-Ez a lány volt... -nem hagytam, hogy befejezze mondatát.
-Nem érdekel, hogy ki volt! Legyen vele boldog. -duzzogtam és indultam volna el, ha nem kiáltanak utánam.
-Jimin húga volt. -mutatott az emlitettre. Megfordultam és a két lányt néztem szinte lesokkolva. Hogy a húga? Ez de kinos. Most mit csináljak? Menjek el? Igen, az jó ötlet lenne. Megmondom, hogy csak láttam valamit egy boltban és azt akartam megvenni. A két lányhoz rohantam, megkaroltam őket és elhúztam magammal. A mellettem lévők csak kérdően néztek rám, hogy most mit is akarok csinálni.
-Komolyan nem Jimin csaja? -húztam fel szemöldököm.
-Dehogy. -nevetett Natsu. -Ő csak a testvére. Eddig azért nem találkoztál vele mert Busan-ban élt, csak szokott néha jönni látogatóba. Amúgyis, van pasija. -horkantott.
-Ki az? -néztem rá kérdően.
-Majd meglátott. -vigyorgott. Nem tetszik ez a sunyi nézés.
Bementünk egy ruhásüzletbe. Már régóta kinéztem magamnak egy ruhadarabot, de mindig messziről elkerültem azt a boltot. Valahogy sosem volt időm bemenni mikor pénz volt nálam. Megrohantam rögtön azt a sort ahol a ruhadarabot megláttam és egyből a kezembe vettem. Egy fekete vállpántos, köldökön felüli felső volt a kiszemelt. A nekem megfelelő méret volt rajta, az ára is megfelelő volt. Tökéletes. A kasszához siettem és a pénztárcámat kerestem, de nem kaptam a táskámban. Szinte minden zegét-zugát végigkutattam, de sehol sem láttam. Az nem lehet, hogy elveszitettem. Benne van minden fontos adatom, a személyim, a bankkártyám, a pénzem. Egyszerűen minden. Pánikba estem, de a lányok kimentettek. Natsu elővette táskájából a pénzét és az eladónak adta. Mind a ketten megkaroltak és húztak kifele a boltból.
-Basszus! Eltűnt a tárcám. -fogtam meg fejem.
-Mi az, hogy eltűnt Jeni? -nézett rám a két lány.
-Nem tudom, nem kapom sehol. -néztem be még egyszer a táskámba, de csak nem találtam meg.
Nagyot sóhajtottam. Bele kell törődnöm abba, hogy elvesztettem a fél életem. Lehajtott fejjel csoszogtam vissza a srácokhoz. A lány és Jimin még mindig egymás mellett álltak, nevedgéltek a fiúkkal együtt. Nem sok kedvem volt oda menni hozzájuk. Egy az, hogy ilyen szinten felkaptam a vizet, kettő, hogy Jimin és a többiek most piszkálni fognak azzal, hogy féltékeny voltam.
Megérkezve, Adri rögtön Jungkook nyakába ugrott és egy puszit adott arcára. Natsu JHope-hoz sétált és megölelték egymást. Én Jimin mellett álltam. Minden szempár rám szegeződött.
-Mi az? Mért néztek igy rám? -húztam fel szemöldököm.
-Mi volt ez a kirohanásod? -röhögte el magát NamJoon.
-Csak elmentem egy boltba ruhát vásárolni. -rántottam meg vállam.
-Ha ruhát vásárolnak a lányok akkor boldogok és nem idegesek. -vigyorgott Suga.
-És te ezt honnan tudod? -álltam karba tett kézzel.
-Nekem is van barátnőm. Tudom, hogy mi a szitu az ilyen dolgokkal. -lépett a fiú mellé Jimin húga és megcsókolta. Tátva maradt a szám. Suga komolyan Jimin húgával van együtt? Amúgy szép pár, összeillenek.
-HaNi vagyok! -mosolygott a lány és nyújtotta felém jobb kezét.
-Jeni. -vakargattam tarkóm, majd megráztam a kezét.
Nem szóltam inkább semmit, hagytam, hogy a fiúk kibontakozzanak. Úgy döntöttünk inkább haza megyünk. Végre valami jó is mára. Beszálltunk a kocsiba, de Jungkook és Adri úgy döntött inkább sétálnak egyet. Remélem mostmár ki fog alakulni köztük valami. A szokásos helyemet foglaltam el a kocsiban, csak most nem Adri, hanem HaNi ült be mellém. Mellette Suga. Elől szokásosan Jimin vezetett, jobb oldalán pedig TaeHyung gubbasztott.
-Mióta vagytok együtt Sugával? -törtem meg a kinos csendet.
-Körülbelül másfél éve. -fogta meg kezét. -Jiminnek köszönhetem, hogy megismertem. -mosolygott. Aigoo... Jimin álltal ismerkedett meg minden szerelmes pár? Kár, hogy engem nem tud összehozni... Mit beszélek én? Nekem nem tetszik Jimin! Áh.. Mért hazudok magamnak? Fülig szerelmes vagyok ebbe a fiúba. Az arca, a mosolya, az illata, a férfias alkata, a...
-Hahoo! -láttam egy lengő kezet arcom előtt. Megráztam fejem és HaNi-ra néztem. -Neked van barátod? -döntötte kissé meg fejét.
-Nem, nincs. -sóhajtottam egyet.
-És szeretnél? -kezdett el bökdösni. Minden lány ezt csinálja ha pasis ügyekről van szó.
-Hmm.. Ezen még nem igazán gondolkodtam. Elvagyok én magamba is, de jó lenne egy olyan személy akihez tartozhatok. -biggyeztettem le ajkam.
-Khm... -köhintett egyet Jimin. -Van olyan fiú aki a szivét teszi oda neked, de te észre sem veszed. -rázta kezét. Ezt célzásnak vegyem? Attól mert elhivott randira be kéne adjam a derekam?
-Nem vagyok könnyen kapható. -ezt egy kicsit hamar jelentettem ki. Ha megkérdezné, hogy lennék-e a barátnője, tuti nem haboznék sokat.
Az út többi részén nem beszéltünk fiúkról. Sokat kérdezősködtem HaNi-tól, de ő sem hagyta ki a nyaggatást. Kedves lány, tuti jóba leszünk, ha nem Yoona a legjobb barátnője.
Leparkolva a ház elé, kivettem zsebemből a kulcsot, gyors iramba felfutottam a szobámba, hogy megnézzem nem-e hagytam itthon a pénztárcámar. Először az iróasztalon kerestem, aztán végig benéztem minden fiókba, még a szekrényt is kinyitottam biztonság kedvéért, hogy nem hagytam ott. És nem! Sehol sem kaptam meg. Ledőltem az ágyamra. Arcomat kezembe temettem és nyöszörögni kezdtem mint egy kisgyerek. Kopogást hallottam meg ajtómon, másodpercek után pedig kinyilt. Jimin jött be. Meg sem kérdezte, hogy szabad-e vagy valami. Leült mellém az ágyra és vigyorogni kezdett.
-Mit röhögsz? -ültem fel.
-Nem vesztettél el valamit? -lengette meg előttem a pénztárcámat. Felcsillant a szemem.
-De... Hogy került ez hozzád? -néztem kérdően.
-Tudod, esti bulik. A szobámban töltött éjszakák. -harapta be alsó ajkát.
-Marha vicces vagy. Vissza kaphatom? -nyúltam a tárca után.
-Ki mondta, hogy visszaadom? -húzta ki kezemből. -Mit adsz, ha visszakapod?
-Semmit? Mért, mi kéne? -tettem keresztbe kezem.
-Hmm... Talán két csókért visszaadom. -tátva maradt a szám.
-Mi az, már egy sem elég? -húztam fel szemöldököm. Csak megrántotta a vállát és egy széles vigyorral megint elkezdte lengetni előttem a tárcám. Aish, de utálom ilyenkor. Most mit csináljak?
Beletúrtam hajamba, majd lassan közeledni kezdtem felé. Tekintetünk egybetalálkozott, ajkaink pár centire voltak egymástól amikor... Kikaptam kezéből a pénztárcámat és mellkasomhoz szoritottam. Jimin úgy nézett rám mind aki azt sem tudja hol van.
-Ez nem volt fer. -durcáskodott.
-Ooo.. Dehogyisnem! Nagyonis fer volt. -csiptem meg kissé arcát.
Csak bosszúsan nézett rám. Hirtelen megfogta csuklóm, hátra boritott az ágyra és felém kerekedett.
-Mi... Mit csinálsz? -kissé zavarba jöttem.
-Gondoskodom róla, hogy ne maradjak fizetetlen. -vigyorgott egyett, majd nekiesett ajkaimnak. Nem tudtam parancsolni magamnak, igy viszonoztam csókját. Hevesen faltuk egymás ajkát, de levegőhiány miatt percekkel később elvált tőlem. Felállt mellőlem én pedig felültem.
-Még mindig tartozol egyel. A következőt te kell add. -kacsintott, majd egy huncut mosolyal kiment a szobámból. Ez durva volt. Mért nem szóltam semmit? Mért nem elleneztem? Olyan zavarba vagyok mikor a közelembe van. Mintha ezer pillangó röpködne a gyomromban. De ezt nem mondhatom el neki. Tegye meg ő a következő lépéseket. Kéne beszélgetnem ezekről a dolgokról Adrival.
Egyet gondoltam és máris a szobája előtt találtam magam. Már reflexből, kopogtatás nélkül rontottam be a szobájába, ahol megpillantottam a barátnőm és a bátyám csókolózni. Kimeredt szemekkel néztem a párra, majd felsikoltottam. Mind a ketten megijedtek és felém fordultak. Adri csak az arcát fogta szégyenébe, Jungkook meg mindha misem történt volna ölelte tovább a lányt. Mind a ketten a szájuk elé tették az ujjukat, hogy halgassak. Kook megborzolta a hajamat majd ránézett Adrira, egy kaján mosoly terült el arcán és kiment a szobából.
-Ez meg mi volt? -visingáltam.
-Ez?... Csak annyi, hogy.. Együtt vagyunk! -emelte a magasba kezeit. -Jól jött ez a romantikus film. Igy legalább mig unatkoztunk elmondta, hogy mit érez irántam és én is elmondtam, hogy füllentettem neki azzal kapcsolatban, hogy senki sem tetszik. Ennek a "vallomásnak" köszönhetően pedig lettünk egy pár mától fogva. Gyönyörű nap! -vigyorgott.
-Ajj, nagyon örülök nektek. -öleltem meg. Végre Adri is és Jungkook is rátaláltak az igazira.
Leültünk az ágyára és én is elkezdtem mesélni a mai nap történteket. Nem lepődtem meg barátnőm reagálásán. Szokás szerint vegigmosolyogta a történetet, néha kérdezett egyet-kettőt, bökdösődött, sikongatott. Aztán Natsu megtörte a mesélésünket.
-Ma este csajos estét tartunk nálam. HaNi is jön, szóval olyan hét körül jövök értetek a kocsival. -hadarta. Ezt hamar lerendezte. Ez már nála ilyen megszokottság, hogy csak kijelent valamit és másokat meg sem kérdez. Adrival csak egymásra néztünk, majd bólintottunk egyet. Jó ötletnek hangzik, legalabb kikapcsolódunk a sulis napok után.
Barátnőm elővett szekrényéből egy hátizsákot és néhány ruhát pakolt bele. A fontosabb dolgokat mellé pakolta és behúzta a zibzárt. Én is kéne pakoljak, de ahhoz túl lusta vagyok. Inkább még álmodoznék egy kicsit. Aish, szedd össze magad Jeni! Felpattantam helyemről és se szó se beszéd, mentem le a fürdőbe a neszeszerem után. Szerencsére nem volt foglalt, igy csak kezembe kaptam és rohantam is szobámba. Én is egy nagyobb táskába pakoltam bele cuccaimat. Mikor mindent egybe raktam ellenőriztem, hogy beraktam-e mindent. Tökéletes! -mutattam ujjammal.
Az idő többi részét azzal töltöttem, hogy bezabáltam a fél konyhát. Reggeltől nem ettem semmit és már itt van lassan hat óra. Omlettet készültem sütni magamnak, de a fiúk odaszóltak, hogy ők is éhesek ezért nekik is dobjak össze valamit. Az egyetlen szerencse, hogy ezzel az étellel nem sok időt vesztek mivel percek alatt készen is van. Hét éhes fiúnak és egy reggeltől nem evett lánynak kellett "vacsorát" készitenem. Azért annyi omlettet megsütni nem kis dolog. Mikor végre elkészült a fiúk meg sem várták, hogy lerakjam rendesen az asztalra, kikapták kezemből a tányérokat és nekiláttak enni. Én TaeHyung és Suga mellé ültem le.
Örültem mikor a fiúk megdicsértek és azt mondták, hogy finom kaját csináltam.
-HaNi nem jön enni? -kérdeztem Sugától.
-Ő nem szokott vacsorázni. Valahogy ez neki ki esik a mindennapjaiból. -rántotta meg vállát.
Mikor végeztem az evéssel a mosogatóba raktam a tányért majd Suga szobájába vettem az irányt. Kopogtattam és mikor hallottam egy halk "tessék"-et benyitottam. Az ágyon ült egy éjjelilámpa mellett és olvasott. Szemüveg volt rajta, jól áll neki. Szeme kék, haja szőke, össze volt kötve.
-Bejöhetek? -zártam be magam után az ajtót.
-Persze, gyere csak. -intett kezével. Elcsoszogtam az ágyig, majd leültem rá törökülésbe.
-Neked is csináltam vacsorát. Nem akarsz jönni enni? -támasztottam meg fejem.
-Nem szoktam enni. De azért köszönöm. -mosolygott.
-Pedig nagyon finom. -vigyorogtam. -Amúgy összepakoltál már Natsuékhoz? -sóhajtottam.
-Igen. Ú, el is felejtettem. Láttad mennyi az idő? -nézett rá karórájára. -Már hét óra múlt egy perce. -amikor ezt a mondatot kimondta pont dudált valaki. Az ablakhoz rohantunk és Natsu integetett ki a kocsi ablakából. -Igyekezzünk. -kapta fel táskáját HaNi.
Sietve mentem be a szobámba felvéve a táskámat hátamra és a lépcsőről leérve magamra vettem kabátomat és felhúztam cipőmet. HaNi még gyorsan odament Sugahoz, adott neki egy csókot, megölele, majd egy puszit dobva kezünkel mentünk ki az ajtón. Adri már a kocsiban ült Natsu hátánál. Most kivételesen én ültem elől, szeretek itt ülni.
Natsuék háza nem volt messze, körülbelül tiz perc alatt oda is értünk. Kiszálltunk a kocsiból és megálltunk a házuk előtt. Baromi nagy házuk van, szinte az összes villany világitott. Benyitottunk a házba és egy hosszú folyósóra léptünk. Végigmentünk rajta és egy hatalmas előtér térult elénk. Egyszerűen gyönyörű volt. Mint egy palota. Bámulásomat az zavarta meg, hogy valaki hátulról meglökött. Megfordultam és csodák-csodájára Yoona állt előttem. El is felejtettem, hogy ő is itt lakik. Mostmár értem, hogy miért viselkedik úgy mind egy hisztis királynő.
-Natsu, arról nem volt szó, hogy ő is itt lesz. -mutatott rám. Húga csak a szemét forgatta, s mit sem törődve nővérével húzott el minket szobájába. Egy hatalmas ágy volt bent, rózsaszin falak, plüssállatok és párnák. A falon kézzel festett festmények. Pont igy képzeltem el a szobáját. Olyan pajkos és bájos mint ő.
Letettük a cuccainkat és a földet körbeülve kezdtünk el mesélni. Először Adri mesélte el a lányoknak, hogy összejött Jungkookkal, hogy milyen volt vele a napja, elhivta egy randira amit a jövőhétre terveztek. Ezt nem is mondta, ki kell faggatnom Kookot is.
Aztán rajtam volt a sor, hogy meséljek. Nehéz volt belekezdeni, de végül elértem a lényegre ahol a lányok csak olvadoztak. Hirtelen valaki szélsebesen kinyitotta az ajtót és tátott szájjal állt előttünk. Még szép, hogy a drágalátos nővérke nyitott be a legjobb résznél.
-Jól hallottam? Jimin megcsókolt? Hogy téged? -meredt ki szeme.
-Aha, mért olyan meglepő? -álltam fel, velem együtt pedig a lányok is. Felém vette az irányt és kezét megemelve pofozott fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése