-Nekünk is az lesz. -ugrándoztam. -Gyere! -ragadtam meg kezét és indultunk is.
Egyszer hátra néztem és észre vettem, hogy Jimin engem figyel. Vajon bevállt a tervem?..
Beértünk az osztályba. Már majdnem mindenki ott volt. A tanár még nincs bent szóval van elég időm átöltözni. Natsuval és Yoonával bementünk a lányok öltözőjébe és felvettük az edző ruhánkat. Szerencse, hogy nem felejtettem otthon a cuccomat, különben ma sem tudtam volna próbálni. Mind a hárman rövidnadrágban, rövidujjúban és tornacipőben voltunk. Yoona csak körbe-körbe forgolódott. Nem tudtam mit is akar.
-Natsu, szerinted ha azt a pólót veszem amiből latszik a hasam, Jiminnek tetszeni fog? -nyavajgott.
Chh.. Igyis úgy néz ki mint egy ribanc, nem kell még többet kipakolnia. Natsu rám nézett és észre vette, hogy forgatom a szemem, ezért vette az adást.
-Szerintem igy is tetszeni fogsz Jiminnek. -kacsintott.
-Remek! Akkor megyek is hozzá. -szökdécselt.
Megvártam amig kimegy, majd a fejemhez kaptam a kezem és erősen rázni kezdtem.
-Ne haragudj Natsu, de a nővéred valami elviselhetetlen nőszemély! -sóhajtoztam.
-Tudom. De egy idő után meg lehet szokni. -tette kezét a vállamra.
Ugrottam kettőt, és elindultunk a terembe. A tanár pont akkor lépett be. A srácok le voltak ülve a földre, figyelmen kivül hagyva a tanárt.
-Hogy hivják a tánctanárt? -suttogtam Natsunak.
-Kim Woon Sik. -felelte. -Kedves, ritkán kiabál. Mindig oda kell tenni a maximumot nála, nem szereti, ha lazsálunk. Mindig legyünk pontosak! Ha valamit esetleg nem értessz a koreográfiában, nyugodtan kérdezd meg óra közbe, ne az előtt mikor már készen kéne legyen az összeállitás! -sorolta fel.
-Értettem. -emeltem fel két ujjam.
A tanár beállt a terem közepére, majd intett egyet, hogy mindenki menjen a saját helyére. Én gondoltam beállok Natsu mellé. Még szép, hogy a másik felől Yoona tornázgatott. Ez az óra is jól kezdődik. A lány hátánál Jimin állt, az én hátamnál pedig Taehyung. Natsu hátánál természetesen J-Hope. MyungSoo valahol a sarokban állhatott mert nem láttam. Első sorban álltam, a tanárral szembe. Először bemelegitettünk. Körülbelül tizenöt percet csak forogtunk meg ugráltunk. Én már akkor teljesen ki voltam. De most jött a java. A tanár bekapcsolta a zenét és megmutatta, hogy hogyan kell tancoljunk. Kétszer próbáltuk lassitva, utána pedig belejöttünk a ritmusba. Nagyon élveztem az egész órát, de baromi fárasztó volt. Végre megszólalt a csengő. Ez szerintem mindenki számára égi jelnek számitott. Nem volt kedvem átöltözni, igy csak felkaptam a táskám és intettem Natsunak, hogy elmentem. Találkoznom kell Adrival. Valaki hátulról megérintett. Megfordultam és szembe találtam magam MyungSoo-val. Ismét mosolygott és ismét tökéletesen nézett ki.
-Nem vársz meg? -kérdezte.
-Ó, de persze! Menjünk. -intettem.
-Látom te nem szoktál átöltözni. -kuncogott.
-Lusta vagyok, nézd el nekem. -vontam meg vállam. -Kérdezhetek valamit? -néztem rá.
-Persze. Mit szeretnél tudni? -ment előre megállás nélkül.
-Láttam, hogy ma Yoonával beszélgettetek. Jóban vagy vele? -húztam fel szemöldököm.
Imádkoztam magamban, hogy azt mondja "nem", de nem vagyok én hozzá olyan szerencsés.
-Igen, legjobb barátok vagyunk már jópár éve. -mosolygott. Engem ki fognak nyirni. Yoona legjobb barátja és a "szerelme" is velem flörtöl. Halovány az esély rá, hogy megúszom. -Miért?
-Mert az a lány valami elviselhetetlen, már bocs! -forgattam szemeimet.
-Nem mindenkivel az. Csak jobban meg kell ismerni! -mosolygott.
Valaki hirtelen megfogta a csuklóm és hátra forditott. Jimin?
-Szombaton lesz a randink! Csinos légy. -puszilta meg acrom, majd végignézett és elment. Ezt az égést. Most mit mondjak MyungSoo-nak? Legnagyobb meglepetésemre egy sót sem szólt, csak mentünk tovább.
-Nem is kérdezel semmit? -zavart, hogy ilyen csendben van.
-Nem! Nem az én dolgom, hogy kivel randizol. De tudd, hogyha vége van ennek a randidnak, a következőre velem jössz. -kacsintott.
Kicsit meglepett, hogy még egy randim következik. De ez aranyos volt tőle. És az is, hogy nem kérdezett Jimin felől.
*Szombat reggel*
Javában aludtam még, de valaki bökdösni kezdett, ugrált rajtam. Még szombat reggel sem hagynak aludni? Lerúgtam magamról a takarót, de szemem még csukva volt.
-Ébredj már! Ma van a nagy nap. -rázott Adri.
-Milyen nagy nap? Tudtommal nem megyek feleségül senkihez! -nevettem.
-Jaj na! Olyan ünneprontó vagy néha! -duzzogott. -Na gyere! Öltözz. -ráncigált ki az ágyból.
-Dehát mért ilyen korán? Azt sem tudom hányra fogunk menni, és hogy hova. -dörzsöltem szemeimet.
-Én mindent tudok, szóval bizd rám a dolgokat. -mutatta hüvelyikujját.
Ha rá bizom a dolgokat, jó nem fog kisülni. Olyan mint egy nyomozó. Hamarabb megtudja a dolgokat mint én.
Nagy nehezen ki tudott húzni az ágyból. A fürdőbe lökdösött először. Levettem pizsamámat és lezuhanyoztam. Körülbelül fél órát álltam a viz alatt, de barátnőm már kopogtatott, hogy igyekezzek igy kiszálltam a zuhany alól, magam köré tekertem egy kendőt és megmostam a fogam. Mikor befejeztem, felmentem a szobámba, felvettem egy fehérneműt és egy otthoni ruhát amiben el tudom késziteni a sminkem anélkül, hogy összegyürjem a randi ruhám. Barátnőm rögtön szaladt amit meglátta, hogy mozgás van a szobámba. Leültetett a tükör elé egy székbe és a hajamat kezdte el száritani. Begöndöritette, majd egy csattal két tincset egybe fogott. Sminkelni kezdett. Nem tett erős szineket, inkább diszkréten festett. Legalább egy órát mázolt, aztán felvettem a ruhám. Egy térden felüli bordó szoknya, egy fehér ujjnélküli póló és egy fekete tűsarkú.
-Azt hiszem készen is vagyok! -jelentettem be.
-Tökéletes! -cuppantott. Kezembe nyomta a telefonom és a táskám majd inditott is kifele. A lépcső alján pont Jiminbe botlottam, aki valami elképesztően sexy volt. Méregetni kezdtem, majd beharaptam alsó ajkam.
-Nem csalódtam benned. Nagyon csinos vagy. -döntötte meg kissé fejét.
-Köszönöm. Akárcsak te. -hajoltam meg.
-Akkor mehetünk? -kérdezte.
-Csak egy pillanat. -bementem a nappaliba. A kanapén Jungkook ült. Amint meglátott felállt és a szája tátva maradt. -Hogy tetszem? -forogtam körbe.
-Gyönyörű vagy Jeni! -ámult.
-Ajj, elérzékenyülök. -szaladtam oda hozzá és megöleltem.
Az ölelés után vissza mentem Jiminhez. Intettem barátnőmnek amire ő csak annyit suttogott: "Sok szerencsét!". Jungkook még mielőtt kimentünk volna Jimin után kiabált: -Vigyázz a húgomra! -jól esett a szivemnek, hogy ennyire félt és vigyáz rám.
Beültünk a kocsiba. Többször is megkérdeztem, hogy hova fogunk menni, de ő csak annyit mondott, hogy majd meglátom. Nem ismertem az utat, nem a központ fele mentünk. Körülbelül húsz percet ültem, mikor végre megláttam a reményt, hogy kiszállhatok. Hova jöttünk? Egy stortpályára? Imádok sportolni, de nem tűsarkúban.
-Jimin... Mit fogunk itt csinálni? -néztem rá aggódóan.
-Játszani. -vigyorgott.
Aish... Már előre félek. A csomagtartóból kivett egy zacskót, majd megfogta a kezem és egészen a pályáig meg sem állt. Leültünk egy kispadra és elém rakta a zacskót.
-Tessék. Húzd fel ezt a cipőt. Igy már tudunk játszani. -kacsintott.
Tettem amit mondott. Még szerencse, hogy jó volt rám. Felálltam, majd elindultam Jimin fele a pálya közepére.
-Mit fogunk játszani? -már nagyon izgatott voltam.
-Kosarazni fogunk. -vette a labdát a kezébe. Ne már.. Pont kosár? Annyira tehetségtelen vagyok abban a játékban. A labda sirva futna el tőlem, az tuti. Át passzolta nekem a labdát, én pedig elkezdtem pattintani és szaladni vele. Utánam kezdett el futni kisebb-nagyobb sikerrel. Oda jött hozzám és próbálta elvenni tőlem a labdát. Hátulról átkarolt, aminek köszönhetően semerre sem tudtam elindulni. Hirtelen átkarolta derekamat és a magasba emelt. Visingáltam és nevettünk egyszerre. Miután letett próbáltam beledobni a labdát a kosárba, kevés sikerrel. Egy párszor még megpróbáltam rádobni, de vagy túl kicsi, vagy túl nagy volt a lendület. Kezdtem feladni és rájönni, hogy reménytelen eset vagyok. Eldobtam a labdát, de Jimin felvette és szembe állt velem.
-Ne add fel ilyen könnyen. -nyomta kezembe a labdár. -Gyere, megmutatom hogy csináld. -hátulról átölelt és a kezét a kezemre tette. A labdát a megfelelő magasságba állitotta, majd eldobtam. Csodák csodájára a labda a kosárban landolt. Nagyon boldog voltam. A kezemet a madasba emeltem, majd megöleltem Jimint. Ugyan az az illat mint amikor először megölelt. Kellemes és megnyugtató. Érintése lágy, de ugyanakkor erőteljes.
Még körülbelül egy-két órát játszottunk, de nagyon kifáradtam ezért leültem a kispadra. A fiú csatlakozott hozzám. Mind a kettem kapkodva vettük a levegőt annyira kifáradtunk.
-Mivel látom, hogy te is elfáradtál, menjünk el sétálni. -állt fel és nyújtotta felém kezét. Megfogtam, majd nekitámaszkodva át vettem cipőmet. Beültünk a kocsiba és nem sokkal később ki is szálltunk egy parknál. Gyönyörű volt. A kapú előtt megálltam és körbenéztem. Nem voltak olyan sokan, egy pár gyerek sárkányt eregetett, a szerelmesek a padokon ültek és beszélgettek. Nyugtató hely volt. Csendes. Jimin mellém állt és intett a kezével, hogy menjünk be. Lassan sétáltunk, minden zegzugát végigjártuk, minden fordulatnál betértünk, még végül egy tóhoz értünk. Mindha tükör lett volna úgy ragyogott. Kacsák úszkáltak benne.
-Ez a hely egyszerűen csodás. -ámultam.
-Ez J-Hope és Natsu helye. Nem tudom, ha meséltek-e róla. -nézett a tó fele.
-Ó, igen! Natsu mesélte. Igazán romantikus. -mosolyogtam.
Jimin nem szólt semmit, csak összekulcsolta kezét kezemmel és tovább sétáltunk. Kicsit zavarba jöttem, próbáltam eltakarni az arcom sikertelenül. A mellettem álló csak megrázta a fejét és kuncogni kezdett. Ez de kinos.
A delután többi részét azzal töltöttük, hogy sétáltunk kézenfogva, beszélgettünk, viccelődtünk. Vett nekem fagyit, amit nem igazán tudtam megenni mivel össze vissza kent vele. De én is adtam neki. Nagyon jól szórakoztam vele.
Már kezdett este lenni. A Nap lassacskán elbújt, mi pedig még mindig a parkban sétálgattunk. Kezdett fájni a lábam és eléggé fáztam is. Összehúzódtam, amit Jimin észre is vett és rögtön levette felsőjét majd rám adta. Köszönetképpen rámosolyogtam és a fejemet a vállára hajtottam. Aztán egyszercsak egy ötletem támadt.
-Jimin... Felveszel a hátadra? -néztem rá ártatlanul. -Fáj a lábam.
-Ahj, most mondjak neked nemet? -csóválta fejét. -Na gyere! -hajolt kissé meg, én pedig felugrottam a hátára. Jó érzés volt egy kicsit pihennem. És az ötlet is nagyon jó volt, igy legalább át tudtam ölelni. Kicsit szemét dolog tőlem, hogy cipeltetem magam, de megéri. Végül szerintem ez a randi nagyon jól sikerült. Boldog voltam, hogy Jiminnel tölthettem ezt a napot.
*Jungkook szemszögéből*
Miután elment Jeni és Jimin csak Adrival maradtunk otthon. A fiúk elmentek valamerre, de nekem nem volt kedvem velük menni. Úgy gondoltam ma is el megyek sétálni, de nem egyedül. Felpattantam ágyamról és bekopogtam Adri szobájába.
-Szabad? -dugtam be fejem.
-Persze, gyere csak. -intett fejével. Beléptem és az ágya előtt megálltam.
-Lenne kedved eljönni velem sétálgatni egyet a környéken? -túrtam bele hajamba.
-Szivesen. Csak átöltözöm. Várj meg lent. -mosolygott.
Bólintottam egyet, majd kimentem a szobából. Mély levegőt engedtem ki magamból. Már napok óta csak erre a lányra gondolok. Azt hiszem többet érzek iránta mint barát, de félek ezt neki elmondani. Talán ha egy kicsit többet beszélgetünk és csak ketten leszünk megtudhatom, hogy barátként néz-e rám vagy sem. Bementem a szobámba és felvettem egy fekete farmert és egy melegitő pulcsit. Lementem és leültem a lépcső aljára. A telefonomat kezdtem el nyomkodni. Pár perc várakozás után meg is érkezett a várt személy. Csodásan nézett ki. Lerohant a lépcsőn, majd elém állt.
-Mehetünk! -nyújtotta felém kezét. Megfogtam, majd segitett felállni és indultunk is. Gondoltam elviszem egy nyugodt és csendes helyre. Az út részét végigbeszéltük. Rengeteget mosolyog és ez tetszik benne a legjobban. Pozitivan áll hozzá a dolgokhoz, nem aggódik a jövő miatt. Tetszik ez a felfogása. De valahogy rá kéne térjek arra a témára, ami igazán érdekel.
-És... Most tetszik neked valaki? -jól bele vágtam a közepébe.
-Nem.. igazán. -csak úgy csillog a szemében, hogy hazudik. -Na és neked?
-Az igazat megvallva, igen. Azt hiszem tetszik egy lány... -erre nem mondott semmit, csak a földet nézte kissé szomorúan. Valami rosszat mondtam? Ezt nem hagyhatom annyiban. Átkaroltam és magamhoz húztam. Teljesen kipirosodott. Megpusziltam homlokát, majd folytattuk utunkat. Azt hiszem... Szeretem őt. És ezt el is fogom mondani neki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése