Bosszúvágyó tekintet. (10.rész)

Otthagyva mindenkit rohantam bele a tömegbe. A két lány utánam szaladt és Natsu megfogta a karom megállitva lépteimet.
-Ez a lány volt... -nem hagytam, hogy befejezze mondatát.
-Nem érdekel, hogy ki volt! Legyen vele boldog. -duzzogtam és indultam volna el, ha nem kiáltanak utánam.
-Jimin húga volt. -mutatott az emlitettre. Megfordultam és a két lányt néztem szinte lesokkolva. Hogy a húga?  Ez de kinos. Most mit csináljak? Menjek el? Igen, az jó ötlet lenne. Megmondom, hogy csak láttam valamit egy boltban és azt akartam megvenni. A két lányhoz rohantam, megkaroltam őket és elhúztam magammal. A mellettem lévők csak kérdően néztek rám, hogy most mit is akarok csinálni.
-Komolyan nem Jimin csaja? -húztam fel szemöldököm.
-Dehogy. -nevetett Natsu. -Ő csak a testvére. Eddig azért nem találkoztál vele mert Busan-ban élt, csak szokott néha jönni látogatóba. Amúgyis, van pasija. -horkantott.
-Ki az? -néztem rá kérdően.
-Majd meglátott. -vigyorgott. Nem tetszik ez a sunyi nézés.
Bementünk egy ruhásüzletbe. Már régóta kinéztem magamnak egy ruhadarabot, de mindig messziről elkerültem azt a boltot. Valahogy sosem volt időm bemenni mikor pénz volt nálam. Megrohantam rögtön azt a sort ahol a ruhadarabot megláttam és egyből a kezembe vettem. Egy fekete vállpántos, köldökön felüli felső volt a kiszemelt. A nekem megfelelő méret volt rajta, az ára is megfelelő volt. Tökéletes. A kasszához siettem és a pénztárcámat kerestem, de nem kaptam a táskámban. Szinte minden zegét-zugát végigkutattam, de sehol sem láttam. Az nem lehet, hogy elveszitettem. Benne van minden fontos adatom, a személyim, a bankkártyám, a pénzem. Egyszerűen minden. Pánikba estem, de a lányok kimentettek. Natsu elővette táskájából a pénzét és az eladónak adta. Mind a ketten megkaroltak és húztak kifele a boltból.
-Basszus! Eltűnt a tárcám. -fogtam meg fejem.
-Mi az, hogy eltűnt Jeni? -nézett rám a két lány.
-Nem tudom, nem kapom sehol. -néztem be még egyszer a táskámba, de csak nem találtam meg.
Nagyot sóhajtottam. Bele kell törődnöm abba, hogy elvesztettem a fél életem. Lehajtott fejjel csoszogtam vissza a srácokhoz. A lány és Jimin még mindig egymás mellett álltak, nevedgéltek a fiúkkal együtt. Nem sok kedvem volt oda menni hozzájuk. Egy az, hogy ilyen szinten felkaptam a vizet, kettő, hogy Jimin és a többiek most piszkálni fognak azzal, hogy féltékeny voltam.
Megérkezve, Adri rögtön Jungkook nyakába ugrott és egy puszit adott arcára. Natsu JHope-hoz sétált és megölelték egymást. Én Jimin mellett álltam. Minden szempár rám szegeződött.
-Mi az? Mért néztek igy rám? -húztam fel szemöldököm.
-Mi volt ez a kirohanásod? -röhögte el magát NamJoon.
-Csak elmentem egy boltba ruhát vásárolni. -rántottam meg vállam.
-Ha ruhát vásárolnak a lányok akkor boldogok és nem idegesek. -vigyorgott Suga.
-És te ezt honnan tudod? -álltam karba tett kézzel.
-Nekem is van barátnőm. Tudom, hogy mi a szitu az ilyen dolgokkal. -lépett a fiú mellé Jimin húga és megcsókolta. Tátva maradt a szám. Suga komolyan Jimin húgával van együtt? Amúgy szép pár, összeillenek.
-HaNi vagyok! -mosolygott a lány és nyújtotta felém jobb kezét.
-Jeni. -vakargattam tarkóm, majd megráztam a kezét.
Nem szóltam inkább semmit, hagytam, hogy a fiúk kibontakozzanak. Úgy döntöttünk inkább haza megyünk. Végre valami jó is mára. Beszálltunk a kocsiba, de Jungkook és Adri úgy döntött inkább sétálnak egyet. Remélem mostmár ki fog alakulni köztük valami. A szokásos helyemet foglaltam el a kocsiban, csak most nem Adri, hanem HaNi ült be mellém. Mellette Suga. Elől szokásosan Jimin vezetett, jobb oldalán pedig TaeHyung gubbasztott.
-Mióta vagytok együtt Sugával? -törtem meg a kinos csendet.
-Körülbelül másfél éve. -fogta meg kezét. -Jiminnek köszönhetem, hogy megismertem. -mosolygott. Aigoo... Jimin álltal ismerkedett meg minden szerelmes pár? Kár, hogy engem nem tud összehozni... Mit beszélek én? Nekem nem tetszik Jimin! Áh.. Mért hazudok magamnak? Fülig szerelmes vagyok ebbe a fiúba. Az arca, a mosolya, az illata, a férfias alkata, a...
-Hahoo! -láttam egy lengő kezet arcom előtt. Megráztam fejem és HaNi-ra néztem. -Neked van barátod? -döntötte kissé meg fejét.
-Nem, nincs. -sóhajtottam egyet.
-És szeretnél? -kezdett el bökdösni. Minden lány ezt csinálja ha pasis ügyekről van szó.
-Hmm.. Ezen még nem igazán gondolkodtam. Elvagyok én magamba is, de jó lenne egy olyan személy akihez tartozhatok. -biggyeztettem le ajkam.
-Khm... -köhintett egyet Jimin. -Van olyan fiú aki a szivét teszi oda neked, de te észre sem veszed. -rázta kezét. Ezt célzásnak vegyem? Attól mert elhivott randira be kéne adjam a derekam?
-Nem vagyok könnyen kapható. -ezt egy kicsit hamar jelentettem ki. Ha megkérdezné, hogy lennék-e a barátnője, tuti nem haboznék sokat.
Az út többi részén nem beszéltünk fiúkról. Sokat kérdezősködtem HaNi-tól, de ő sem hagyta ki a nyaggatást. Kedves lány, tuti jóba leszünk, ha nem Yoona a legjobb barátnője.

Leparkolva a ház elé, kivettem zsebemből a kulcsot, gyors iramba felfutottam a szobámba, hogy megnézzem nem-e hagytam itthon a pénztárcámar. Először az iróasztalon kerestem, aztán végig benéztem minden fiókba, még a szekrényt is kinyitottam biztonság kedvéért, hogy nem hagytam ott. És nem! Sehol sem kaptam meg. Ledőltem az ágyamra. Arcomat kezembe temettem és nyöszörögni kezdtem mint egy kisgyerek. Kopogást hallottam meg ajtómon, másodpercek után pedig kinyilt. Jimin jött be. Meg sem kérdezte, hogy szabad-e vagy valami. Leült mellém az ágyra és vigyorogni kezdett.
-Mit röhögsz? -ültem fel.
-Nem vesztettél el valamit? -lengette meg előttem a pénztárcámat. Felcsillant a szemem.
-De... Hogy került ez hozzád? -néztem kérdően.
-Tudod, esti bulik. A szobámban töltött éjszakák. -harapta be alsó ajkát.
-Marha vicces vagy. Vissza kaphatom? -nyúltam a tárca után.
-Ki mondta, hogy visszaadom? -húzta ki kezemből. -Mit adsz, ha visszakapod?
-Semmit? Mért, mi kéne? -tettem keresztbe kezem.
-Hmm... Talán két csókért visszaadom. -tátva maradt a szám.
-Mi az, már egy sem elég? -húztam fel szemöldököm. Csak megrántotta a vállát és egy széles vigyorral megint elkezdte lengetni előttem a tárcám. Aish, de utálom ilyenkor. Most mit csináljak?
Beletúrtam hajamba, majd lassan közeledni kezdtem felé. Tekintetünk egybetalálkozott, ajkaink pár centire voltak egymástól amikor... Kikaptam kezéből a pénztárcámat és mellkasomhoz szoritottam. Jimin úgy nézett rám mind aki azt sem tudja hol van.
-Ez nem volt fer. -durcáskodott.
-Ooo.. Dehogyisnem! Nagyonis fer volt. -csiptem meg kissé arcát.
Csak bosszúsan nézett rám. Hirtelen megfogta csuklóm, hátra boritott az ágyra és felém kerekedett.
-Mi... Mit csinálsz? -kissé zavarba jöttem.
-Gondoskodom róla, hogy ne maradjak fizetetlen. -vigyorgott egyett, majd nekiesett ajkaimnak. Nem tudtam parancsolni magamnak, igy viszonoztam csókját. Hevesen faltuk egymás ajkát, de levegőhiány miatt percekkel később elvált tőlem. Felállt mellőlem én pedig felültem.
-Még mindig tartozol egyel. A következőt te kell add. -kacsintott, majd egy huncut mosolyal kiment a szobámból. Ez durva volt. Mért nem szóltam semmit? Mért nem elleneztem? Olyan zavarba vagyok mikor a közelembe van. Mintha ezer pillangó röpködne a gyomromban. De ezt nem mondhatom el neki. Tegye meg ő a következő lépéseket. Kéne beszélgetnem ezekről a dolgokról Adrival.
Egyet gondoltam és máris a szobája előtt találtam magam. Már reflexből, kopogtatás nélkül rontottam be a szobájába, ahol megpillantottam a barátnőm és a bátyám csókolózni. Kimeredt szemekkel néztem a párra, majd felsikoltottam. Mind a ketten megijedtek és felém fordultak. Adri csak az arcát fogta szégyenébe, Jungkook meg mindha misem történt volna ölelte tovább a lányt. Mind a ketten a szájuk elé tették az ujjukat, hogy halgassak. Kook megborzolta a hajamat majd ránézett Adrira, egy kaján mosoly terült el arcán és kiment a szobából.
-Ez meg mi volt? -visingáltam.
-Ez?... Csak annyi, hogy.. Együtt vagyunk! -emelte a magasba kezeit. -Jól jött ez a romantikus film. Igy legalább mig unatkoztunk elmondta, hogy mit érez irántam és én is elmondtam, hogy füllentettem neki azzal kapcsolatban, hogy senki sem tetszik. Ennek a "vallomásnak" köszönhetően pedig lettünk egy pár mától fogva. Gyönyörű nap! -vigyorgott.
-Ajj, nagyon örülök nektek. -öleltem meg. Végre Adri is és Jungkook is rátaláltak az igazira.
Leültünk az ágyára és én is elkezdtem mesélni a mai nap történteket. Nem lepődtem meg barátnőm reagálásán. Szokás szerint vegigmosolyogta a történetet, néha kérdezett egyet-kettőt, bökdösődött, sikongatott. Aztán Natsu megtörte a mesélésünket.
-Ma este csajos estét tartunk nálam. HaNi is jön, szóval olyan hét körül jövök értetek a kocsival. -hadarta. Ezt hamar lerendezte. Ez már nála ilyen megszokottság, hogy csak kijelent valamit és másokat meg sem kérdez. Adrival csak egymásra néztünk, majd bólintottunk egyet. Jó ötletnek hangzik, legalabb kikapcsolódunk a sulis napok után.
Barátnőm elővett szekrényéből egy hátizsákot és néhány ruhát pakolt bele. A fontosabb dolgokat mellé pakolta és behúzta a zibzárt. Én is kéne pakoljak, de ahhoz túl lusta vagyok. Inkább még álmodoznék egy kicsit. Aish, szedd össze magad Jeni! Felpattantam helyemről és se szó se beszéd, mentem le a fürdőbe a neszeszerem után. Szerencsére nem volt foglalt, igy csak kezembe kaptam és rohantam is szobámba. Én is egy nagyobb táskába pakoltam bele cuccaimat. Mikor mindent egybe raktam ellenőriztem, hogy beraktam-e mindent. Tökéletes! -mutattam ujjammal.

Az idő többi részét azzal töltöttem, hogy bezabáltam a fél konyhát. Reggeltől nem ettem semmit és már itt van lassan hat óra. Omlettet készültem sütni magamnak, de a fiúk odaszóltak, hogy ők is éhesek ezért nekik is dobjak össze valamit. Az egyetlen szerencse, hogy ezzel az étellel nem sok időt vesztek mivel percek alatt készen is van. Hét éhes fiúnak és egy reggeltől nem evett lánynak kellett "vacsorát" készitenem. Azért annyi omlettet megsütni nem kis dolog. Mikor végre elkészült a fiúk meg sem várták, hogy lerakjam rendesen az asztalra, kikapták kezemből a tányérokat és nekiláttak enni. Én TaeHyung és Suga mellé ültem le.
Örültem mikor a fiúk megdicsértek és azt mondták, hogy finom kaját csináltam.
-HaNi nem jön enni? -kérdeztem Sugától.
-Ő nem szokott vacsorázni. Valahogy ez neki ki esik a mindennapjaiból. -rántotta meg vállát.
Mikor végeztem az evéssel a mosogatóba raktam a tányért majd Suga szobájába vettem az irányt. Kopogtattam és mikor hallottam egy halk "tessék"-et benyitottam. Az ágyon ült egy éjjelilámpa mellett és olvasott. Szemüveg volt rajta, jól áll neki. Szeme kék, haja szőke, össze volt kötve.
-Bejöhetek? -zártam be magam után az ajtót.
-Persze, gyere csak. -intett kezével. Elcsoszogtam az ágyig, majd leültem rá törökülésbe.
-Neked is csináltam vacsorát. Nem akarsz jönni enni? -támasztottam meg fejem.
-Nem szoktam enni. De azért köszönöm. -mosolygott.
-Pedig nagyon finom. -vigyorogtam. -Amúgy összepakoltál már Natsuékhoz? -sóhajtottam.
-Igen. Ú, el is felejtettem. Láttad mennyi az idő? -nézett rá karórájára. -Már hét óra múlt egy perce. -amikor ezt a mondatot kimondta pont dudált valaki. Az ablakhoz rohantunk és Natsu integetett ki a kocsi ablakából. -Igyekezzünk. -kapta fel táskáját HaNi.
Sietve mentem be a szobámba felvéve a táskámat hátamra és a lépcsőről leérve magamra vettem kabátomat és felhúztam cipőmet. HaNi még gyorsan odament Sugahoz, adott neki egy csókot, megölele, majd egy puszit dobva kezünkel mentünk ki az ajtón. Adri már a kocsiban ült Natsu hátánál. Most kivételesen én ültem elől, szeretek itt ülni.
Natsuék háza nem volt messze, körülbelül tiz perc alatt oda is értünk. Kiszálltunk a kocsiból és megálltunk a házuk előtt. Baromi nagy házuk van, szinte az összes villany világitott. Benyitottunk a házba és egy hosszú folyósóra léptünk. Végigmentünk rajta és egy hatalmas előtér térult elénk. Egyszerűen gyönyörű volt. Mint egy palota. Bámulásomat az zavarta meg, hogy valaki hátulról meglökött. Megfordultam és csodák-csodájára Yoona állt előttem. El is felejtettem, hogy ő is itt lakik. Mostmár értem, hogy miért viselkedik úgy mind egy hisztis királynő.
-Natsu, arról nem volt szó, hogy ő is itt lesz. -mutatott rám. Húga csak a szemét forgatta, s mit sem törődve nővérével húzott el minket szobájába. Egy hatalmas ágy volt bent, rózsaszin falak, plüssállatok és párnák. A falon kézzel festett festmények. Pont igy képzeltem el a szobáját. Olyan pajkos és bájos mint ő.
Letettük a cuccainkat és a földet körbeülve kezdtünk el mesélni. Először Adri mesélte el a lányoknak, hogy összejött Jungkookkal, hogy milyen volt vele a napja, elhivta egy randira amit a jövőhétre terveztek. Ezt nem is mondta, ki kell faggatnom Kookot is.
Aztán rajtam volt a sor, hogy meséljek. Nehéz volt belekezdeni, de végül elértem a lényegre ahol a lányok csak olvadoztak. Hirtelen valaki szélsebesen kinyitotta az ajtót és tátott szájjal állt előttünk. Még szép, hogy a drágalátos nővérke nyitott be a legjobb résznél.
-Jól hallottam? Jimin megcsókolt? Hogy téged? -meredt ki szeme.
-Aha, mért olyan meglepő? -álltam fel, velem együtt pedig a lányok is. Felém vette az irányt és kezét megemelve pofozott fel.

Új vetélytárs? (9.rész)

Átkaroltam és magamhoz húztam. Teljesen kipirosodott. Megpusziltam homlokát, majd folytattuk utunkat. Azt hiszem... Szeretem őt. És ezt el is fogom mondani neki! 

*Jeni szemszögéből*

Jó volt ez a nap Jiminnel. Elfáradtam rendesen. A kocsiban szinte elaludtam, de a mellettem ülő fiú nem hagyta. Beszélt csak azért, hogy ne kelljen felébresztenie mikor megérkezünk. Az út olyan hosszúnak tűnt, hogy azt hittem sosem érünk haza. A fiún nem látszott a fáratság, vagy hogy álmos. Bekapcsolta a zenét aminek következtében belém szállt az élet és elkezdtem hangosan énekelni. Jimin csak nevetett, majd pár perc után csatlakozott hozzám és együtt énekeltünk. Fogalmam sincs melyik zene ment, csak jöttek egymás után az elhangzott szavak. Elterelődött a figyelmem igy észre sem vettem, hogy a házunk előtt vagyunk. Jimin leparkolt, majd kikapcsolta a zenét. Mind a ketten kiszálltunk a kocsiból, majd a bejárat előtt megállitottam.

-Köszönöm ezt a napot! Igazán jól éreztem magam. -nem mondott semmit csak elmosolyodott, majd megpuszilta arcomat. Szemeimet lehunytam és erősen magamhoz öleltem. Érintését hátamon éreztem meg, amint átkulcsolta ujjait. Illatát beszippantottam és megteltem vele. Hosszas ölelkezés után elengedett, aminek köszönhetően azt sem tudtam hol vagyok. Kezemet a kilincsre helyeztem, majd bementünk. A srácok a nappaliban voltak, a sötétben ültek és valami filmet néztek. Az ajtóban megálltunk Jiminnel és intettem neki, hogy csendbe. A hátukhoz osontunk s egy hatalmasat orditottunk. Adri és Natsu sikitani kezdett, J-Hope meg Suga pedig sikeresen felboritották a tálat tele popcornal. Felnevettünk Jiminnel, már szinte a hasunkat fogtuk a röhögéstől. A fiúk csak a fejüket fogták, majd leorditották a fejünket azt kérdezve, hogy normálisak vagyunk-e. A földet néztük megbánóan, de valójában még mindig kuncogtunk. A lányok felálltak és elkezdtek húzni fel az emeletre, egyenesen a szobámba ahol gondolom mindent szóról szóra kell nekik meséljek a randiról. Felérkezve szobámba leültem az ágyra, a lányok becsapták az ajtót és elém álltak. Mind a ketten karba tett kézzel toporzékoltak és várták, hogy mikor kezdek bele mondandómba. Nem szóltam semmit, vártam mit fognak rá reagálni és nem lepődtem meg rajtuk.
-Na! Ki bököd végre, hogy mi történt? Mesélj el mindent. Tudod te milyen kiváncsiak vagyunk rá? -fejezték be egymás mondatait.
Nem volt más választásom. Mind a ketten felültek mellém az ágyba és elkezdtem nekik mesélni milyen is volt a mai napom. Elsőként a kosárlabda pályán, ahol Jimin összeszorongatott. Aztán a parkban, ahol a kezemről szinte csöpögött az izzadság az izgalomtól. Majd a kunyerálásom, ahol megölelgethettem Jimint. A lányok mindeközben jobbra-balra döltek, olvadoztak, sikitoztak. Pont amire számitottam. Aztán Adri elmesélte, hogy Jungkook elhivta sétálni ahol bevallotta, hogy szerelmes, ő viszont hazudott. Végül Natsu számolt be nekünk arról, hogy holnap mindannyian moziba fogunk menni. Jó, hogy ezt nem akkor mondja mikor már az ajtóban kéne legyünk. J-Hope-al ketten mindent kitalálnak, egyszerűen mindent! Egy szabad napot nem adnak nekem, hogy kipihenjem a sulis napjaimat. De nem bánom.. Ha már úgyis eltervezték, nem leszel elrontója semmi jónak. Igy Adrival beleegyeztünk, hogy holnap tizenkettőkor már a kocsiban ülünk és a mozi felé tartunk. A film cimét nem mondta meg Natsu, bizonyára azért mert ha meghallottam volna valószinüleg nem mennék el. Az estét szinte végig dumáltam a csajokkal. Komoly témákat hanyagoltunk, egész idő alatt nevettünk és csak mondtuk azt ami éppen az eszünkbe jutott. Végül annyira fáradt voltam, hogy ülve elaludtam. Szerintem a lányok löktek be a takaró alá, nem emlékszem semmire.

Reggel korán felkeltem. Nyolc óra lehetett, mikor az ablakomon bevilágitó napsugarak vakitó fényei szóródtak egyenesen arcomra. Szemeimet megdörzsöltem és telefonomat vettem kezembe. Máskor hallani lehetett a fiúk kiabálását a házban, de most csend volt. A képeim között kezdtem el keresgélni a telefonomban. Rengeteget fotót készitettünk tegnap Jiminnel. Meg szerettem volna örökiteni azt a napot, ezért minden pillanatát amit csak tudtam lefotóztam. Egy kedves pár levett minket amikor Jimin a hátán vitt, ez igazán kedves volt tőlük. Sugárzott rólunk a boldogság és az öröm.
-Ez a kép lesz a hátterem! -jelentettem ki magamnak.
A kilincs egyszer csak megmozdult és az ajtó kinyilásakor egy fej kukucskált be. Ki más lehetett volna?
-Jimin. Mit csinálsz te ilyenkor? -néztem kérdően.
-Szeretem nézni mikor alszol. De ma látom korán keltél. -jött bentebb szobámba.
-Te minden reggel benézel mikor alszom? -húztam fel szemöldököm.
-Igen. Tudtad, hogy beszélsz álmodba? -röhögött. Ezt az égést. Kezemet az arcomra raktam és figyeltem a fiút aki egyre csak közeledett felém. Leült mellém az ágyba.
-Mit nézel? -fürkészte telefonom.
-Semmit. -csaptam kezem a készülékre.
-Naa.. Had lássam. -szinte kitépte kezemből a mobilom, majd nyomkodni kezdte. Kuncogni kezdett, majd rám nézett. -Nekem is ez a hátterem. -ennél a résznél már úgy néztem ki mint egy rák. Mért is adtam én oda neki a telefonom? Még egy pár percig nézegette, néha elnevette magát ami irtó aranyos volt. -Na mentem. -adta vissza telefonomat, majd ment ki szobámból.
Már nem volt kedvem tovább az ágyban ülni, ezért felkeltem és a szekrényemhez siettem, ahol kitúrtam egy pár ruhadarabot. Az ágyra hajitottam és lementem a fürdőbe. A zuhany alá álltam, ahol a forró viz melegitett, fél óra múlva pedig már a hideg csapkodott. Megmostam a fogam és a törölközőbe tekeredve rohantam fel a szobámba. Felvettem a kikészitett ruhámat ami egy farmernadrág és egy rövidujjú póló volt. Nem sminkeltem ki magam erősen, inkább diszrétebb szineket választottam. Nem akartam túlságosan feltűnően kinézni, végülis csak moziba megyünk, megnézünk egy filmet és max elmegyünk vásárolni. Megnézem Adri hogy áll. Pár lépés alatt a szobája előtt kopogtattam. Bekukkantottam és egy készenlétben álló lányt pillantottam meg.
-Szerintem már mehetünk. -villantotta mosolyát. Az órámra pillantottam és észre vettem, hogy féltizenkettő. Intettem kezemmel a mellettem állónak, majd lerohantunk a lépcsőn egyenesen a konyhába. A fiúk már készen voltak, az asztalnál ültek és beszélgettek. Egy pár falást ettünk aztán vérge Natsu kijelentette, hogy indulhatunk. Mindenki ugrándozva és rohanva ment ki az autóhoz. Megint én maradtam utoljára és megint én kellett bezárjam az ajtót. A lányok megvártak az udvaron és együtt szálltunk be a kocsiba. Ismét abban a kocsiban ültem ahol Jimin vezetett, mellette Jungkook ült, én és Adri a szokásos helyünkön, csak most Taehyung is csatlakozott hozzánk. Unatkoztam ezért mondtam a srácoknak, hogy rakjanak be valami jó kis zenét. Bekapcsolták a rádiót, barátnőmmel pedig rögtön énekelni kezdtünk. Amerikai énekesek, a régi életemre emlékeztet amikor még Hollywoodban éltem. A zene hatásos volt, igy nem is unatkoztunk és hamar is megérkeztünk a célponthoz. Kiszállva a kocsiból mindenki rátalált a beszélgetős társára. Jungkook Adrival ment előre. Jól elszórakoznak együtt, örülnék ha lenne köztük valami. J-Hope és Natsu ismét elvonult a külvilágtól és ketten hátul csoszogtak utánuk. A fiúk elvoltak, én pedig ismét egyedül. Találnom kellene én is egy olyan személyt akivel tudok dumálgatni. Valaki átnyult a vállamon. Tae volt az, mindig olyan kedves velem, nem hagyja, hogy egyedül bojongjak. A többi fiú is odajött, igy már sokkal jobban éreztem magam, velem nevetnek, de ugyanakkor kötekednek is. Folyton Jiminnel piszkálnak amióta volt a randink.
Percekkel később megérkeztünk a pláza központjába. Áh, ez a hely mindig arra emlékeztet amikor megismertem MyungSoo-t. Most, hogy igy rá gondolok, őt is el kellett volna hivnom a moziba. Megkedveltem, szivesen beszélgetek vele.
A srácok megvették a jegyeket. Egyet elvettem Jungkook kezéből, nagyszerű. Romantikus filmet fogunk nézni?
-Ez most komoly? -meredt tekintetem a film cimére. -Szerelmes filmre akartok menni?
-Ne kérdezd! Natsu találta ki, azt kell nézzünk amit ő mondd. A jegyeket is ő fizette, hiába erölködtünk, hogy nem kell. -húzta meg vállát Suga.
Ajj.. Szerintem az a céluk, hogy elaludjak a film közbe. Középső sor, negyedik ülés, mutattam a helyemre majd le is ültem. A fiúk elkezdték cserélgetni a jegyeiket, hogy ki hova üljön. Nekem aztán édes mindegy, hogy ki ül mellém, csak ne Jimin legyen az.... Bár ne is emlitettem volna magamnak. Még szép, hogy a menő srác ült le mellém. Erősen ráztam a fejemet, de mindhiába. Másik felemen Natsu foglalt helyet, mellette Hope, aztán Suga és Jin. A következő sorban ült Adri, Jungkook mellett, pont előttem. Aztán következett a többi srác.
Sötét lett az egész terembe. Elkeződött a film, majd dübörögni kezdett a zene. Egy nagyot sóhajtottam. Két szerelmes párról szólt a film, akik pont Valentin napkor jöttek össze. Elmesélte a lány mi hogyan történt azon a napon, majd a következő napokban, években. Nem is volt annyira romantikus. Én inkább vigjátéknak néztem. A nyálas részeknél inkább becsuktam a szemem. Egyszerűen utálom azt nézni, hogy valaki ennyire felhőtlenül boldog a párjával, én meg még mindig egyedül vagyok. Jiminnek a vállára hajtottam a fejem és úgy néztem a jeleneteket. Egyszer csak észre vettem, hogy Kook és Adri furán viselkednek, sugdolóznak, nevedgélnek. Aztán Jungkook közelebb húzza magához a lányt, fejét elforditja és megcsókolja. Megcsókolta.. Ezt nem hiszem el. Bökdösni kezdtem Jimint és az előttem ülőkre kezdtem el mutogatni. Jimin csak vigyorgott. Hosszas csókolózás után elváltak egymástól, Kook megpuszilta Adri arcát, majd rádőlve a fiú vállára nézték tovább a filmet. Legalább valami jó is történt a film közben.
Végre vége volt. A villanyok felgyultak a terembe, mi pedig indultunk a kijárat fele.
-Nem megyünk vásárolni? -nyaggatta Natsu a srácokat.
Hirtelen egy lány felénk kezdett el szaladni és egyenesen Jimin nyakába ugrott. A fiú ölébe kapta és megpuszilta arcát. Tátott szájjal figyeltem az eseményeket. Van barátnője? És közben felem flörtöl?
Otthagyva mindenkit rohantam bele a tömegbe. A két lány utánam szaladt és Natsu megfogta a karom megállitva lépteimet.
-Ez a lány volt...

Randira kész! (8.rész)

-Nekünk is az lesz. -ugrándoztam. -Gyere! -ragadtam meg kezét és indultunk is.

Egyszer hátra néztem és észre vettem, hogy Jimin engem figyel. Vajon bevállt a tervem?..

Beértünk az osztályba. Már majdnem mindenki ott volt. A tanár még nincs bent szóval van elég időm átöltözni. Natsuval és Yoonával bementünk a lányok öltözőjébe és felvettük az edző ruhánkat. Szerencse, hogy nem felejtettem otthon a cuccomat, különben ma sem tudtam volna próbálni. Mind a hárman rövidnadrágban, rövidujjúban és tornacipőben voltunk. Yoona csak körbe-körbe forgolódott. Nem tudtam mit is akar.

-Natsu, szerinted ha azt a pólót veszem amiből latszik a hasam, Jiminnek tetszeni fog? -nyavajgott.

Chh.. Igyis úgy néz ki mint egy ribanc, nem kell még többet kipakolnia. Natsu rám nézett és észre vette, hogy forgatom a szemem, ezért vette az adást.

-Szerintem igy is tetszeni fogsz Jiminnek. -kacsintott.

-Remek! Akkor megyek is hozzá. -szökdécselt.

Megvártam amig kimegy, majd a fejemhez kaptam a kezem és erősen rázni kezdtem.

-Ne haragudj Natsu, de a nővéred valami elviselhetetlen nőszemély! -sóhajtoztam.

-Tudom. De egy idő után meg lehet szokni. -tette kezét a vállamra.

Ugrottam kettőt, és elindultunk a terembe. A tanár pont akkor lépett be. A srácok le voltak ülve a földre, figyelmen kivül hagyva a tanárt.

-Hogy hivják a tánctanárt? -suttogtam Natsunak.

-Kim Woon Sik. -felelte. -Kedves, ritkán kiabál. Mindig oda kell tenni a maximumot nála, nem szereti, ha lazsálunk. Mindig legyünk pontosak! Ha valamit esetleg nem értessz a koreográfiában, nyugodtan kérdezd meg óra közbe, ne az előtt mikor már készen kéne legyen az összeállitás! -sorolta fel.

-Értettem. -emeltem fel két ujjam.

A tanár beállt a terem közepére, majd intett egyet, hogy mindenki menjen a saját helyére. Én gondoltam beállok Natsu mellé. Még szép, hogy a másik felől Yoona tornázgatott. Ez az óra is jól kezdődik. A lány hátánál Jimin állt, az én hátamnál pedig Taehyung. Natsu hátánál természetesen J-Hope. MyungSoo valahol a sarokban állhatott mert nem láttam. Első sorban álltam, a tanárral szembe. Először bemelegitettünk. Körülbelül tizenöt percet csak forogtunk meg ugráltunk. Én már akkor teljesen ki voltam. De most jött a java. A tanár bekapcsolta a zenét és megmutatta, hogy hogyan kell tancoljunk. Kétszer próbáltuk lassitva, utána pedig belejöttünk a ritmusba. Nagyon élveztem az egész órát, de baromi fárasztó volt. Végre megszólalt a csengő. Ez szerintem mindenki számára égi jelnek számitott. Nem volt kedvem átöltözni, igy csak felkaptam a táskám és intettem Natsunak, hogy elmentem. Találkoznom kell Adrival. Valaki hátulról megérintett. Megfordultam és szembe találtam magam MyungSoo-val. Ismét mosolygott és ismét tökéletesen nézett ki.

-Nem vársz meg? -kérdezte.

-Ó, de persze! Menjünk. -intettem.

-Látom te nem szoktál átöltözni. -kuncogott.

-Lusta vagyok, nézd el nekem. -vontam meg vállam. -Kérdezhetek valamit? -néztem rá.

-Persze. Mit szeretnél tudni? -ment előre megállás nélkül.

-Láttam, hogy ma Yoonával beszélgettetek. Jóban vagy vele? -húztam fel szemöldököm.

Imádkoztam magamban, hogy azt mondja "nem", de nem vagyok én hozzá olyan szerencsés.

-Igen, legjobb barátok vagyunk már jópár éve. -mosolygott. Engem ki fognak nyirni. Yoona legjobb barátja és a "szerelme" is velem flörtöl. Halovány az esély rá, hogy megúszom. -Miért?

-Mert az a lány valami elviselhetetlen, már bocs! -forgattam szemeimet.

-Nem mindenkivel az. Csak jobban meg kell ismerni! -mosolygott.

Valaki hirtelen megfogta a csuklóm és hátra forditott. Jimin?

-Szombaton lesz a randink! Csinos légy. -puszilta meg acrom, majd végignézett és elment. Ezt az égést. Most mit mondjak MyungSoo-nak? Legnagyobb meglepetésemre egy sót sem szólt, csak mentünk tovább.

-Nem is kérdezel semmit? -zavart, hogy ilyen csendben van.

-Nem! Nem az én dolgom, hogy kivel randizol. De tudd, hogyha vége van ennek a randidnak, a következőre velem jössz. -kacsintott. 

Kicsit meglepett, hogy még egy randim következik. De ez aranyos volt tőle. És az is, hogy nem kérdezett Jimin felől. 

*Szombat reggel*

Javában aludtam még, de valaki bökdösni kezdett, ugrált rajtam. Még szombat reggel sem hagynak aludni? Lerúgtam magamról a takarót, de szemem még csukva volt.

-Ébredj már! Ma van a nagy nap. -rázott Adri.

-Milyen nagy nap? Tudtommal nem megyek feleségül senkihez! -nevettem.

-Jaj na! Olyan ünneprontó vagy néha! -duzzogott. -Na gyere! Öltözz. -ráncigált ki az ágyból.

-Dehát mért ilyen korán? Azt sem tudom hányra fogunk menni, és hogy hova. -dörzsöltem szemeimet.

-Én mindent tudok, szóval bizd rám a dolgokat. -mutatta hüvelyikujját.

Ha rá bizom a dolgokat, jó nem fog kisülni. Olyan mint egy nyomozó. Hamarabb megtudja a dolgokat mint én.

Nagy nehezen ki tudott húzni az ágyból. A fürdőbe lökdösött először. Levettem pizsamámat és lezuhanyoztam. Körülbelül fél órát álltam a viz alatt, de barátnőm már kopogtatott, hogy igyekezzek igy kiszálltam a zuhany alól, magam köré tekertem egy kendőt és megmostam a fogam. Mikor befejeztem, felmentem a szobámba, felvettem egy fehérneműt és egy otthoni ruhát amiben el tudom késziteni a sminkem anélkül, hogy összegyürjem a randi ruhám. Barátnőm rögtön szaladt amit meglátta, hogy mozgás van a szobámba. Leültetett a tükör elé egy székbe és a hajamat kezdte el száritani. Begöndöritette, majd egy csattal két tincset egybe fogott. Sminkelni kezdett. Nem tett erős szineket, inkább diszkréten festett. Legalább egy órát mázolt, aztán felvettem a ruhám. Egy térden felüli bordó szoknya, egy fehér ujjnélküli póló és egy fekete tűsarkú.

-Azt hiszem készen is vagyok! -jelentettem be.

-Tökéletes! -cuppantott. Kezembe nyomta a telefonom és a táskám majd inditott is kifele. A lépcső alján pont Jiminbe botlottam, aki valami elképesztően sexy volt. Méregetni kezdtem, majd beharaptam alsó ajkam.

-Nem csalódtam benned. Nagyon csinos vagy. -döntötte meg kissé fejét.

-Köszönöm. Akárcsak te. -hajoltam meg.

-Akkor mehetünk? -kérdezte.

-Csak egy pillanat. -bementem a nappaliba. A kanapén Jungkook ült. Amint meglátott felállt és a szája tátva maradt. -Hogy tetszem? -forogtam körbe.

-Gyönyörű vagy Jeni! -ámult.

-Ajj, elérzékenyülök. -szaladtam oda hozzá és megöleltem.

Az ölelés után vissza mentem Jiminhez. Intettem barátnőmnek amire ő csak annyit suttogott: "Sok szerencsét!". Jungkook még mielőtt kimentünk volna Jimin után kiabált: -Vigyázz a húgomra! -jól esett a szivemnek, hogy ennyire félt és vigyáz rám. 

Beültünk a kocsiba. Többször is megkérdeztem, hogy hova fogunk menni, de ő csak annyit mondott, hogy majd meglátom. Nem ismertem az utat, nem a központ fele mentünk. Körülbelül húsz percet ültem, mikor végre megláttam a reményt, hogy kiszállhatok. Hova jöttünk? Egy stortpályára? Imádok sportolni, de nem tűsarkúban.

-Jimin... Mit fogunk itt csinálni? -néztem rá aggódóan.

-Játszani. -vigyorgott. 

Aish... Már előre félek. A csomagtartóból kivett egy zacskót, majd megfogta a kezem és egészen a pályáig meg sem állt. Leültünk egy kispadra és elém rakta a zacskót.

-Tessék. Húzd fel ezt a cipőt. Igy már tudunk játszani. -kacsintott.

Tettem amit mondott. Még szerencse, hogy jó volt rám. Felálltam, majd elindultam Jimin fele a pálya közepére.

-Mit fogunk játszani? -már nagyon izgatott voltam. 

-Kosarazni fogunk. -vette a labdát a kezébe. Ne már.. Pont kosár? Annyira tehetségtelen vagyok abban a játékban. A labda sirva futna el tőlem, az tuti. Át passzolta nekem a labdát, én pedig elkezdtem pattintani és szaladni vele. Utánam kezdett el futni kisebb-nagyobb sikerrel. Oda jött hozzám és próbálta elvenni tőlem a labdát. Hátulról átkarolt, aminek köszönhetően semerre sem tudtam elindulni. Hirtelen átkarolta derekamat és a magasba emelt. Visingáltam és nevettünk egyszerre. Miután letett próbáltam beledobni a labdát a kosárba, kevés sikerrel. Egy párszor még megpróbáltam rádobni, de vagy túl kicsi, vagy túl nagy volt a lendület. Kezdtem feladni és rájönni, hogy reménytelen eset vagyok. Eldobtam a labdát, de Jimin felvette és szembe állt velem. 

-Ne add fel ilyen könnyen. -nyomta kezembe a labdár. -Gyere, megmutatom hogy csináld. -hátulról átölelt és a kezét a kezemre tette. A labdát a megfelelő magasságba állitotta, majd eldobtam. Csodák csodájára a labda a kosárban landolt. Nagyon boldog voltam. A kezemet a madasba emeltem, majd megöleltem Jimint. Ugyan az az illat mint amikor először megölelt. Kellemes és megnyugtató. Érintése lágy, de ugyanakkor erőteljes. 

Még körülbelül egy-két órát játszottunk, de nagyon kifáradtam ezért leültem a kispadra. A fiú csatlakozott hozzám. Mind a kettem kapkodva vettük a levegőt annyira kifáradtunk.

-Mivel látom, hogy te is elfáradtál, menjünk el sétálni. -állt fel és nyújtotta felém kezét. Megfogtam, majd nekitámaszkodva át vettem cipőmet. Beültünk a kocsiba és nem sokkal később ki is szálltunk egy parknál. Gyönyörű volt. A kapú előtt megálltam és körbenéztem. Nem voltak olyan sokan, egy pár gyerek sárkányt eregetett, a szerelmesek a padokon ültek és beszélgettek. Nyugtató hely volt. Csendes. Jimin mellém állt és intett a kezével, hogy menjünk be. Lassan sétáltunk, minden zegzugát végigjártuk, minden fordulatnál betértünk, még végül egy tóhoz értünk. Mindha tükör lett volna úgy ragyogott. Kacsák úszkáltak benne.

-Ez a hely egyszerűen csodás. -ámultam. 

-Ez J-Hope és Natsu helye. Nem tudom, ha meséltek-e róla. -nézett a tó fele.

-Ó, igen! Natsu mesélte. Igazán romantikus. -mosolyogtam.

Jimin nem szólt semmit, csak összekulcsolta kezét kezemmel és tovább sétáltunk. Kicsit zavarba jöttem, próbáltam eltakarni az arcom sikertelenül. A mellettem álló csak megrázta a fejét és kuncogni kezdett. Ez de kinos.

A delután többi részét azzal töltöttük, hogy sétáltunk kézenfogva, beszélgettünk, viccelődtünk. Vett nekem fagyit, amit nem igazán tudtam megenni mivel össze vissza kent vele. De én is adtam neki. Nagyon jól szórakoztam vele.

Már kezdett este lenni. A Nap lassacskán elbújt, mi pedig még mindig a parkban sétálgattunk. Kezdett fájni a lábam és eléggé fáztam is. Összehúzódtam, amit Jimin észre is vett és rögtön levette felsőjét majd rám adta. Köszönetképpen rámosolyogtam és a fejemet a vállára hajtottam. Aztán egyszercsak egy ötletem támadt.

-Jimin... Felveszel a hátadra? -néztem rá ártatlanul. -Fáj a lábam.

-Ahj, most mondjak neked nemet? -csóválta fejét. -Na gyere! -hajolt kissé meg, én pedig felugrottam a hátára. Jó érzés volt egy kicsit pihennem. És az ötlet is nagyon jó volt, igy legalább át tudtam ölelni. Kicsit szemét dolog tőlem, hogy cipeltetem magam, de megéri. Végül szerintem ez a randi nagyon jól sikerült. Boldog voltam, hogy Jiminnel tölthettem ezt a napot. 

*Jungkook szemszögéből*

Miután elment Jeni és Jimin csak Adrival maradtunk otthon. A fiúk elmentek valamerre, de nekem nem volt kedvem velük menni. Úgy gondoltam ma is el megyek sétálni, de nem egyedül. Felpattantam ágyamról és bekopogtam Adri szobájába.

-Szabad? -dugtam be fejem.

-Persze, gyere csak. -intett fejével. Beléptem és az ágya előtt megálltam.

-Lenne kedved eljönni velem sétálgatni egyet a környéken? -túrtam bele hajamba.

-Szivesen. Csak átöltözöm. Várj meg lent. -mosolygott.

Bólintottam egyet, majd kimentem a szobából. Mély levegőt engedtem ki magamból. Már napok óta csak erre a lányra gondolok. Azt hiszem többet érzek iránta mint barát, de félek ezt neki elmondani. Talán ha egy kicsit többet beszélgetünk és csak ketten leszünk megtudhatom, hogy barátként néz-e rám vagy sem. Bementem a szobámba és felvettem egy fekete farmert és egy melegitő pulcsit. Lementem és leültem a lépcső aljára. A telefonomat kezdtem el nyomkodni. Pár perc várakozás után meg is érkezett a várt személy. Csodásan nézett ki. Lerohant a lépcsőn, majd elém állt. 

-Mehetünk! -nyújtotta felém kezét. Megfogtam, majd segitett felállni és indultunk is. Gondoltam elviszem egy nyugodt és csendes helyre. Az út részét végigbeszéltük. Rengeteget mosolyog és ez tetszik benne a legjobban. Pozitivan áll hozzá a dolgokhoz, nem aggódik a jövő miatt. Tetszik ez a felfogása. De valahogy rá kéne térjek arra a témára, ami igazán érdekel.

-És... Most tetszik neked valaki? -jól bele vágtam a közepébe.

-Nem.. igazán. -csak úgy csillog a szemében, hogy hazudik. -Na és neked?

-Az igazat megvallva, igen. Azt hiszem tetszik egy lány... -erre nem mondott semmit, csak a földet nézte kissé szomorúan. Valami rosszat mondtam? Ezt nem hagyhatom annyiban. Átkaroltam és magamhoz húztam. Teljesen kipirosodott. Megpusziltam homlokát, majd folytattuk utunkat. Azt hiszem... Szeretem őt. És ezt el is fogom mondani neki! 

Akció indul! (7.rész)

-Ne haragudj. -hajolt meg. -A nevem MyungSoo. -rázta meg kézfejemet.

-Semmi baj. -mosolyogtam rá. -Jeni! -helyes fiú, de nem az esetem. -Bocsánat, hogy megkérdezem, de nem tudod véletlenül merre kéne mennem, hogy eljussak a pláza központjába? -kérdeztem félénken.

-De! Gyere, mutatom. -fogta meg lágyan hátamat és mentünk a célpont fele.

Fogalmam sem volt, hogy merre megyünk. Az utat szinte végigbeszéltük. Sokat megtudtam róla, és ő is jobban megismert. Kiderült, hogy ugyan abba a suliba jár ahova én. Ennek örültem, igy legalább többet tudunk találkozni. Szimpatikus srácnak tűnik. Folyton mosolyog. Ez aranyos.

Lassan-lassan megérkeztünk a pláza központjába, ahol barátnőm már idegesen toporzékolt.

-Na végre! Te meg hol kóboroltál?-jött közelebb hozzám.

-Ne haragudj, de eltévedtem. -eröltettem egy mosolyt. -Ő segitett nekem eljútni idáig. A neve MyungSoo. -néztem az emlitettre.

-Örvendek! -üdvözölte a fiú.

Adri tetőtöl talpig végignézte.

-Wow Jeni! Bepasiztál? -röhögött.

-Mii? Dehogyis! -pirultam el. MyungSoo csak nevetett.

-Akkor holnap. -kacsintott, majd megölelt és elment.

Barátnőm megvárta amig elment, azátn felsikitott. Ott ugándozott körülöttem mint egy kis gyerek.

-Ti fogtok találkozni? Ez elképesztő! Már két fiú is harcol érted. De ő ki volt? Ismerted? Dehogy ismerted! Még sosem láttam és szerintem te sem. Helyes? Ugye tetszik? És Jiminnel mi lesz? -tette fel egymás után a kérdéseket hadarva.

-Nyugodj már meg! -lassitottam le kezemmel. -Nem ismertem eddig. A mi sulinkba jár szóval ott fogunk találkozni.Igen helyes, de... Nem is tudom. Jimin is jól néz ki és most ez a randi... -gondolkodtam el.

-Juuj! A randi után meglátod, hogy tetszel-e Jiminnek vagy sem. De szerintem tuti össze fog jönni. -újjongott.

-Ehh... Inkább menjünk haza. -ajánlottam.

Felhivtam J-Hopeot és mondtam, hogy jöjjenek utánunk. Pár perc múlva a pláza előtt voltak. Pont időben. Behuppantunk a kocsiba, majd a csomagok mellé bepréseltük magunkat. Legalább tiz csomagunk volt az ülésen. Vettem egy ruhát és egy cipőt a randira is.

-Merre jártatok? -tette fel a kérdést Adri.

-J-Hope elvitt a kedvenc helyünkre. -magyarázta Natsu. -Arra a helyre ahol a barátnője lettem és ahol először megcsókolt. -hajtotta fejét Hope vállára.

Aigoo... Én mikor leszek ilyen boldog és szerelmes?

Út közben elmeséltem Natsuéknak, hogy randim lesz Jiminnel. J-Hope meglepetten nézett rám.

-Mi az? Miért nézel igy rám? -húztam fel szemöldököm.

-Mert Jimin nem szokott csak úgy randira hivni lányokat. Annak nyomós oka szokott lenni! -simitotta tarkóját.

-Például? -szám 'o' formát alkotott.

-Majd meglátod, hogy mi lesz. Vagy kedvel, vagy nem! -nyújtotta ki nyelvét.

Kedves.. Csak sóhajtottam egyet és megtámasztottam fejem az ablaknak. Álmos voltam. Behunytam szemem és mire el akartam aludni rátapostak a fékre, én pedig előreesve megöleltem az első ülést. Csodás érzés volt. Az orromat dörzsölgettem. Megragadtam egy pár csomagot és kiszálltam az autóból. Adri kivette a maradék szatyrokat, miután kiszállt J-Hope és Natsu is, bementünk a házba. Taehyung volt pont az ajtónál, igy amikor kinyitottam nekivágtam az ajtót, amire felszisszent.

-Ne haragudj! -fogtam meg kezét bocsánatkérően.

-Semmi baj. -mosolygott, majd összeborzolta a hajam.

Ajj de utálom ha valaki ezt csinálja velem. Kissé rácsaptam kezére és simitani kezdtem hajam. Megfordultam és Yoonával találtam szembe magam. Pupilláim kitágultak.

-Te meg mit keresel itt? -emeltem fel a hangom.

-Szóval te vagy Jungkook pici húga? -nézett végig.

-Yoona, itt hagytad az egyik könyvet. -jött ki a szobából bátyám.

-Oppa, ő meg mit keres itt? -léptem mellé.

-Órákra szokott járni hozzám. Segitek neki azokban a tantárgyakban amik nem mennek neki. -karolt át.

Csak szúrós szemekkel néztem a lányra. Nem óra kell neki az tuti. Inkább Jimin meghóditási akcióra indul. Hirtelen valaki mellém állt. Barátnőm az ajtóban állt Natsuékkal igy nem ő lehet. Felnéztem és csodák csodájára...

-Szia Jimin. -olvadozott Yoona.

-Helló. Jól nézel ki. -kacsintott a csajra.

Tátott szájjal néztem a fiúra, de ő észre sem vett. Megfogtam Adri kezét és egészen a szobámig meg sem álltam. Becsaptam magam után az ajtót és leültem az ágyra.

-Húú, valaki féltékeny? -bökdösött.

-Nem... vagyok féltékeny. -csuklott meg a hangom. -Csupán csak annyi, hogy a föld alá ásnám ezt a lányt! Te is ott voltál, te is láttad, hogy mit csinált. -mutattam rá.

-Inkább Jimin mit csinált! Ő bókolgatott, nem a csajszi. -nyújtotta ki nyelvét. Én csak vissza nyújtottam és karba tett kézzel duzzogtam.

Kopogtattak. Az ajtó kinyilt, Natsu pedig belépett. Össze volt fogva a haja. Igy még nem láttam.

-Zavarok? -tördelte ujjait.

-Nem, dehogy! Gyere csak. -intettem.

-Natsu, ugye? Adri vagyok. Már találkoztunk csak nem volt alkalmam bemutatkozni. -vigyorgott barátnőm.

-Igen. Első nap a suliban. -válaszolta. -És nemrég. -nevetett fel.

-Tök aranyosak vagytok J-Hopeal. Tiszta olyan mint a filmekben. -kulcsolta össze kezét.

-Igen, jól egyezünk és...

-Hjáá! Ne előttem beszélgessetek a romantikáról. -vágtam félbe mondata közepén.

-Jujujj... Valaki nagyon morcos. -mondták egyszerre.

-Hah.. Én? Nem vagyok! -húztam fel orrom.

-Jeni, azért jöttem, mert... Láttam, hogy hogy néztél Yoonára meg Jiminre. Igy gondoltam segitek neked. -tette kezét arcára Natsu.

-Segiteni? Miben? -érdeklődtem. Kiváncsi voltam mi jár a fejében.

-Jimin csak féltékennyé akar tenni. Ezért tegyük mi is őt azzá. Nem nagyon, csak egy kicsit. -dörzsölte össze tenyerét.

-Jól hangzik. -döntöttem oldalra fejem.

-Jól hangzik? Ez zseniális ötlet! Hogy én erre eddig mért nem gondoltam. -vágta rá Adri.

-De... Hogy fogjuk féltékennyé tenni? -gondolkodni keztem.

-Ezt bizd csak ránk! -felelte Adri. -Natsuval megoldjuk. -kacsintott.

*Reggel*

Pont időben érkeztünk meg az iskolába. A csengő épp akkor szólalt meg mikor az ajtón beléptünk. Mindenki futkorászott az osztályába, lökdösve egymást. Elköszöntem Adritól és a fiúk egy részétől, majd Jiminnel, Teahyugal, Natsuval és J-Hopeal indultunk osztályunk fele. A két gerle pár elől mentek összeölelkezve. A két menő gyerek meg mellettem dumáltak. Unatkoztam. Azon gondolkodtam, hogy vajon mikor fogok ma találkozni MyungSoo-val. És akkor bepattant az ötlet. Jimint vele fogom féltékennyé tenni!

-MEGVAN! -kiáltottam el magam. Minden szempár rám nézett. Összehúztam magam mint aki meg sem szólalt.

Nem szeretném MyungSoo-t kihasználni, de most pont kapóra jön. Nem fogja megtudni, hogy mi is történik. Ezt el kell szünetbe mesélnem a lányoknak.

Hirtelen valaki magához húzott. Felnéztem és megpillantottam Tae-t.

-Gyere már ide. Ne kullogj folyton egyedül. -ölelgetett.

-Héj. Ne flörtölj a csajommal. -húzott magához Jimin.

-Nem, mert az én csajom. -húzogatni kezdtek jobbra-balra.

-És még én vagyok gyerekes. -ráztam meg fejem és nevettem ki őket.

-Mi? Mi nem is vagyunk azok. -kezdtek el szaladni utánam.

Elkezdtem futni a folyósó közepén és megpillantottam egy ismerős arcot. MyungSoo volt az. Itt a megfelelő pillanat. Most oda megyek hozzá, amúgyis látni szeretném. Valahogy megkedveltem. Lehet túl sokat gondoltam rá?

De nem volt egyedül. Egy lánnyal beszélgetett akit nem láttam mivel háttal állt nekem. Ügyet sem vetve a fiúkra vagy a beszélő lányra, MyungSoo nyakába ugrottam. Ő felemelt, én pedig lábaimat behajlitva engedtem el a talajt. De jó illata van. Pár perces ölelkezés után letett én pedig még mindig őt néztem. Valaki köhintett egyet. Ilyen nincs! Már megint ő?

-Úgy örülök, hogy ismét találkozunk Yoona. -eröltettem meg mosolyom.

-Nem kell hazudj. Én is utállak! De te honnan ismered MyungSoo-t? -nézett az emlitettre.

-Nagyon aranyos fiú! Segitett nekem mikor szükségem volt rá. -néztem őt.

-Ez igaz? MyungSoo, neked tényleg nincs izlésed? -kérdezte cinikusan.

-Elég lesz Yoona! Eleget hallottunk. Majd beszélünk. -integetett neki.

A lány csak sarkon fordult és indult volna, ha Jimin nem állitja meg.

-Gyere te is velünk! -ajánlotta. Ez nem igaz! Sosem fogom tudni lerázni.

-Akkor menjünk az egészen. Nekem tánc órám lesz. -mosolygott a mellettem álló fiú.

-Nekünk is az lesz. -ugrándoztam. -Gyere! -ragadtam meg kezét és indultunk is.

Egyszer hátra néztem és észre vettem, hogy Jimin engem figyel. Vajon bevállt a tervem?..

Eltévedtem? (6.rész)

-Ez volt a pont a második kérdésemre, ami igy szól. Khm... Lenne kedved eljönni velem egy randira? -mosolygott.
Egy randira? Még sosem voltam randin, és... Nem, nemet kell mondanom! Jungkook mondta, hogy nem gondolja komolyan az ilyen dolgokat. Nem szeretnék pofára esni.
-Ne haragudj Jimin, de nem! -válaszoltam.
-Kérlek Jeni! Csak adj egy esélyt. -fogta meg kezem.
Aigoo.. Hogy tud mindig zavarba hozni? A helyes döntés az lenne, ha nemet mondanék, de nem szeretném megbántani.
-Ne... -már boci szemekkel nézett rám. Nagyot sóhajtottam. -Legyen!
Jimin felpattant az ágyról és köszönetképpen meghajolt előttem, majd rám nézett és elvigyorodott. Szemei csillogtak. Láttam benne az örömöt. Remélem igazi öröm..
Hátat forditott nekem és hallottam ahogy egy halk "ezaz"-t suttogott. Kiment az ajtón én pedig nem birtam nyugton maradni, ezért átmentem barátnőm szobájába, hogy elmeséljem mi történt. 
Hallgatóztam az ajtó előtt, hogy mikor lehet már elég messze ahhoz, hogy át tudjak rohanni. Fülemet az ajtóhoz tapasztottam és amikor már semmilyen zajt nem hallottam kidugtam a fejem, körbenéztem és szaladtam is. Szinte kitörtem az ajtót, becsaptam magam után és egy mély levegőt fújtam ki magamból. Rák vörös voltam. Adri csak kérdőjelesen nézett rám. Én csak mosolyogtam mind a tejbetök, mintha misem történt volna. Lehuppantam az ágyra és tapsikolni kezdtem.
-Veled meg mi történt? Ennyire tetszett az újraélesztési meglepetés? -röhögött.
-Vicces vagy. Amúgy képzeld... Elhivtak randira. -villantottam mosolyom.
-Mii? Ki? Mikor? Hova? -tette fel egymás után a kérdéseket.
-Nyugalom. Jimin elhivott randizni. Azt még nem tudom, hogy hova és hogy mikor, de az igazat megvallva már nagyon izgulok. -válaszoltam.
-Juuj Jeni. Annyira örülök, hogy végre te is kaptál valamit. -orditozva tapsikolt.
Szemeim hirtelen kimeredtek, kezemmel pedig befogtam barátnőm száját.
-Mi az hogy kaptam valakit? Nem járunk meg ilyenek... -néztem össze-vissza.
-Még! Hihihi. -bökdösött Adri.
-Hagyj már! -nevettem fel. -Te viszont hogy állsz Jungkookkal?
-Ju... Jungkook és én? Pff, nincs semmi. -hebegett.
-Ugyan kérlek, azt hiszed nem látom hogyan nézel rá? Szinte olvadozol. -csücsöritgettem neki.
-Ne mondj ilyeneket, még a végén el pirulok. -lökött kissé meg.
-Ajj... De legyen vége ennek a lelkizésnek te szerelmes. Inkább menjünk el valahova. -pattant ki az ötlet fejemből.
-Shopping? -csillant meg szeme.
-Úú, az most rám férne. De... Kéne kunyeráljak egy kis pénzt Kooktól. Segitessz? -kulcsoltam össze kezeimet arcom előtt.
Csak sóhajtott egy nagyot, felpattant az ágyról és indult kifele. Nem akartam lemaradni tőle ezért én is kaparodtam. Elsuhantam mellette és egészen a lépcső aljáig versenyeztünk. Végül nem döntöttük el, hogy ki is nyert, de mind a ketten biztosak voltunk a győzelmünkben. Átkaroltam Adri nyakát és mind két ittas úgy mentünk be a nappaliba. Csak Jungkook és Jimin voltak bent. A kanapén ültek és valami rajzfilmet néztek. Mint az ötéves gyerekek. Már csak énekelnijük kellene. Se kép, se hang nem volt a fiúknál. Tátott szájjal figyelték a tv-t. Adri összecsapta a tenyerét amire mind a ketten felriadtak. Azok a fejek. Azt sem tudták honnan vegyék elő a távitányitót és kapcsolják el. Nagyot nevettünk barátnőmmel. Leültünk a földre, pont a fiúkkal szembe. 
-Figyu Jungkook. Az van, hogy el szeretnénk menni Adrival vásárolni és... -befejezte helyettem a mondatot.
-Kéne egy kis pénz. Gondoltam. -vette elő pénztárcáját hátsó zsebéből. 
-De csak egy kicsii! -mutattuk ujjunkon egyszerre a lánnyal.
Ki vett valamennyi pént és a kezembe nyomta. Meghajoltam köszönetképpen és indultunk volna vissza, de Jungkook megállitott.
-Héj! Várjatok csak. Gyertek vissza. -intett ujjával. -Jimin is kéne adjon, ha már el is vett valamit. -nézett az emlitettre.
-Mit vettem el? -vonta fel szemöldökét.
-Szeretéd, ha emlékeztetlek rá? -nézett rám Kook, én pedig rögtön elfordultam.
Jimin csak a tarkóját vakargatta, majd ő is elővette a tárcáját és a kivett pénzt a kezembe adta.
-De még ő is tartozik nekem valamivel. -mondta egy csábos mosoly közepette.
Még mielőtt bármit is mondott volna sarkon fordultam és indultam is az emeletre. Barátnőm hamar utol is ért és a szobámba mentünk. A szekrényt vettem célpontba amit hamar ki is üritettem, mig a végén megtaláltam a számomra tökéletes összeállitást. Egy farmer rövidnadrág, egy fekete rövidujjú és egy piros kabát és egy magassarkú fekete cipő.

Még én felöltöztem, barátnőm is kitúrt valamit a szekrény aljáról. Egy fekete miniszoknya, egy ujj nélküli fehér felső és egy bézs tűsarkú. Mind a ketten felkaptuk a táskánkat és a telefonunkat, majd indultunk kifele.

Most jut csak eszembe, hogy nem is tudjuk merre menjünk... Csöngettek. Az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam. Natsu volt az. Kedvesen mosolygott rám amit viszonoztam és elálltam az útból, hogy be tudjon jönni. Éppen J-Hope jött ki a szobájából, aki rögtön a lányhoz rohant. Jó látni, hogy van aki ilyen szerelmes mint ők. Hosszas ölelkezés után Hope rám mosolygott és belekezdett beszédébe.

-Hova mentek? -nézett rám majd Adrira.

-Csajos napot tartunk, igy elmegyünk vásárolni. -beszélt helyettem barátnőm. -Igazából nem tudjuk merre kell menni, de valahogy csak el fogunk találni. -magyarázta.

-Ha gondoljátok elviszlek titeket. Natsuval úgyis a városba készülünk és pont útba esik a bevásárlóközpont. -ajánlotta fel.

Igazán kedves tőle, hogy elvisz. Csak bólintottam egyet és rámosolyogtam. 

Legnagyobb meglepetésemre ki jött ki a szobájából? Persze hogy Jimin. Tetőtöl talpig kezdett el vizsgálgatni. Már megint? Mikor jön el az én időm is? Már alig várom. J-Hope bement a szobájába készülődni, mi pedig a nappaliba csoszogtunk. Mind a hárman leültünk és beszélgetni kezdtünk. Úgy döntöttem egy kicsit kifaggatom Natsut. 

-Mióta vagytok együtt J-Hope-al? -tettem fel első kérdésemet.

-Körülbelük két éve. Yoona elvitt egy buliba ahol a fiúk is ott voltak és igy ismerkedtem meg vele. Aznap töltöttem be a tizenhetedik évemet és ezt kaptam ajándékba a nővéremtől. Életem szerelmét. -nevetett.

-Ez de aranyos. Igazán szép pár vagytok együtt. -támasztottam meg fejem.

Hirtelen Hope ugrott elénk és húzta fel barátnőjét jelet adva arra, hogy indulhatunk.

Jungkook éppen akkor ért be a házba mikor mi mentünk ki.

-Hát te? Hol jártál? -néztem rá kérdően.

-Csak sétáltam egy kicsit. -jött oda hozzánk.

-Ha máskor sétálni mész, vihetsz valakit. Ne légy egyedül. -bólintottam Adri fele.

Barátnőm csak kipirosodott, Kook pedig csábosan rá mosolygott.

-Tuti legközelebb nem megyek egyedül. -kacsintott.

Magához húzott és nyomott egy puszit a homlokomra, majd Adrihoz lépett és arcon puszilta. Aish.. Milyen édesek. Beültünk a kocsiba. Azt hittem már sosem érünk oda, pedig elég közel volt. Az egész utat végig beszéltünk és folyamatosan nevettünk. Már majdnem a könnyeim folytak J-Hope vicceitől és beszólásaitól. Körülbelük tiz perc alatt meg is érkeztünk a kitűzött célhoz. Natsu azt mondta, ha végeztünk hivjuk fel vagy őt, vagy Hope-ot, azzal elviharzottak. 

Végre elérkeztünk a pláza közepére. Baromi nagy volt. Az első boltunk egy cipőbolt volt. Imádok cipőket vásárolni. Bementünk és ahogy megálltam úgy éreztem magam mintha otthon lennék. Letámadtuk az első pár cipőt amit megláttunk. Próbálgatni kezdtük őket, majd egy jóó pár perces válogatás után egy nyitott lábbeli mellett döntöttem. Adri egy magassarkú, szintén nyitott cipőt választott. Nem volt drága. Még elég pénzünk maradt ruhákat is vásárolni. Úgy döntöttünk barátnőmmel, hogy elválunk egymástól igy többet tudunk nézelődni és a pláza központjában fogunk találkozni egy óra múlva. Ő balra, én pedig jobbra vettem az irányt. Egy fekete-fehér ruhásüzletbe tértem be, ahol hosszas válogatás után egy fekete alapú fehér mintás pólót vettem. 

Még egy pár boltba benéztem, ahol vettem még egy-két cuccot.

Rápillantottam az órámra és észre vettem, hogy már tizenöt perce elmúlt egy óra. Adri meg fog ölni. Elindultam... Volna, ha tudtam volna merre vagyok. Nem volt ismerős egyetlen útvonal sem. Csak körbe-körbe forogtam de semmi ismerős jelet nem kaptam. Megfordúltam és nekimentem valakinek. Szerencsétlenségemre rögtön felestem és a földön landoltam. Egy fiatal fiú volt a balesetem okozója aki leguggolt hozzám és a kezét nyújtotta felém. Megfogtam, majd felsegitett. Megigazitottam ruhámat.

-Ne haragudj. -hajolt meg. -A nevem MyungSoo. -rázta meg kézfejemet.

-Semmi baj. -mosolyogtam rá. -Jeni! -helyes fiú, de nem az esetem. -Bocsánat, hogy megkérdezem, de nem tudod véletlenül merre kéne mennek, hogy eljussak a pláza központjába? -kérdeztem félénken.

-De! Gyere, mutatom. -fogta meg lágyan hátamat és mentünk a célpont fele.