Randi? (5.rész)

 Lehunytam szemeimet. Éreztem a lehelletét. Pár centire voltak ajkaink egymástól...
Fejét kissé elforditotta és egy puszit nyomott arcomra. Pir jelent meg a helyén. Szemeimet még mindig szoritottam. Jimin eltávolodott tőlem, majd a fülembe súgta:
-Ennek még lesz folytatása!
Lépései hallatán kinyitottam szemem és egy mély levegőt fújtam ki magamból. Yoona ha ölni tudott volna a szemeivel, már rég halott lennék. Felém kezdett el jönni. De ekkor valaki közbevágott.
-Jeni! Gyere mert kezdődik a következő óra. -jött oda hozzám Natsu.
Hála neki, még mindig van hajam. Ha nem jött volna, már biztos nem lenne egy szál sem. Natsu karon fogott és behúzott az osztályba. Vagyis... Nem a megszokott osztályba mentünk be. Egy nagy terem, tele diákkal. Most mit fogunk csinálni? Padok voltak felsorakoztatva végig a terem közepéig, a többi része üres. Egy matrac volt a közepén. Na ezt már igazán nem értem.
Natsuval helyet kaptunk pont az első padban, középen. Én nem szerettem volna leülni, de erősködött. Utálom, hogy mindenki néz, mert nem ismernek. Csak ültünk ott. Egy tanár sem jött be. 
Körülbelül tiz perc telt el mire bejött egy másik csapat. A srácok is köztük voltak. Elől jött Jungkook és Jin. Utánuk Suga, Tae, RapMon. J-Hope volt az utolsó. Natsu elkezdett integetni neki, Hope pedig oda jött hozzánk. Barátnőm felállt és a fiú amint leült befészkelt az ölébe. Köszönt, majd figyelmen kivül hagyva mindenkit elkezdtek Natsuval beszélgetni. Pár paddal arrább megpillantottam Adrit. Egy "szia"-t formáltam számból. Ő csak mosolygott. Jungkook oda jött hozzám és egy puszit adott homlokomra, majd Adri mellett kapott egy szabad helyet. 
De Jimin hol van? Körbe néztem a teremben és a végében megláttam. Egy pad tetején ült a fiúkkal.

Bejött két férfi és megálltak a martac mellett.
-Jó napot! -köszönt az egyik. -Röviden... Azért jöttünk ide, hogy bemutassunk néhány újraélesztési szabályokat. Mit kell tenni akkor, ha valaki eszméletlen. Most bemutatunk nektek egy pár gyakorlatot amiket végeznetek kell, ha valami baj történik esetleg. -magyarázta.
Levetitettek nekünk egy pár perces videót, amiben azt mutatták, hogy hogyan kell segitsünk valakin, ha például félrenyel, vagy megakad valami a torkán. A videó lejátszása után jelentkezőket vártak. Mindenki lehúzódott. Én biztos nem megyek ki! 
Nagy nehezen, végre valaki felnyújtotta a kezét. Jungkook volt az.
-Áh, megyek én! -sóhatjott. -Segitessz? -nyújtotta Adri felé a kezét.
Barátnőm felállt és kézenfogva, kicsit szégyenlősen mentek ki az osztály közepére. A csávó elmagyarázta, hogy nagyjából hol fogja és mit csináljon. 
Adri előre fordult, Jungkook pedig a hátához állt. Átkarolta és a hasához tette kezét. Ökölbe szoritotta és elkezdte nyomkodni, ahogy mutatták. A feladatnak megfelelően teljesitettek, viszont a többiek nem birták ki röhögés nélkül. Áh, mindig mindenki félreérti az ilyen helyzeteket. Jungkook megölelte Adrit, majd visszaültek helyükre.
A következő videókban bemutatták, hogy hogy kezeljünk egy eszméletlent, hogyan forditsuk meg balesetek esetén. Az utolső videó a mellkasi és a szájból szájba lélegeztetésről szólt. Na ennél a résznél már tényleg senki nem akart kijönni... Megszólalt valaki.
-Majd én! -állt fel a hátsó padról Jimin. -Gyere! -fogta meg csuklóm. 
Na neee! Ez meg mit csinál? Én biztos nem megyek. Próbáltam hátrálni, és hevesen ráztam a fejem, hogy nem akarom. Észre sem vett. Most mi legyen? Aish...
Kénytelen voltam lefeküdni a matracra. Jimin mellém térdelt. A kezét összekulcsolva kezdte el a gyakorlatot. Nem volt vészes sőt, igencsak élveztem. Igy legalább többet tudhattam meg az újraélesztésről.
Aztán következett a szájból szájba lélegeztetés. Most ez komoly, hogy megcsinálja? Nem elég ha csak oda hajol? Nem!...
Közeledni kezdett felém. Meg sem moccantam. Szemeim csukva voltak. Egyik kezét állam alá helyezte, másikat homlokomra rakta. Mély levegőt vett... Ez nem szájból szájba lélegeztetés volt. Megcsókolt! MEGCSÓKOLT!! Puha ajkait éreztem meg számon. Nyelve utat tört a számba, majd ráharapott alsó ajkamra. Abban a pillanatban nem fogtam fel, hogy hol is vagyok. Csak Jimin lágy mozdulatait éreztem a számon. 
Két csók után eltávolodott tőlem. Felültem, és mind aki most ébredt fel a kómából úgy néztem ki. 
-Jól van. Ha igy fogjátok újra éleszteni az utcán heverőket is, garantálom nektek, hogy nem fogják túlélni gyerekek! -kuncogott az egyik fickó. 
Az egész teremben kitört a nevetés. Jimin csak mosolygott. Én nem értem.. Ő sosem szégyenli magát? Elpirultam, vérvörös lett az arcom. Felálltam és a helyemre mentem. A gyakorlat többi részére nem igazán figyeltem oda. Egyfolytába csak azon kattogott a fejem, hogy mi is történt. 

Megszólalt a csengő. Az első voltam aki kirohant a teremből. Nem szerettem volna senkivel sem találkozni vagy beszélni. A szekrényemhez siettem, ahol sikeresen ismét belefutottam Yoonaba. 
-Láttam, hogy mi történt. Figyelmeztetlek! Ne legyen semmi komoly kapcsolatod Jiminnel, különben súlyos következményei lesznek. -lökött kissé hátra.
-Nem...! Nem félek tőled! -vágtam vissza. -Csinálj amit akarsz, de Jimin úgysem fog egy ilyen lányra ránézni, mint amilyen te vagy! -néztem végig tetőtöl talpig szánalmas tekintettel. Meglepődtem saját magamon. Hogy voltam képes ezt mondani? Előre látom a szörnyű jövőmet.
Yoona meglepetésemre egy szót sem szólt, viszont tátva maradt a szája. Gyors iramba elsuhantam mellette még mielőtt megtépne. A folyósó közepén lehettem amikor meghallotam a hangosbemondót. Az igazgatónő volt az. "Kedves diákok. Gyűlést tartunk, ezért mindenki hazamehet!" 
Áh, ez most igazán jól jött. Kirohantam a parkolóba ahol a srácok és Adri már vártak rám. Szinte csoszogva mentem oda hozzájuk lehajtott fejjel. 
-Mi a baj? -kérdezte Kook.
-Te nem láttad, hogy az előbb mi történt? -néztem rá meghökkenve.
-Ugyan kérlek. Mit vártál Jimintől? -nevetett fel. -Lesz egy pár mondatom hozzá, az biztos! De amúgy ő az ilyeneket nem veszi komolyan. -kacsintott.
Nem veszi komolyan? Én halál komolyan vettem. Totál beleéltem magam ebbe az egészbe, és most kiábrándit, hogy semmi komoly? Hát ez marha jó.
Jungkook ellépett, Adri pedig letámadott.
-Úúú, mi volt ott! -szinte ragyogtak a szemei.
-Ehh... Már el is felejtettem. -hazudtam egyet. Ujjaimat keresztbe tettem.
-Hazudsz! Amikor igy tartod az ujjaidat tudom, hogy nem mondassz igazat. -mutatott rám. -Tetszik neked Jimin. Tetszik neked Jimin. -énekelgette.
-Hagyd már abba. És csendesebben! -csititgattam.

Végre itt volt az egész fiú. Beültünk az autóba és az út folyamán meg sem szólaltam. Csak bámultam ki az ablakon s néztem Seul forgalmas központját. Az emberek sürögtek-forogtak, egymást lökdösve, majd bocsánatot kérve. Néhány ember stilusa igazán furcsa volt. Nem értettem, hogy vehet fel valaki ilyesfajta göncöt.
A ház előtt megállva felkaptam hátamra a táskám és indultam befele. Nálam volt a kulcs mivel reggel én mentem ki utoljára igy nálam maradt. A zárba helyeztem, majd elforditottam. A fiúk szinte betörve az ajtót szaladtak be a házba, egyenesen a konyhába. Gondolom a hűtő volt a célpontjuk. Mire Adrival beérkeztünk a nappaliba, a srácok már félig jóllakva voltak. Ez aztán a jó étvágy. 
Levettem cipőm, majd felszaladtam a lépcsőn egészen a szobámig. Az ajtót becsaptam magam után, táskámat ledobtam a földre és kifeküdtem az ágyon. Csak a fehér plafont néztem, amibe semmi érdekes nem volt, de mégis megnyugtatott. Kopogást hallottam. Kinyilt az ajtó.
-Bejöhetek? -kérdezte valaki. Nem néztem oda. Ügyet sem vetve rá mondtam igent. Ki lehet az? Felültem és lefagytam.
-Jimin? -meglepődve kérdeztem. 
Na erre pont nem voltam felkészülve. Léptei halk kopogása egészen az ágyamig tartottak. Leült mellém. Hajába turt, majd kifujta magából a levegőt.
-Figyelj Jeni... Lenne egy kérdésem. -harapta be alsó ajkát.
-Hallgatlak! -válaszoltam. Kiváncsi voltam, hogy most mivel fog előállni.
-Neked jelentett valamit az a csók? -nézett szemeimbe.
-Miii? Chh... Ugyan... Dehogy... -habogtam.
Jimin csak megrázta a fejét és a szemét forgatta.
-Na és ez? -két kezébe vette arcomat és egy csókót adott.
Lemeredve néztem rá. Szemeim kikerekedtek, szám tátva maradt. "De jó érzés volt" -hallottam a gondolataimat.
-Ne nézz már igy rám! -bökött meg Jimin.
Megráztam fejem és újra visszatértem. 
-Ez mi volt? -pislogtam nagyokat.
-Ez volt a pont a második kérdésemre, ami igy szól. Khm... Lenne kedved eljönni velem egy randira? -mosolygott.
Egy randira? Még sosem voltam randin, és... 

Új suli, új érzés! (4.rész)

Reggel az ébresztő keltett...
Végig tapogattam az egész szekrényt, mégsem kaptam sehol. Felemeltem fejemet és kinyomtam. 6:30. Mért kell ilyen korán kelni? Mért nem kezdhetünk 12-től? Aish..
-Kelj fel, Adri. -lökdöstem barátnőm.
Nem kellett kétszer szóljak. Pattant is ki ágyából, egyenesen a szekrénye fele. Mire én nagy nehezen felkeltem az ágyból, ő már fel volt öltözve. Ezt meg hogy csinálta? Tátott szájjal figyeltem a csajszit. A nagy álmélkodásom közepette feleszméltem, hogy én még sehol sem tartok. Gyors iramban átfutottam a szobámba és összeállitottam a mai szettem. Egy fekete, térdénél szakitott farmer és egy egyszerű, de mégis nagyszerű felső. Tökéletes! A fürdőbe siettem. Megmostam az arcom és a fogam, majd kimentem az ajtómon. Pont szembe találtam magam barátnőmmel. Egymásra néztünk és elnevettük magunkat. Szinte ugyan úgy öltöztünk fel. Lementünk a lépcsőn egyenesen a konyhába. A fiúk már készen voltak. Éppen reggeliztek.
-Jó reggelt. -üdvözöltük őket. -Mikor megyünk? -ültünk le az asztalhoz.
-Tiz perc és indulhatunk is. -mosolygott Jungkook.
A reggeli után elpakoltam az ételt és a tányérokat, azán felvettem a cipőm. A tükör elé álltunk Adrival és lőttünk egy pár képet. Mindha ikrek lennénk.

A fiúk már a kocsiban voltak mire mi kiértünk. Bezártam az ajtól és a kocsiba huppantam. Két kocsival mentünk. Az egyikbe én, Adri, Jungkook és Jimin ült. A másikban Jin vezetett, Suga, RapMon, Tae és J-Hope pedig csak bámészkodtak.

Nem volt messze a suli. Öt perc alatt oda is értünk. Kiszállva a kocsiból, csak álltunk Adrival, mint aki lefagyott. Mennyi ember. Mennyi okos ember. Mit fogok én itt kezdeni?

-Gyertek! -ment előre Jimin.

Nagyon menőn néztek ki a srácok. Mindha valami buliba mentek volna, úgy indultak a suli bejáratához.

-Ugye egy osztályba fogunk járni? -néztem rá Kookra.

-Nem! -felelte.

-Hogy mi? És mi akkor hogy fogunk boldogulni? -vágtam aggodalmas fejet.

-Mivel ez egy művészeti suli... -magyarázta Tae. -Mindenki más osztályba fog kerülni. Te is kiválaszthatod, hogy milyen osztályba szeretnél járni, de ez függ attól is, hogy mennyire tudod az adott feladatot teljesiteni. Ha nem vagy elég jó, más osztályba fognak küldeni. Olyanba, ami szerintük a legjobb hely neked. -ment előre.

-Ti hova jártok? -kérdeztem.

-Én és Jin énekosztályba járunk. -kezdett bele mondatába Jungkook. -Jimin, J-Hope és Taehyung tánc osztályban vannak. Suga és RapMon pedig szinészkedést tanul, de ők a legjobb rapperek is a suliban. -vigyorgott.

És én most mit válasszak? Táncolni is és énekelni is nagyon imádok... Vajon két helyre egyszerre nem járhatok? Később kideritem.

Végre beértünk az iskolába. Tátva maradt a szám. De nem én voltam az egyetlen aki igy nézett körbe. Barátnőm is körbe körbe forgott. Ez a suli hatalmas. Biztos el fogok tévedni, magamat ismerve! 

-Menjüüünk már! -ráncigált Adri.

Felmentünk az emeleten, majd a fiúkkal szétváltunk. Csak Jungkook maradt velünk. Az igazgatói irodába mentünk be. Kopogtattunk, s belépve egy tágas helyen találtuk magunkat. Egy fiatal férfi állt az ablak előtt, kifelé nézve. Megfordult, majd ránk nézett. Igencsak helyes volt.

-Jó napot! -üdvözölt. -Az igazgatónő máris érkezik.

Hogy? Nem ő az igazgató?

Ezen gondolatok közepette valaki hátulról meglökött, én pedig neki mentem az ajtónak.

-Ne álljon az útba, kisasszony! -ült le asztalához. -Nos, látom meg is érkeztek az új dijákok. Foglaljanak helyet! -mutatott a székekre.

Mind a hárman leültünk. Elég feszült volt a hangulat. Már most látom, hogy nem leszünk a legjobba. Azok a szemek... Mint egy hárpiának. 

-Ő itt a húgom, ő pedig a legjobb barátnője. -mutatott Jungkook ránk.

Csak bólintottam egyet, viszonzásképpen egy eröltetett mosoly jelent meg az arcán.

-Jungkook igazán jó tanuló. Remélem nem maradsz le tőle. -nézett rám.

Ezzel most mire akart célozni?... Körülbelül fél órát beszéltünk vele. Vagyis... Csak ő beszélt. Engem és Adrit nem is engedett szóhoz jútni, viszont Kook mikor akart valamit kérdezni vagy mondani mindig félbe kellett szakitsa a nő mondatát. Minden második mondatába vagy én, vagy barátnőm belesóhajtottunk, annyira untuk ezt az egész papolását. 

Végre kiengedett. Szabályt legalább százat felsorolt, miközbe szúrós szemekkel nézett rám. Egzenruhát hálisten' nem kell hordanunk. Legalább valami jó hir is. Már ma ki kell választanunk, hogy milyen osztályba szeretnénk járni. Egyetlen kérdésem az volt, hogy járhatok egyszerre két osztályba is, amire csak egy "NEM" választ kaptam, de mivel látta Kook, hogy nagyon szeretném, meglágyitotta a szivét és megengedte. De sajnos nem járhatok énekosztályba csak hetente kétszer. Igy igaz... A tánc osztály mellett döntöttem. Szivesen lettem volna a bátyámal egy osztályban, de a tánc jobban vonz. Adri is az énekosztályt választotta. Elképesztő hangja van! Ha valaki meghallja őt énekelni, könnyek nélkül nem birja ki. Én már csak tudom.

Jungkook elvezetett szekrényünkhöz, majd elment órára. Barátnőm ki ment a mosdóba, igy egyedül maradtam a folyósón. Betettem egy pár könyvet a szekrénybe és egy csomó papirral a kezemben pördültem meg és indultam egyenesen balra, az új osztályomba. 

Amint megfordúltam, hirtelen nekem jött valaki, én pedig a földre estem a papirokkal együtt. Felpillantottam és egy puffogó, tőlem biztosan idősebb lánnyal találtam szembe magam.

-Mit képzelsz magadról, hogy csak igy nekem jössz? -hisztizett.

-Nyugodj meg, Yoona. -hallottam egy hangot a lány háta mögül. -Biztos nem szándékosan csinálta.

A lány meg sem tudott szólalni. Felhajtott fejjel kikerült és ment tovább. Ahogy elhaladt, egy fiatal lány volt nekidölve a szekrénynek. Velem egykorú lehetett. Felém indult, leguggolt mellém és segitett összeszedni a papirokat. Kezét nyújtotta és felsegitett.

-A nevem Natsu! -mosolygott. 

-Jeni! -integettem. Aranyos lánynak tűnik. Vállig érő, barna haja volt. Egy rövid szoknya, egy felső és egy tornacipő volt rajta.

-Az előbb aki fellökött a nővérem volt. Eléggé idegesitő egy személyiség, de ha nem foglalkozol vele, akkor ő sem fog veled. -ezt megjegyzem. -Amúgy ide jársz? Még sosem láttalak a suliban.

-Nem!... Vagyis igen. Mától kezdek. Nem tudod véletlenül merre van a táncosztály? -érdeklődtem.

-De, tudom. Én is oda járok. Gyere, elkisérlek. -intett kezével.

Pont abban a pillanatban érkezett meg Adri is. Bemutattam neki Natsu-t, majd felajánlotta, hogy elkiséri barátnőmet is az osztályába. Lassú léptekkel haladtunk a cél felé. Át kellett volna öltöznöm, de mivel nem hoztam magammal csere ruhát, igy nézhetem végig az egész órát. Barátnőm hamarabb ért be az osztályba. Megöleltem, majd elköszönve egymástól indultunk tovább. Pont a csengőszóra érkeztünk meg. Megálltam az ajtó előtt és egy mély levegőt vettem. "Csak nyugodtan. Nem lesz semmi baj!" Próbáltam kicsit csillapitani izgatottságomat. Egy, kettő, három lépés és már be is érkeztem. Szorosan Natsu háta mögött mentem végig a terem közepén. Na ne... A srácok már itt is vannak? És feléjük megyünk. Aish.. Ez az én szerencsém.

J-Hope és Taehyung beszélgettek. Jimin vajon hol van? Natsu gyorsabb iramba váltott és Hope nyakába ugrott. A fiú a magasba emelte, majd megcsókolta. Tátva maradt a szám. Ez komoly?... Dehát... Én azt hittem, hogy azért bókolgat nekem mert... Áh, mindegy is! Összeillenek!

Nagy álmélkodásomat valaki hirtelen megzavarta. Két kezet éreztem meg bordáimon ami kissé csikizett. Megfordúltam és megláttam... Jimint! Úgy mosolygott rám mint a tejbetök. De kis aranyos. Vállától lefele karjai csupaszok voltak, de izmosak. Tetőtöl talpig szemléltem. Aww.. Mindjárt elpirulok. Szemei ragyogóbbak voltak mint eddig bármikor. Keze megmozdult, felfele emelkedett... Újjaink szinte összeértek, és...

Bejött a tanár és megszakitotta ezt a csodás pillanatot. Hát ez remek. Jimin ellépett tőlem.

Ugyan az a tanár volt, mind akit az irodában láttam mikor megérkeztünk. Intett felém egyet, hogy menjek oda hozzá. Kissé zavartan kiálltam a terem közepére, a tanár mellé. Bemutatott. Mindenki kedvesen üdvözölt. Igy ahogy végigfutott szemem a többi diákon elég sokan vagyunk. A legtöbb mosolygott.

Leültem az egyik sarokba és végignéztem ahogy táncoltak a srácok. Nagyon keményen edzettek. Az óra végére szinte már mindenki úgy nézett ki mint egy élő-halott.

Felpattantam és kimentem. A szekrényem felé vettem az irányt. Mázlimra ott is ott volt Jimin. Nemis egyedül. Négy lány állta körbe, köztük Yoona is. Igencsak hires a lányok terében. Simogatták, vihogtak mellette.

-Chh... Számalmas! -mormogtam magam elé.

Legnagyobb szerencsémre meghallották. Jimin és a lányok rám néztek. Tettettem magam mind aki semmit sem mondott és észre sem vette őket. Gondoltam hátha megúszom. Tévedtem...

Jimin felém indult. Megállt a hátamnál. Lefagytam. Most mégis mit csináljak. Megfogta csuklóm és egy könnyed mozdulattal maga felé forditott. A szekrénynek csapódtam. A fiú, kezét a fejem mellé támasztotta és közelebb hajolt hozzám. Lehunytam szemeimet. Éreztem a lehelletét. Pár centire voltak ajkaink egymástól...

A döntés. (3.rész)

Letérdeltem a földre és erős sirás szabadult ki belőlem. Arcomat tenyerembe temettem. Hosszas várakozás után egy lágy tapintást éreztem meg hátamon...
Felnéztem és könnyeimet letörölve arcomról láttam meg a várt személyt. Ő volt az. Akit látni akartam. Leguggolt mellém.
-Mi történt? -nézedt kikerekedett szemekkel Jimin.
-Csak... Vigyél haza, kérlek. -suttogtam.
Jimin meg fogta a kezem és felsegitett. Puha, lágy tapintásától egyenúlyomból megbillentem. Szédülni kezdtem és rosszul éreztem magam. Jiminen látszott az aggódás. Besegitett autójába, majd rátaposva a gázra indultunk is. Útközben ismét a sirás kerülgetett, de nem szerettem volna ha Jimin igy lát. Túl törékenynek látszottam volna. De nem tudtam parancsolni a könnyeimnek, igy kezdtem érezni, hogy cseppek folynak le arcomon. Kitört belőlem a sirás. Csak ültem a kocsiban tétlenül azon gondolkodva, hogy most mi legyen. Vissza kéne mennem Hollywood-ba. Ott van a helyem! Nem tartozok én ide. 
Jimin az út azon részében meg sem mert szólalni. Látta, hogy sirok, de nem mondott semmit. Ez igencsak meglepő. Út közben egész végig csak Jungkookra tudtam gondolni. Mit csinálhat? Miért nem jött velem? Remélem, hogy nem csinál semmi őrültséget!

Megérkezve otthonunk elé, Jimin leparkolt, és milyest megállt pattantam is ki az autóból. Nem szeretnék senkivel sem beszélni. Tuti, hogy mindenki faggatni fog, de én akkor sem szeretnék erről az egészről bármit is mondani. Szégyenlem, hogy ilyen apám van, bármilyen rossz dolog is ez. Amint kiszálltam, Jimin rögtön utánam rohant és megfogta a csuklóm. Rám nézett és tudtam, hogy mit akar.
-Ne, Jimin! Nem szeretnék erről beszélni. -folyt végig egy könnycsepp arcomon.
Jimin nem mondott semmit, csak magához húzott. Szorosan átölelt. Annyira megnyugtató volt. Már elmúlt a sirógörcsöm, de még mindig szomorú voltam a történtek miatt. Visszaöleltem. Átkulcsoltam ujjaimat derekán, ő pedig a fejemet simogatta. Úgy álltunk. Nem tudom meddig. Perceket? Órákat? Napokat? Olyan volt, mintha leállt volna az idő és csak mi léteztünk volna. Hogy kelthet bennem ez a fiú ennyi érzéseket? Sosem volt még barátom, és még soha nem voltam szerelmes. De... Jimin iránt másképp érzek, mint a többi fiú iránt. J-Hope folyamatosan bókolgat nekem mégsem érzek többet iránta mint barát. Jimin viszont néha kedves, néha flegma. De mégis jobban kedvelem. Aish... Mi történik velem?
Hosszas gondolkodásomból megzavartak. Jimin elengedett, én pedig ismét visszatértem a kegyetlen valóságba. Szörnyű érzés. Bementünk a házba és a barátnőm rögtön letámadott.
-Na? Milyen volt? -ugrándozott.
-Jó... -vágtam egy eröltetett mosolyt.
-Mi történt? Te sirtál? -lepődött meg.
-Majd később elmesélem! Most nincs hozzá sok kedvem, meg gyomrom sem. -feleltem.
Otthagyva mindenkit mentem fel a szobámba. Becsaptam magam után az ajtót és lecsusztam a földre. Csak ültem ott tehetetlenül. Mit csináljak most. El kell mondanom nekik, hogy vissza megyünk Amerikába.

Ajtó csapódást hallottam. Ez biztosan Jungkook. Kirohantam a szobámból és egyenesen a nappaliba vettem az irányt, ahol megpillantottam a bátyám. A vér is lefagyott bennem mikor rá néztem. A jobb szeménél egy lila folt ékeskedett. Ez... Ez meg mi a...
-Úristen, Jungkook! Mi történt veled? -szaladtam oda hozzá.
-Semmi. Ne aggódj! -fogta meg kezem és leültünk a kanapéra.
-Dehát... Hogy nézel ki? Válaszolj már az ég szerelmére.. Mi történt? .orditottam.
-Apám behúzott egyet! -orditotta vissza.
Hogy mit tett? Nem akartam elhinni amit hallottam. Megütötte? A saját apja? Sirni kezdtem.
-Ne haragudj! Nem akartam kiabálni veled. -ölelt meg Jungkook. -Sajnálom! Mindent sajnálok! -szoritott erősen magához.
Annyira sajnáltam őt. Most mégis hogy mondjam el, hogy itt fogom hagyni?
-Figyelj Kook. -próbáltam minél higgattabban beszélni, de nagyon ideges és egyben dühös is voltam. -Én... Én vissza fogok menni Adrival Hollywoodba. -sóhajtottam.
-Mi? Dehogy mész! Mégis hogyan gondoltad ezt az egészet? Másra nem gondolsz, csak magadra? -pattant fel idegesen Kook.
-Nem erről van szó. Csak... Én már nincs mit keressek itt! -néztem fel rá.
-És velem mi lesz? Én senki vagyok számodra. Na nem! Nem fogsz te vissza menni sehova! -körözött ujjával arcom előtt.
-De.. Eddig csak a bajt hoztam rád. Nem szeretnék még több gondot okozni. -hajtottam le fejem.
-Azzal, hogy megismerhettem a hugicám? -nevetett.
-Ne nevess Jungkook. Ez tök komoly. -böktem meg.
-Lazits egy kicsit Jeni! Maradj itt. Nem lesz semmi baj. Éss... Van egy jó hirem! -tapsolt.
-Alig várom, hogy haljam! -forgattam szemem.
-Képzeld. Beirattalak egy suliba téged meg Adrit. Holnaptól kezdhetitek is! -újongott.
Holnap? Ez komoly? Mégcsak nemrég érkeztem. Gondoltam egy pár hetet lóghatunk suli nélkül. Ehh... De utálok suliba járni.
-Rendben! Megadom magam. De tudd, hogy sok baj lesz velem! Sokat hisztizek. Kibirhatatlan vagyok. Néha bolond is. Ha valami nem tetszik megmondom, nem fogom magamban tartani! -soroltam fel ujjaimon számolva.
-Le sem tagadhatnánk, hogy testvérek vagyunk! -röhögött Jungkook összeborzolva a hajam.

Felálltam és a konyhába mentem jégért. Bevittem Kookhoz és a szemére tettem.
-Ettől jobb lesz! -kacsintottam.
-Köszönöm! -fogta meg kezem.
Kimentem a szobájából és lassan átmentem Adri szobájába. Elég késő van. Remélem még ébren van. Halkan beléptem és megláttam a paplan alatt a lányt. Ismét telefonját nyomkodta. Nem is ő lenne. Az ágya elé sétáltam. 
-Ne haragudj a mai nap miatt. Csak... Elég szar volt az egész. Nem szerettem volna róla beszélni. -néztem rá megbánóan.
-Nem haragszom. Jungkook nemrég elmesélte, hogy mi történt. Sajnálom ezt az egészet. De ugye nem megyünk vissza Amerikába? Nagyon megszerettem ezt a helyet és nem lenne szivem csak úgy itthagyni.. És a fiúkat is megkedveltem. -mosolygott.
-Nem.. Nem megyünk vissza. Bár nekem ez volt a tervem. És úgy látom, hogy valakinek bejön a bátyám. -mutattam rá és nevettem fel.
-Miii? Ne... Nem, dehogy. -dadogott.
-Nem hát! -szisszentem fel.
Mind a kettőnkből kitört a nevetés. Leültem az ágyra és egy párnát megragadva a fejéhez dobtam. Nem hagyta annyiban, igy párnacsatába kezdtünk. Jó ideig nem hagytuk abba, majd mikor végre mind a ketten kidöglöttünk, a hátunkra feküdtünk és igy próbáltunk egy kis levegőhöz jutni. Olyan jó, hogy van kivel szórakozzak éjszakák közepén. 
-Nem alszol ma este itt? Mutatnom kell egy pár képet valakiről. -ugrott fel Adri.
-De... Amugy meg. Holnap suli. Ugye mondta Jungkook? -vigyorogtam.
-Nem! Ez komoly? Suliba megyünk? Jeeej! -emelte fel mind a két kezét barátnőm.
Tudni kell róla, hogy imád suliba járni. Néha nem értem őt. Ki szeret arra az életszomoritó helyre menni. Na de ebben szerintem több is van. Jungkook is ott lesz. Az öröm biztos ettől fokozódik.
Befeküdtünk az ágyba. Elkezdte mutogatni a képeket, de én olyan fáradt voltan, hogy kb a második képnél bealudtam. Mind akit kiütöttek. 
Reggel az ébresztő keltett...

Fogadj el! (2.rész)

*Reggel*
Vakitó fényre ébredtem. A paplant a fejemre húztam és nyöszörögni kezdtem. Hirtelen valaki ráncigálni kezdte le rólam. Iriszeim kipattantak, felültem s megpillantottam Jimint. Aish... Megint ő? Egy csőgatya és egy ing volt rajta, ami félig ki volt gombolva.
-Kelj fel álomszuszék. -vigyorgott. -Jungkook mondta, hogy mindjárt indultok.
Úristen... Ki is ment hirtelen a fejemből. Felpattantam, majd a bőründömhöz vettem az irányt.
-Mondd Jungkooknak, hogy mindjárt indulok. -vettem ki a ruháimat.
-Szivesen! -ment ki Jimin.
Irtó gyorsan felöltöztem, bevetettem az ágyam, majd rohantam át Adri szobájába. Remélem már nem alszik. Kopogtattam, majd halkan benyitottam. Az ágyában gubbasztott és a telefonját pötyögtette.
-Hát te? -kérdezte.
-Képzeld. Jungkook ma elvisz apához. -ültem le barátnőm mellé.
-Komolyan? Ez remek! -ölelt meg.
-Igen, az! De... Mi van, ha nem fog örülni nekem? -aggodalmaskodtam.
-Tuti, hogy kedvelni fog Jeni! Légy nyugodt! -kacsintott.
Még egy pár percet beszélgettünk de a nevemet hallottam ezért rohantam is, de előtte barátnőm utánam kiáltott: -Sok sikert! -csapkodott karjaival.
Becsaptam az ajtót, lerohantam a lépcsőn be a nappaliba. Lehuppantam a kanapéra és a fiúkat bámultam.
-Csinosan nézel ki. -mosolygott rám J-Hope.
-Ja, mint egy ötéves! -szakitott félbe Jimin nevetve.
Szúrós szemekkel néztem rá. Aissh...
-Köszönöm Hope! -mosolyogtam, miközben Jimint néztem.
Végre Kook is kiért a nappaliba.
-Mehetünk? -nézett rám.
-Még szép! -ugrándoztam örömömben.
Felpattantam és a kijárat fele vettem az irányt. Előbb én mentem ki, hátamnál követett Jungkook. Sétáltunk. Nem volt kedvem kocsival menni egy ilyen napsütéses délelőttön. Szerettem volna látni a környéket. Eközben Kookkal végig beszélgettünk. Többet megtudhattam róla és ő is jobban megismerhetett. Több a közös bennünk mint képzeltem.... Hosszas sétálásunk után végre célhoz értünk.Egy hatalmas ház előtt álltunk meg. Tátva maradt a szám. Ez álomszép!
Kook ment előre mutatva az irányt, én pedig utána. Nem csöngetett. Egy kulcsot vett ki zsebéből. A zárba helyezte, majd beléptünk. Megálltam a szoba közepén, majd körbefordultam. A ruhám kissé meglibbent. Egy óriási ház előtérrel és egy félelmetesen hosszú lépcsővel. Szépen, otthonosan be volt rendezve.
-Gyere! -fogta meg kezem Jungkook és húzott magával.
Mire feleszméltem már egy ajtó előtt álltunk, bátyám keze pedig kopogtatott is. Csak egy mély hangot hallottam, majd az ajtó kinyilt. Ezernyi pillangót éreztem röpködni a gyomromban. Nagyon izgultam. Beérkezve a szobába megpillantottam egy idősebb embert az iróasztal előtt ülni. Hasonlitott Kookra.
-Kisfiam! Szervusztok. -köszöntött. -Kivel jöttél?
-Apa... Ő itt... -mély levegőt vett. -Ő itt a húgom. A lányod! -bökte ki végül.
-Hogy micsoda? -ugrott fel székéből apám. -Mégis mit keresel te itt? -emelte fel hangját.
-Ho...Hozzád és Jungkookhoz jöttem. -dadogtam.
-Miért szeretnél te látni minket? Nem tűnt fel, hogy eltüntem anyád és a te életedből? Sosem akartam lánygyermeket. Ezért is hagytalak el benneteket. Nem akartam, hogy Jungkook tudjon rólad, vagy anyádról bármilyen információt, de úgy látom ez a kölyök makacsabb mint hittem. De visszatérve hozzád! Nem akartam veled sosem találkozni, és ezután sem szerenék! Ugyan olyan naiv vagy mint édesanyád. Mit hittél? Hogy majd tárt karokkal várok rád, miután én léptem ki az életetekből? Hát ezt felejtsd el. Engem is felejts el és a bátyádat is! Mehetsz vissza oda ahonnan jöttél! -csapott egyet az asztalára.
Könnyeim záporesőként hulltak. Nem hittem a fülemnek. Hogy mondhatott ilyet? A saját apám? Mit ártottam én neki? Nem is ismer! Egy szó sem jött ki a számon. Jungkook mellém lépett és megfogta a vállam.
-Hogy beszélhetsz igy a lányoddal? -orditotta Kook. -Hogy itélheted el csak igy?
Zokogásomat lassan a szédülés vette át. Jungkook átadta nekem a telefonját, majd odasúgta: -Hivj valakit, hogy vigyen haza!
Elvettem kezéből a telefont és kirohantam a házból. Aggódtam Jungkook miatt, hogy mi fog most történni, de én ebbe a házba többet be nem teszem a lábam. Az egyszer biztos! Még most sem tudom felfogni, amit hallottam. A könnyeimnek köszönhetően szinte semmit sem láttam. Kiértem az utcára és küldtem egy sms-t annak a személynek akit látni szerettem volna ebban a pillanatban.
"Gyere értem, kérlek! Jeni"
Letérdeltem a földre és erős sirás szabadult ki belőlem. Arcomat tenyerembe temettem. Hosszas várakozás után egy lágy tapintást éreztem meg hátamon...

Találkozás! (1.rész)

-Na de azt azért nem gondoltam, hogy ilyen fogadtatás vár rám...
Egy magas, fekete hajú fiú szaladt felém, egy táblávan a kezében amin az állt: "Isten hozott, hugi!"
Anyám... Ez most komoly? De aranyos! Rohanásából végre célhoz ért, majd megállt előttem és hirtelen megölelve a magasba emelt. Karjaimat nyaka köré fontam, majd néhány könnycsepp gördült végig arcomon. Pár perces ölelkezés után letett, majd tetőtöl-talpig kezdtem el fürkészni.
Jeon Jungkook. Egy piszkosul jöképű srác, tizenkilenc éves. Illata megnyugtató volt. Szemei koromfeketék és annyira őszinték. Mosolya kedves. Körülbelül fél fejjel volt magasabb nálam.
-Jungkook! -szipogtam. -El sem hiszem, hogy itt vagyok és végre láthatlak.
-Én is nagyon örülök neked, hugi! -csipte meg lágyan arcom.
Csodálkozásomat egy köhintés zavarta meg. Jézus... El is felejtettem bemutatni neki Adrit.
-Oppa! Ő itt a legjobb barátnőm, Adri! Vele jöttem. -tettem elé a kezem.
-Jungkook! -mosolygott rá, majd kezét nyújtotta és megrázta.
Na szép! Még csak most találkoztak először, de máris szemkontaktusba kerültek.
-Nos... Mehetünk? -kérdezte Kook, majd elvett egy bőröndöt.
-Hyung!! -kiáltott egy hang a távolban. -Hyung, várjatok meg!
-Basszus, hol jártál ember? -orditotta messzire Jungkook.
-Bocs haver. Baromi nagy ez a repülőtér. -magyarázkodott, majd lassacskán oda is ért mellénk. -Ulálááá! -mért végig engem és barátnőmet. -Melyik is a húgod? -kérdezte egy csábos mosolyal az arcán.
-Ő itt! -lépett közém és Adri közé, majd mind a kettőnket átkarolt.
-Park Jimin vagyok. -nyújtotta felém kezét. -Minden lány álma!
Chh... Nagyon szerény gyerek lehet. Megfogta kezem, majd gyengéden megrázta és egy ragyogó mosoly jelent meg az arcán.
Kát-három centivel lehetett nagyobb nálam, haja narancssárga, ami baromi jól állt neki. Szeme fekete. Kezének lágy tapintása álltal beleremegtem. Csak néztem bambán a szemeibe, ahol pár perc után el is tévedtem. Elmélkedésemet Kook és Adri zavarta meg akik kb hat méterre voltak tőlünk. Jimin elkapta kezemből a csomagokat és előre szaladt.
-Héjj! -kiáltottam, majd rohantam is utánuk.
Kiérve a zajos utcára, rögtön be is ültünk Jimin autójába. Ő vezetett, mellette ült Jungkook, mi pedig Adrival hátul bámultunk ki az ablakon tátott szájjal.
-Nézd már azokat a gyönyörű épületeket! -bökdösött barátnőm.
 Mutogatva bojongott szemünk balról jobbra, jobbról balra. Csodálatos volt az egész hely. Tudom, hogy ez lesz számomra az álomváros. A fiúk körbekocsikáztak egész Szeul központján, mutogatva nekünk különböző érdekességeket, régészeteket. Nagyon okosak mind a ketten. Az egyik utca végén megálltunk egy gyorskajáldánál ahol a fiúk rendeltek három pizzát.
-Miért rendeltek ilyen sokat...? -kérdeztem.
-Négyen vagyunk! -fejezte be mondatomat Adri.
-A kocsiban négyen vagyunk, de otthon vár ránk öt éhenkórász. -nezetett fel Jimin.
-És mi hol fogunk lakni? -érdeklődtünk.
-Még szép, hogy nálunk. -vágta rá Jungkook. -Elég nagy a ház. Elfér még két személy.
Miután megvettük a pizzát pár perc alatt meg is érkeztünk "otthonunkba". Kook rögtön ki is pattant a kocsiból, majd kinyitotta az ajtót. Először én szálltam ki, utánam pedig Adri, aki sikeresen megbotlott és ráesett Jungkookra. Mind a ketten a földön ültek. Hirtelen kitört mindannyiunkból a nevetés. Oppa felsegitette, majd beérkezve a házba nekimentem valakinek. Egy magas, fekete hajú, fiatal fiú volt az.
-Ne haragudj! -fogta meg kezem bocsánatkérően... -A nevem J-Hope! -hajolt meg.
-Jeni. -mosolyogtam.
Lassacskán beérkeztek a többiek is. Bevezettek a nappaliba, s megpillantottam még négy fiút. Úristen! Hét fiúval fogok egy házban élni? De gondolom Adri örül neki. Mindigis szeretett volna fiúkkal élni egy helyen. Na most megkapta!... Hirtelen a vállamon megéreztem egy kezet. Jimin volt az.
-Nos. Most, hogy igy mindenki összegyűlt... Be szeretném mutatni a barátnőmet! -karolt át.
Hogy mi? Mi... Mit mondott? Én is és a többiek is csak értetlenül néztünk rá.
-Nyugi, csak vicceltem. -nevette el magát. -Látnotok kellett volna az arcotokat. -fogta a hasát a röhögéstől.
Örülök, hogy ennyire szórakozik!...
-Ne foglalkozz vele! -lépett elém J-Hope. -Szeret másokat csesztetni.
-Kösz! Ezt észben tartom. -jegyeztem meg.
-Gondolom te vagy Jungkook húga. -nézett rám egy magas, barna hajú fiú. -A nevem Jin. Hyung már sokat mesélt rólad. -mosolygott. -Ők pedig itt: Taehyung, Suga és RapMon. -mutatott rá az emlitettekre.
Csak integettem egyet feléjük. Kedvesnek tűnnek.
-Ő pedig itt a legjobb barátnőm, Adri, aki velem érkezett! -mutattam felé.
Barátnőm mellém lépett és egy vakitó mosolyal üdvözölte a többieket, amit a srácok viszonoztak. Leültünk a kanapéra és egyszerre mindenki feltett legalább négy kérdést. Azt sem tudtam merre figyeljek. Legnagyobb szerencsémre Kook lecsillapitotta a többieket igy mindenki sorra tette fel a kérdéseit, amikre többé- kevésbé meg is tudtam felelni. Mindeközben Adrinak be nem állt a szája. Jungkook mellett ült. Folyamatosan magyarázott, Kook pedig ámulva figyelte. Nagyon aranyosak voltak igy együtt. Eközben Jimin fészkelt le mellém, s méregetni kezdett.
Chh... Biztos nem fogom ezt annyiban hagyni. A megfelelő pillanatban el fogom csipni és akkor az én méregetéseimre számithat... Jó pár órás beszélgetés után Jungkook kijelentette:
-Gyertek lányok! Ideje megnézni a szobátokat, és egy kicsit otthonosabbá tenni! -állt fel.
Követtük a bátyámat, majd az emeletre érve megálltunk az első ajtó előtt.
-Itt lesz az Adri szobája. -nyitott be..
Mind a hárman beléptünk és álmélkodva néztük a csodaszép szobát. Adri hirtelen elsikitotta magát. Jungkookkal csak felugrottunk és értetlenül néztünk rá.
-Ez valami hihetetlen! -orditotta, majd a nyakamba ugrott. Visszaöleltem, majd mikor elengedett Kook elé állt és őt is megölelte. -Köszönöm Jungkook! -de édesek.
Adri mig a szobájában ugrándozott, én és oppa átmentünk a mellette lévő szobába. Lenyitotta a kilincset és beérve a szobába melegség töltött el és a sirás kerülgetett. Álomszerű volt az egész. Mivel érdemeltem ezt ki? Hogy is lehet ilyen jó egy olyan személyhez akit alig ismer? Csodálatos ember! Jungkook felé fordultam és egy pár könnycsepp szökött ki szememből. Szerencsére Kook nem szólt semmit, csak közelebb lépett és megölelt. Pár perces szorongatás után elengedett, s megszólalt.
-Lesz holnap egy meglepetésem. Méghozzá nem is akármilyen. Elviszlek egy helyre. -magyarázta.
-Hova? -érdeklődtem kiváncsian.
-Elviszlek apához! -szólalt végül meg.
Apához? A szivem majd ki ugrott a helyéből izgatottságomban... Nem tudom hogyan fog fogadni. Vajon kedvelni fog? És örül, hogy végre láthat annyi év után? Rengeteg kérdés forgott a fejemben.
-Nos. Akkor holnap! -zavart meg Jungkook álmodozásomból. -Jó éjszakát. Jeni! -nyomott egy puszit homlokomra.
Holnap... Holnap... Végig ez járt a fejemben, majd ezen gondolkodásom után be is aludtam!

Prológus

-A fenébe is. Adrienn gyere már! Lekéssük a repülőt. -kiáltottam barátnőm után.
-Megyek már, Jeni! -üvöltötte utánam.
Adri szinte száguldva rohant felém, majd felkapva a csomagjainkat adtuk át a jegyeket a hölgynek és épp az utolsó pillanatban fel is szálltunk a gépre. Elfoglaltuk helyeinket, becsatoltuk öveinket, majd egymás kezét megfogva vártuk, hogy mikor hagyják el a  földet a repülő kerekei.
Még sosem ültem repülőn. Ez az első utam, méghozzá a világ másik felére. Koreába, Seulba.
Eddig az Egyesült Államokban éltem. Pontosabban Hollywood-ban. A szüleim elválltak egy éves koromban. Édesapám Koreába utazott a bátyámmal, mikor betöltötte a harmadik életévét. Édesanyámmal éltem eddig, de úgy döntöttem, hogy új életet szeretnék kezdeni. Viszont egyedül semmiképp sem engedtek volna el, ezért legjobb barátnőm csatlakozott hozzám, akit már egészen kicsi korom óta ismerek. Mind a ketten tizenhét évesek vagyunk. Benne bizhattam mindig. Ő volt az egyetlen akire mindig számithattam és sosem hagyott cserben. Sok mindenen mentünk keresztül az elmúlt évekbe.

Pár óra múlva földet értünk. Fogalmam sincs mennyi időt töltöttünk a repülőgépen, az egész utat végigaludtam.
Leszállva a járműről, mentünk be a repülőtérre. Megbeszéltem a bátyámmal, hogy ő fog rám várni. Még sosem láttam őt. Nagyon kiváncsi voltam, hogy hogy is néz ki. Mindigis furdalt a kiváncsiság affelől, hogy kik is laknak a világ másik felén. A családom egy része, akire nem emlékszem, akit szinte még sosem láttam.
Vajon milyen lehet édesapám, és milyen lehet a bátyám? Ezerszer is megfordúltak a fejemben ezek a kérdések, és mindig elképzeltem, hogy hogyan is fogok a nyakukba ugrani. Hogyan fogom őket átölelni. Mit fogok nekik mondani.
Izgatottan vártunk. Szinte meg sem mozdultunk arról a helyről ahol megálltunk. Csak körbe és körbe forogtunk. Aztán hitrelen valaki megbökte a hátam.
-Nézd már Jeni. Szerintem az a helyes fiú lesz az! -suttogta barátnőm.
Megfordúltam és egy fiatal fiút pillantottam meg a távolban. Nagyon aranyos volt, na de azt azért nem gondoltam, hogy ilyen fogadtatás vár rám...