesen én ültem elől, szeretek itt ülni.
Natsuék háza nem volt messze, körülbelül tiz perc alatt oda is értünk. Kiszálltunk a kocsiból és megálltunk a házuk előtt. Baromi nagy házuk van, szinte az összes villany világitott. Benyitottunk a házba és egy hosszú folyósóra léptünk. Végigmentünk rajta és egy hatalmas előtér térult elénk. Egyszerűen gyönyörű volt. Mint egy palota. Bámulásomat az zavarta meg, hogy valaki hátulról meglökött. Megfordultam és csodák-csodájára Yoona állt előttem. El is felejtettem, hogy ő is itt lakik. Mostmár értem, hogy miért viselkedik úgy mind egy hisztis királynő.
-Natsu, arról nem volt szó, hogy ő is itt lesz. -mutatott rám. Húga csak a szemét forgatta, s mit sem törődve nővérével húzott el minket szobájába. Egy hatalmas ágy volt bent, rózsaszin falak, plüssállatok és párnák. A falon kézzel festett festmények. Pont igy képzeltem el a szobáját. Olyan pajkos és bájos mint ő.
Letettük a cuccainkat és a földet körbeülve kezdtünk el mesélni. Először Adri mesélte el a lányoknak, hogy összejött Jungkookkal, hogy milyen volt vele a napja, elhivta egy randira amit a jövőhétre terveztek. Ezt nem is mondta, ki kell faggatnom Kookot is.
Aztán rajtam volt a sor, hogy meséljek. Nehéz volt belekezdeni, de végül elértem a lényegre ahol a lányok csak olvadoztak. Hirtelen valaki szélsebesen kinyitotta az ajtót és tátott szájjal állt előttünk. Még szép, hogy a drágalátos nővérke nyitott be a legjobb résznél.
-Jól hallottam? Jimin megcsókolt? Hogy téged? -meredt ki szeme.
-Aha, mért olyan meglepő? -álltam fel, velem együtt pedig a lányok is. Felém vette az irányt és kezét megemelve pofozott fel.

Új vetélytárs? (9.rész)

Átkaroltam és magamhoz húztam. Teljesen kipirosodott. Megpusziltam homlokát, majd folytattuk utunkat. Azt hiszem... Szeretem őt. És ezt el is fogom mondani neki! 

*Jeni szemszögéből*

Jó volt ez a nap Jiminnel. Elfáradtam rendesen. A kocsiban szinte elaludtam, de a mellettem ülő fiú nem hagyta. Beszélt csak azért, hogy ne kelljen felébresztenie mikor megérkezünk. Az út olyan hosszúnak tűnt, hogy azt hittem sosem érünk haza. A fiún nem látszott a fáratság, vagy hogy álmos. Bekapcsolta a zenét aminek következtében belém szállt az élet és elkezdtem hangosan énekelni. Jimin csak nevetett, majd pár perc után csatlakozott hozzám és együtt énekeltünk. Fogalmam sincs melyik zene ment, csak jöttek egymás után az elhangzott szavak. Elterelődött a figyelmem igy észre sem vettem, hogy a házunk előtt vagyunk. Jimin leparkolt, majd kikapcsolta a zenét. Mind a ketten kiszálltunk a kocsiból, majd a bejárat előtt megállitottam.

-Köszönöm ezt a napot! Igazán jól éreztem magam. -nem mondott semmit csak elmosolyodott, majd megpuszilta arcomat. Szemeimet lehunytam és erősen magamhoz öleltem. Érintését hátamon éreztem meg, amint átkulcsolta ujjait. Illatát beszippantottam és megteltem vele. Hosszas ölelkezés után elengedett, aminek köszönhetően azt sem tudtam hol vagyok. Kezemet a kilincsre helyeztem, majd bementünk. A srácok a nappaliban voltak, a sötétben ültek és valami filmet néztek. Az ajtóban megálltunk Jiminnel és intettem neki, hogy csendbe. A hátukhoz osontunk s egy hatalmasat orditottunk. Adri és Natsu sikitani kezdett, J-Hope meg Suga pedig sikeresen felboritották a tálat tele popcornal. Felnevettünk Jiminnel, már szinte a hasunkat fogtuk a röhögéstől. A fiúk csak a fejüket fogták, majd leorditották a fejünket azt kérdezve, hogy normálisak vagyunk-e. A földet néztük megbánóan, de valójában még mindig kuncogtunk. A lányok felálltak és elkezdtek húzni fel az emeletre, egyenesen a szobámba ahol gondolom mindent szóról szóra kell nekik meséljek a randiról. Felérkezve szobámba leültem az ágyra, a lányok becsapták az ajtót és elém álltak. Mind a ketten karba tett kézzel toporzékoltak és várták, hogy mikor kezdek bele mondandómba. Nem szóltam semmit, vártam mit fognak rá reagálni és nem lepődtem meg rajtuk.
-Na! Ki bököd végre, hogy mi történt? Mesélj el mindent. Tudod te milyen kiváncsiak vagyunk rá? -fejezték be egymás mondatait.
Nem volt más választásom. Mind a ketten felültek mellém az ágyba és elkezdtem nekik mesélni milyen is volt a mai napom. Elsőként a kosárlabda pályán, ahol Jimin összeszorongatott. Aztán a parkban, ahol a kezemről szinte csöpögött az izzadság az izgalomtól. Majd a kunyerálásom, ahol megölelgethettem Jimint. A lányok mindeközben jobbra-balra döltek, olvadoztak, sikitoztak. Pont amire számitottam. Aztán Adri elmesélte, hogy Jungkook elhivta sétálni ahol bevallotta, hogy szerelmes, ő viszont hazudott. Végül Natsu számolt be nekünk arról, hogy holnap mindannyian moziba fogunk menni. Jó, hogy ezt nem akkor mondja mikor már az ajtóban kéne legyünk. J-Hope-al ketten mindent kitalálnak, egyszerűen mindent! Egy szabad napot nem adnak nekem, hogy kipihenjem a sulis napjaimat. De nem bánom.. Ha már úgyis eltervezték, nem leszel elrontója semmi jónak. Igy Adrival beleegyeztünk, hogy holnap tizenkettőkor már a kocsiban ülünk és a mozi felé tartunk. A film cimét nem mondta meg Natsu, bizonyára azért mert ha meghallottam volna valószinüleg nem mennék el. Az estét szinte végig dumáltam a csajokkal. Komoly témákat hanyagoltunk, egész idő alatt nevettünk és csak mondtuk azt ami éppen az eszünkbe jutott. Végül annyira fáradt voltam, hogy ülve elaludtam. Szerintem a lányok löktek be a takaró alá, nem emlékszem semmire.

Reggel korán felkeltem. Nyolc óra lehetett, mikor az ablakomon bevilágitó napsugarak vakitó fényei szóródtak egyenesen arcomra. Szemeimet megdörzsöltem és telefonomat vettem kezembe. Máskor hallani lehetett a fiúk kiabálását a házban, de most csend volt. A képeim között kezdtem el keresgélni a telefonomban. Rengeteget fotót készitettünk tegnap Jiminnel. Meg szerettem volna örökiteni azt a napot, ezért minden pillanatát amit csak tudtam lefotóztam. Egy kedves pár levett minket amikor Jimin a hátán vitt, ez igazán kedves volt tőlük. Sugárzott rólunk a boldogság és az öröm.
-Ez a kép lesz a hátterem! -jelentettem ki magamnak.
A kilincs egyszer csak megmozdult és az ajtó kinyilásakor egy fej kukucskált be. Ki más lehetett volna?
-Jimin. Mit csinálsz te ilyenkor? -néztem kérdően.
-Szeretem nézni mikor alszol. De ma látom korán keltél. -jött bentebb szobámba.
-Te minden reggel benézel mikor alszom? -húztam fel szemöldököm.
-Igen. Tudtad, hogy beszélsz álmodba? -röhögött. Ezt az égést. Kezemet az arcomra raktam és figyeltem a fiút aki egyre csak közeledett felém. Leült mellém az ágyba.
-Mit nézel? -fürkészte telefonom.
-Semmit. -csaptam kezem a készülékre.
-Naa.. Had lássam. -szinte kitépte kezemből a mobilom, majd nyomkodni kezdte. Kuncogni kezdett, majd rám nézett. -Nekem is ez a hátterem. -ennél a résznél már úgy néztem ki mint egy rák. Mért is adtam én oda neki a telefonom? Még egy pár percig nézegette, néha elnevette magát ami irtó aranyos volt. -Na mentem. -adta vissza telefonomat, majd ment ki szobámból.
Már nem volt kedvem tovább az ágyban ülni, ezért felkeltem és a szekrényemhez siettem, ahol kitúrtam egy pár ruhadarabot. Az ágyra hajitottam és lementem a fürdőbe. A zuhany alá álltam, ahol a forró viz melegitett, fél óra múlva pedig már a hideg csapkodott. Megmostam a fogam és a törölközőbe tekeredve rohantam fel a szobámba. Felvettem a kikészitett ruhámat ami egy farmernadrág és egy rövidujjú póló volt. Nem sminkeltem ki magam erősen, inkább diszrétebb szineket választottam. Nem akartam túlságosan feltűnően kinézni, végülis csak moziba megyünk, megnézünk egy filmet és max elmegyünk vásárolni. Megnézem Adri hogy áll. Pár lépés alatt a szobája előtt kopogtattam. Bekukkantottam és egy készenlétben álló lányt pillantottam meg.
-Szerintem már mehetünk. -villantotta mosolyát. Az órámra pillantottam és észre vettem, hogy féltizenkettő. Intettem kezemmel a mellettem állónak, majd lerohantunk a lépcsőn egyenesen a konyhába. A fiúk már készen voltak, az asztalnál ültek és beszélgettek. Egy pár falást ettünk aztán vérge Natsu kijelentette, hogy indulhatunk. Mindenki ugrándozva és rohanva ment ki az autóhoz. Megint én maradtam utoljára és megint én kellett bezárjam az ajtót. A lányok megvártak az udvaron és együtt szálltunk be a kocsiba. Ismét abban a kocsiban ültem ahol Jimin vezetett, mellette Jungkook ült, én és Adri a szokásos helyünkön, csak most Taehyung is csatlakozott hozzánk. Unatkoztam ezért mondtam a srácoknak, hogy rakjanak be valami jó kis zenét. Bekapcsolták a rádiót, barátnőmmel pedig rögtön énekelni kezdtünk. Amerikai énekesek, a régi életemre emlékeztet amikor még Hollywoodban éltem. A zene hatásos volt, igy nem is unatkoztunk és hamar is megérkeztünk a célponthoz. Kiszállva a kocsiból mindenki rátalált a beszélgetős társára. Jungkook Adrival ment előre. Jól elszórakoznak együtt, örülnék ha lenne köztük valami. J-Hope és Natsu ismét elvonult a külvilágtól és ketten hátul csoszogtak utánuk. A fiúk elvoltak, én pedig ismét egyedül. Találnom kellene én is egy olyan személyt akivel tudok dumálgatni. Valaki átnyult a vállamon. Tae volt az, mindig olyan kedves velem, nem hagyja, hogy egyedül bojongjak. A többi fiú is odajött, igy már sokkal jobban éreztem magam, velem nevetnek, de ugyanakkor kötekednek is. Folyton Jiminnel piszkálnak amióta volt a randink.
Percekkel később megérkeztünk a pláza központjába. Áh, ez a hely mindig arra emlékeztet amikor megismertem MyungSoo-t. Most, hogy igy rá gondolok, őt is el kellett volna hivnom a moziba. Megkedveltem, szivesen beszélgetek vele.
A srácok megvették a jegyeket. Egyet elvettem Jungkook kezéből, nagyszerű. Romantikus filmet fogunk nézni?
-Ez most komoly? -meredt tekintetem a film cimére. -Szerelmes filmre akartok menni?
-Ne kérdezd! Natsu találta ki, azt kell nézzünk amit ő mondd. A jegyeket is ő fizette, hiába erölködtünk, hogy nem kell. -húzta meg vállát Suga.
Ajj.. Szerintem az a céluk, hogy elaludjak a film közbe. Középső sor, negyedik ülés, mutattam a helyemre majd le is ültem. A fiúk elkezdték cserélgetni a jegyeiket, hogy ki hova üljön. Nekem aztán édes mindegy, hogy ki ül mellém, csak ne Jimin legyen az.... Bár ne is emlitettem volna magamnak. Még szép, hogy a menő srác ült le mellém. Erősen ráztam a fejemet, de mindhiába. Másik felemen Natsu foglalt helyet, mellette Hope, aztán Suga és Jin. A következő sorban ült Adri, Jungkook mellett, pont előttem. Aztán következett a többi srác.
Sötét lett az egész terembe. Elkeződött a film, majd dübörögni kezdett a zene. Egy nagyot sóhajtottam. Két szerelmes párról szólt a film, akik pont Valentin napkor jöttek össze. Elmesélte a lány mi hogyan történt azon a napon, majd a következő napokban, években. Nem is volt annyira romantikus. Én inkább vigjátéknak néztem. A nyálas részeknél inkább becsuktam a szemem. Egyszerűen utálom azt nézni, hogy valaki ennyire felhőtlenül boldog a párjával, én meg még mindig egyedül vagyok. Jiminnek a vállára hajtottam a fejem és úgy néztem a jeleneteket. Egyszer csak észre vettem, hogy Kook és Adri furán viselkednek, sugdolóznak, nevedgélnek. Aztán Jungkook közelebb húzza magához a lányt, fejét elforditja és megcsókolja. Megcsókolta.. Ezt nem hiszem el. Bökdösni kezdtem Jimint és az előttem ülőkre kezdtem el mutogatni. Jimin csak vigyorgott. Hosszas csókolózás után elváltak egymástól, Kook megpuszilta Adri arcát, majd rádőlve a fiú vállára nézték tovább a filmet. Legalább valami jó is történt a film közben.
Végre vége volt. A villanyok felgyultak a terembe, mi pedig indultunk a kijárat fele.
-Nem megyünk vásárolni? -nyaggatta Natsu a srácokat.
Hirtelen egy lány felénk kezdett el szaladni és egyenesen Jimin nyakába ugrott. A fiú ölébe kapta és megpuszilta arcát. Tátott szájjal figyeltem az eseményeket. Van barátnője? És közben felem flörtöl?
Otthagyva mindenkit rohantam bele a tömegbe. A két lány utánam szaladt és Natsu megfogta a karom megállitva lépteimet.
-Ez a lány volt...

Randira kész! (8.rész)

-Nekünk is az lesz. -ugrándoztam. -Gyere! -ragadtam meg kezét és indultunk is.

Egyszer hátra néztem és észre vettem, hogy Jimin engem figyel. Vajon bevállt a tervem?..

Beértünk az osztályba. Már majdnem mindenki ott volt. A tanár még nincs bent szóval van elég időm átöltözni. Natsuval és Yoonával bementünk a lányok öltözőjébe és felvettük az edző ruhánkat. Szerencse, hogy nem felejtettem otthon a cuccomat, különben ma sem tudtam volna próbálni. Mind a hárman rövidnadrágban, rövidujjúban és tornacipőben voltunk. Yoona csak körbe-körbe forgolódott. Nem tudtam mit is akar.

-Natsu, szerinted ha azt a pólót veszem amiből latszik a hasam, Jiminnek tetszeni fog? -nyavajgott.

Chh.. Igyis úgy néz ki mint egy ribanc, nem kell még többet kipakolnia. Natsu rám nézett és észre vette, hogy forgatom a szemem, ezért vette az adást.

-Szerintem igy is tetszeni fogsz Jiminnek. -kacsintott.

-Remek! Akkor megyek is hozzá. -szökdécselt.

Megvártam amig kimegy, majd a fejemhez kaptam a kezem és erősen rázni kezdtem.

-Ne haragudj Natsu, de a nővéred valami elviselhetetlen nőszemély! -sóhajtoztam.

-Tudom. De egy idő után meg lehet szokni. -tette kezét a vállamra.

Ugrottam kettőt, és elindultunk a terembe. A tanár pont akkor lépett be. A srácok le voltak ülve a földre, figyelmen kivül hagyva a tanárt.

-Hogy hivják a tánctanárt? -suttogtam Natsunak.

-Kim Woon Sik. -felelte. -Kedves, ritkán kiabál. Mindig oda kell tenni a maximumot nála, nem szereti, ha lazsálunk. Mindig legyünk pontosak! Ha valamit esetleg nem értessz a koreográfiában, nyugodtan kérdezd meg óra közbe, ne az előtt mikor már készen kéne legyen az összeállitás! -sorolta fel.

-Értettem. -emeltem fel két ujjam.

A tanár beállt a terem közepére, majd intett egyet, hogy mindenki menjen a saját helyére. Én gondoltam beállok Natsu mellé. Még szép, hogy a másik felől Yoona tornázgatott. Ez az óra is jól kezdődik. A lány hátánál Jimin állt, az én hátamnál pedig Taehyung. Natsu hátánál természetesen J-Hope. MyungSoo valahol a sarokban állhatott mert nem láttam. Első sorban álltam, a tanárral szembe. Először bemelegitettünk. Körülbelül tizenöt percet csak forogtunk meg ugráltunk. Én már akkor teljesen ki voltam. De most jött a java. A tanár bekapcsolta a zenét és megmutatta, hogy hogyan kell tancoljunk. Kétszer próbáltuk lassitva, utána pedig belejöttünk a ritmusba. Nagyon élveztem az egész órát, de baromi fárasztó volt. Végre megszólalt a csengő. Ez szerintem mindenki számára égi jelnek számitott. Nem volt kedvem átöltözni, igy csak felkaptam a táskám és intettem Natsunak, hogy elmentem. Találkoznom kell Adrival. Valaki hátulról megérintett. Megfordultam és szembe találtam magam MyungSoo-val. Ismét mosolygott és ismét tökéletesen nézett ki.

-Nem vársz meg? -kérdezte.

-Ó, de persze! Menjünk. -intettem.

-Látom te nem szoktál átöltözni. -kuncogott.

-Lusta vagyok, nézd el nekem. -vontam meg vállam. -Kérdezhetek valamit? -néztem rá.

-Persze. Mit szeretnél tudni? -ment előre megállás nélkül.

-Láttam, hogy ma Yoonával beszélgettetek. Jóban vagy vele? -húztam fel szemöldököm.

Imádkoztam magamban, hogy azt mondja "nem", de nem vagyok én hozzá olyan szerencsés.

-Igen, legjobb barátok vagyunk már jópár éve. -mosolygott. Engem ki fognak nyirni. Yoona legjobb barátja és a "szerelme" is velem flörtöl. Halovány az esély rá, hogy megúszom. -Miért?

-Mert az a lány valami elviselhetetlen, már bocs! -forgattam szemeimet.

-Nem mindenkivel az. Csak jobban meg kell ismerni! -mosolygott.

Valaki hirtelen megfogta a csuklóm és hátra forditott. Jimin?

-Szombaton lesz a randink! Csinos légy. -puszilta meg acrom, majd végignézett és elment. Ezt az égést. Most mit mondjak MyungSoo-nak? Legnagyobb meglepetésemre egy sót sem szólt, csak mentünk tovább.

-Nem is kérdezel semmit? -zavart, hogy ilyen csendben van.

-Nem! Nem az én dolgom, hogy kivel randizol. De tudd, hogyha vége van ennek a randidnak, a következőre velem jössz. -kacsintott. 

Kicsit meglepett, hogy még egy randim következik. De ez aranyos volt tőle. És az is, hogy nem kérdezett Jimin felől. 

*Szombat reggel*

Javában aludtam még, de valaki bökdösni kezdett, ugrált rajtam. Még szombat reggel sem hagynak aludni? Lerúgtam magamról a takarót, de szemem még csukva volt.

-Ébredj már! Ma van a nagy nap. -rázott Adri.

-Milyen nagy nap? Tudtommal nem megyek feleségül senkihez! -nevettem.

-Jaj na! Olyan ünneprontó vagy néha! -duzzogott. -Na gyere! Öltözz. -ráncigált ki az ágyból.

-Dehát mért ilyen korán? Azt sem tudom hányra fogunk menni, és hogy hova. -dörzsöltem szemeimet.

-Én mindent tudok, szóval bizd rám a dolgokat. -mutatta hüvelyikujját.

Ha rá bizom a dolgokat, jó nem fog kisülni. Olyan mint egy nyomozó. Hamarabb megtudja a dolgokat mint én.

Nagy nehezen ki tudott húzni az ágyból. A fürdőbe lökdösött először. Levettem pizsamámat és lezuhanyoztam. Körülbelül fél órát álltam a viz alatt, de barátnőm már kopogtatott, hogy igyekezzek igy kiszálltam a zuhany alól, magam köré tekertem egy kendőt és megmostam a fogam. Mikor befejeztem, felmentem a szobámba, felvettem egy fehérneműt és egy otthoni ruhát amiben el tudom késziteni a sminkem anélkül, hogy összegyürjem a randi ruhám. Barátnőm rögtön szaladt amit meglátta, hogy mozgás van a szobámba. Leültetett a tükör elé egy székbe és a hajamat kezdte el száritani. Begöndöritette, majd egy csattal két tincset egybe fogott. Sminkelni kezdett. Nem tett erős szineket, inkább diszkréten festett. Legalább egy órát mázolt, aztán felvettem a ruhám. Egy térden felüli bordó szoknya, egy fehér ujjnélküli póló és egy fekete tűsarkú.

-Azt hiszem készen is vagyok! -jelentettem be.

-Tökéletes! -cuppantott. Kezembe nyomta a telefonom és a táskám majd inditott is kifele. A lépcső alján pont Jiminbe botlottam, aki valami elképesztően sexy volt. Méregetni kezdtem, majd beharaptam alsó ajkam.

-Nem csalódtam benned. Nagyon csinos vagy. -döntötte meg kissé fejét.

-Köszönöm. Akárcsak te. -hajoltam meg.

-Akkor mehetünk? -kérdezte.

-Csak egy pillanat. -bementem a nappaliba. A kanapén Jungkook ült. Amint meglátott felállt és a szája tátva maradt. -Hogy tetszem? -forogtam körbe.

-Gyönyörű vagy Jeni! -ámult.

-Ajj, elérzékenyülök. -szaladtam oda hozzá és megöleltem.

Az ölelés után vissza mentem Jiminhez. Intettem barátnőmnek amire ő csak annyit suttogott: "Sok szerencsét!". Jungkook még mielőtt kimentünk volna Jimin után kiabált: -Vigyázz a húgomra! -jól esett a szivemnek, hogy ennyire félt és vigyáz rám. 

Beültünk a kocsiba. Többször is megkérdeztem, hogy hova fogunk menni, de ő csak annyit mondott, hogy majd meglátom. Nem ismertem az utat, nem a központ fele mentünk. Körülbelül húsz percet ültem, mikor végre megláttam a reményt, hogy kiszállhatok. Hova jöttünk? Egy stortpályára? Imádok sportolni, de nem tűsarkúban.

-Jimin... Mit fogunk itt csinálni? -néztem rá aggódóan.

-Játszani. -vigyorgott. 

Aish... Már előre félek. A csomagtartóból kivett egy zacskót, majd megfogta a kezem és egészen a pályáig meg sem állt. Leültünk egy kispadra és elém rakta a zacskót.

-Tessék. Húzd fel ezt a cipőt. Igy már tudunk játszani. -kacsintott.

Tettem amit mondott. Még szerencse, hogy jó volt rám. Felálltam, majd elindultam Jimin fele a pálya közepére.

-Mit fogunk játszani? -már nagyon izgatott voltam. 

-Kosarazni fogunk. -vette a labdát a kezébe. Ne már.. Pont kosár? Annyira tehetségtelen vagyok abban a játékban. A labda sirva futna el tőlem, az tuti. Át passzolta nekem a labdát, én pedig elkezdtem pattintani és szaladni vele. Utánam kezdett el futni kisebb-nagyobb sikerrel. Oda jött hozzám és próbálta elvenni tőlem a labdát. Hátulról átkarolt, aminek köszönhetően semerre sem tudtam elindulni. Hirtelen átkarolta derekamat és a magasba emelt. Visingáltam és nevettünk egyszerre. Miután letett próbáltam beledobni a labdát a kosárba, kevés sikerrel. Egy párszor még megpróbáltam rádobni, de vagy túl kicsi, vagy túl nagy volt a lendület. Kezdtem feladni és rájönni, hogy reménytelen eset vagyok. Eldobtam a labdát, de Jimin felvette és szembe állt velem. 

-Ne add fel ilyen könnyen. -nyomta kezembe a labdár. -Gyere, megmutatom hogy csináld. -hátulról átölelt és a kezét a kezemre tette. A labdát a megfelelő magasságba állitotta, majd eldobtam. Csodák csodájára a labda a kosárban landolt. Nagyon boldog voltam. A kezemet a madasba emeltem, majd megöleltem Jimint. Ugyan az az illat mint amikor először megölelt. Kellemes és megnyugtató. Érintése lágy, de ugyanakkor erőteljes. 

Még körülbelül egy-két órát játszottunk, de nagyon kifáradtam ezért leültem a kispadra. A fiú csatlakozott hozzám. Mind a kettem kapkodva vettük a levegőt annyira kifáradtunk.

-Mivel látom, hogy te is elfáradtál, menjünk el sétálni. -állt fel és nyújtotta felém kezét. Megfogtam, majd nekitámaszkodva át vettem cipőmet. Beültünk a kocsiba és nem sokkal később ki is szálltunk egy parknál. Gyönyörű volt. A kapú előtt megálltam és körbenéztem. Nem voltak olyan sokan, egy pár gyerek sárkányt eregetett, a szerelmesek a padokon ültek és beszélgettek. Nyugtató hely volt. Csendes. Jimin mellém állt és intett a kezével, hogy menjünk be. Lassan sétáltunk, minden zegzugát végigjártuk, minden fordulatnál betértünk, még végül egy tóhoz értünk. Mindha tükör lett volna úgy ragyogott. Kacsák úszkáltak benne.

-Ez a hely egyszerűen csodás. -ámultam. 

-Ez J-Hope és Natsu helye. Nem tudom, ha meséltek-e róla. -nézett a tó fele.

-Ó, igen! Natsu mesélte. Igazán romantikus. -mosolyogtam.

Jimin nem szólt semmit, csak összekulcsolta kezét kezemmel és tovább sétáltunk. Kicsit zavarba jöttem, próbáltam eltakarni az arcom sikertelenül. A mellettem álló csak megrázta a fejét és kuncogni kezdett. Ez de kinos.

A delután többi részét azzal töltöttük, hogy sétáltunk kézenfogva, beszélgettünk, viccelődtünk. Vett nekem fagyit, amit nem igazán tudtam megenni mivel össze vissza kent vele. De én is adtam neki. Nagyon jól szórakoztam vele.

Már kezdett este lenni. A Nap lassacskán elbújt, mi pedig még mindig a parkban sétálgattunk. Kezdett fájni a lábam és eléggé fáztam is. Összehúzódtam, amit Jimin észre is vett és rögtön levette felsőjét majd rám adta. Köszönetképpen rámosolyogtam és a fejemet a vállára hajtottam. Aztán egyszercsak egy ötletem támadt.

-Jimin... Felveszel a hátadra? -néztem rá ártatlanul. -Fáj a lábam.

-Ahj, most mondjak neked nemet? -csóválta fejét. -Na gyere! -hajolt kissé meg, én pedig felugrottam a hátára. Jó érzés volt egy kicsit pihennem. És az ötlet is nagyon jó volt, igy legalább át tudtam ölelni. Kicsit szemét dolog tőlem, hogy cipeltetem magam, de megéri. Végül szerintem ez a randi nagyon jól sikerült. Boldog voltam, hogy Jiminnel tölthettem ezt a napot. 

*Jungkook szemszögéből*

Miután elment Jeni és Jimin csak Adrival maradtunk otthon. A fiúk elmentek valamerre, de nekem nem volt kedvem velük menni. Úgy gondoltam ma is el megyek sétálni, de nem egyedül. Felpattantam ágyamról és bekopogtam Adri szobájába.

-Szabad? -dugtam be fejem.

-Persze, gyere csak. -intett fejével. Beléptem és az ágya előtt megálltam.

-Lenne kedved eljönni velem sétálgatni egyet a környéken? -túrtam bele hajamba.

-Szivesen. Csak átöltözöm. Várj meg lent. -mosolygott.

Bólintottam egyet, majd kimentem a szobából. Mély levegőt engedtem ki magamból. Már napok óta csak erre a lányra gondolok. Azt hiszem többet érzek iránta mint barát, de félek ezt neki elmondani. Talán ha egy kicsit többet beszélgetünk és csak ketten leszünk megtudhatom, hogy barátként néz-e rám vagy sem. Bementem a szobámba és felvettem egy fekete farmert és egy melegitő pulcsit. Lementem és leültem a lépcső aljára. A telefonomat kezdtem el nyomkodni. Pár perc várakozás után meg is érkezett a várt személy. Csodásan nézett ki. Lerohant a lépcsőn, majd elém állt. 

-Mehetünk! -nyújtotta felém kezét. Megfogtam, majd segitett felállni és indultunk is. Gondoltam elviszem egy nyugodt és csendes helyre. Az út részét végigbeszéltük. Rengeteget mosolyog és ez tetszik benne a legjobban. Pozitivan áll hozzá a dolgokhoz, nem aggódik a jövő miatt. Tetszik ez a felfogása. De valahogy rá kéne térjek arra a témára, ami igazán érdekel.

-És... Most tetszik neked valaki? -jól bele vágtam a közepébe.

-Nem.. igazán. -csak úgy csillog a szemében, hogy hazudik. -Na és neked?

-Az igazat megvallva, igen. Azt hiszem tetszik egy lány... -erre nem mondott semmit, csak a földet nézte kissé szomorúan. Valami rosszat mondtam? Ezt nem hagyhatom annyiban. Átkaroltam és magamhoz húztam. Teljesen kipirosodott. Megpusziltam homlokát, majd folytattuk utunkat. Azt hiszem... Szeretem őt. És ezt el is fogom mondani neki!