-Aha, mért olyan meglepő? -álltam fel, velem együtt pedig a lányok is. Felém vette az irányt és kezét megemelve pofozott fel. Gyűrűje pengeként vágott bele arcomba felsértbe érzékeny bőrömet. Arcomra kaptam kezemet, majd a lányra vetettem tekintetemet. Szinte kirobbant mindenkinél a düh és ordibálni kezdtek Yoonára, Adri pedig majdhogynem nekiment. Megállitottam a nagy veszekedést majd gúgyos nevetésbe kezdtem bele.
-Csak ennyi telik tőled? Ahelyett, hogy Jimint meghóditanád engem próbálsz lepattintani? Hát tudod ez nem fog menni. Mindegy, hogy milyen áron, de meg fogom magamnak szerezni Jimint. -néztem rá bosszúsan. A szembe lévő nem tudott megszólalni mivel húga amilyen gyorsan csak tudta kihúzta a szobából. Mikor becsapta maga után az ajtót a lányok körém álltak és mindenki a felsértett helyet kezdte el tapogatni. Csak a fejemet ráztam és megnyugtattam őket, hogy semmi bajom. HaNi behozott egy vizes anyagot és az arcomra nyomta. Túlreagálják a dolgokat, bár az igazat megvallva bennem is ott van az ideg, hogy legszivesebben megtépném de ha nyugodt maradok azzal csak jobban fogom idegesiteni. Ami pedig a Jimines mondatomat illeti... Nem tudom, hogy tudtam ilyen módon beköpni. Ekkora barom nem lehetek, mostmár tuti nem lesz meg se Jimin, és Yoona is mégjobban rám fog szállni. Ezt jól elintéztem.
-Ne haragudj Jeni! -lép be a szobába Natsu.
-Semmi baj. Már tudom, hogy milyen a nővéred. -nevettem.
-Ha legközelebb is ezt fogja csinálni veled én behúzok neki egyet. -ütött egy párnába Adri. Mindannyian nevetésbe törtünk ki. Hirtelen valaki kopogtatott, majd az ajtó nyilására lettünk figyelmesek. Dehát... Ez az igazgatónő. Mit keres ez itt?
-Natsu! Miért kiabáltál a nővéreddel? -tette karba kezét.
-Mert megpofozta az egyik barátnőmet. -állt fel. Én is felálltam, s meghajoltam.
-Ááá, Jenifer! -nézett végig. -Natsu, Yoonanak bizonyára oka volt ha megütötte ezt a lányt, de beszélek én vele. -mondta végig mondatát, azzal kiment. Ez a nő elképesztő. Sugárzik belőle, hogy nem bir.
-Aha, beszél vele. Persze. -rázta fejét Natsu.
-Az anyukád? Mért nem mondtad? -tátottam el szám.
-Nem kérdezted. -nevetett. -Amúgy anyut nem igazán viselik el a barátaim mivel mindig Yoona mellett áll akármi is történik. Ezért inkább be sem mártom ha valami történik, de ebben az egyben ő is igy van, mivel sosem mondja el ha valamit csináltam. Anya J-Hope-ért nincs annyira oda. Mivel állitása szerint nem a leggazdagabb családból van, nem a kedvence. Egy párszor próbált minket szétszedni, de mivel nem ment neki ezért inkább beletörődött abba, hogy továbbra is együtt leszünk. Yoona-t pedig mindenképpen Jiminnel akarja összehozni. És mivel a nővéremnek tetszik is, igy jobban odavan érte. De nem is nagyon foglalkozom velük. Ezért is szeretnék neked segiteni, mert látom, hogy tetszik neked Jimin és örülnék ha együtt lennétek. -magyarázta.
-Ez igy mind szép és jó, de honnan veszed, hogy tetszik nekem Jimin. -meredtek ki szemeim.
-Ugyan kérlek. Messziről üvölt belőletek, hogy tetszetek egymásnak. -mondta egyszerre az összes lány. Csak legyintettem rá egyet, de igazuk van velem kapcsolatban.
Az est többi részét azzal töltöttük, hogy beszélgettünk, kérdezz-feleleket játszottunk, párnacsatáztunk, nevettünk amig a hasunk fájt. Jól éreztem magam, egy kicsit ki tudtam kapcsolódni. Örülök, hogy ilyen barátaim vannak. Körülbelük éjfél lehetett amikor győzött a fáradság, igy mindenki lefeküdt a helyére és pár perc múlva már csak a néma csendet lehetett hallani.
Napsütéses reggelre ébredtem. Felültem és körbe nézve a szobába azt láttam, hogy én vagyok az egyetlen aki már felkelt. Álltalában én az a fajta vagyok aki utoljára kel fel, át tudnám aludni néha a fél életemet is. A telefonomat vettem legelőször kezembe és az órára pillantva megláttam, hogy 6:50 az idő. Ilyen korán van még. Hátradobtam magam és becsuktam a szemeimet. Már félálomba voltam amikor kapcsoltam, hogy ma suli van. Kipattantak a szemeim és gyors iramba a táskámhoz vettem az irányt. Szétturtam az összes benne lévő kacatot még végre rátaláltam a ruhadarabokra. Kihúztam a táska mélyéről, karomra helyeztem, majd egy orditással ébresztettem fel a szobában szunyókálókat. Az összes szempár rám szegeződött. Mindha azt sugalta volna mindenki, hogy "most kinyirlak!"
-Mit kiabálsz ilyen korán? -nyöszörögte Adri.
-Aki nem tudná, ma suli van. Szóval jobb lenne ha kicsit összeszednétek magatokat. -tapsoltam.
-Basszus! El is felejtettem. -fogta fejét Natsu. Én csak nevettem a körülöttem ülő kómás fejekre nézve.
Neszeszeremet kezembe vettem, kimentem a szobából de halvány fogalmam sem volt, hogy merre keressem a fürdőt. Most nem fogom ezért zaklatni a többi lányt, hogy mutassák meg hol a mosdó. Csak elboldogulok valahogy. Elindultam egyenesen, és pontosan amire számitottam. Az előtérbe értem, ahol legnagyobb szerencsémre senki sem volt ott. Semmi kedven "anyucival" találkozni, látom rajta, hogy nem vagyok a kedvence. Yoonaval meg mégúgysem.
Tiz perces rohangálás a házban és megtaláltam a keresett helyet. Tényleg jobb lett volna ha megkérdezem merre találom, de ha már igy megvan igyekeznem kéne. Bementem és megálltam az ajtóban. Csak nagyokat pislogtam és néztem, hogy hogy lehet még a fürdő is ennyire meseszép. Megráztam fejem és felébredtem az álmodozásból. Gyorsan levettem pizsamámat, majd megengedve a forró vizet a zuhany alá álltam. Mivel sok időm nem volt a viz alatt ácsorogni, hamar törölközőm után kaptam, leállitottam a vizet és magam köré tekertem. Neszeszeremből elővettem a fogkefémet és a fogkrémet majd alaposan megmostam a fogam. Mikor készen voltam vele, felvettem a kikészitett ruhadarabokat. A cuccaimat a kezembe vettem és vissza rohantam a szobába. Most elég gyorsan visszataláltam. HaNi és Adri a szobában festették magukat, Natsu pedig épp akkor érkezett be.
-Jöhettek reggelizni. -jelentette be.
-Én nem kérek. -mondtuk egyszerre a lányokkal. Natsu csak nagyokat pislogva nézett, de megrántotta a vállát és leült az ágyra.
-Ma Yoona visz be minket. -köhintett egyet.
-Mi? Yoona? Én akkor inkább gyalogolok. Bocsi Natsu, de nem szeretnék balesetet szenvedni. -a többiek csak felnevettek. Ez egyáltalán nem vicces, kinézem abból a lányból.
Még egy pár percet beszélgettünk, 7:35-kor pedig mindenki felvette a táskáját és az ajtó előtt álldogált. Kimentünk a kocsihoz, beültünk és vártunk. Még szép, hogy nem jött a hercegnő, csak azért hogy elkéssünk. Körülbelül 10 percet vártunk mikor már annyira idegesitett, hogy utána akartam menni, de pont akkor lépett elő.
-Végre! -forgattam szemeimet.
-Mért nem mentél gyalog ha nem akartál várni? -kezdte el nézni magát a visszapillantó tükörbe. Csak egy eröltetett mosolyt vágtam rá. A motor zúgni kezdett és hála az égnek elindultunk. Igencsak közel van hozzájuk a suli. Nem értem mért jönnek autóval be idáig.
A parkolóhoz érve mindannyian kiszálltunk a kocsiból. Yoona még mielőtt a bejárathoz értünk megállitott a kezével.
-Csak pár perc múlva gyere be. Nem akarom, hogy mások is lássák, hogy veled jöttem. -mondta, majd hátat forditott nekem. Pff... Ezt még ő sem gondolta komolyan. Gyors léptekkel elé álltam és kissé meglöktem az utamból. Figyelmen kivül hagyva a motyogását indultam fel az emeletre. A lányok eltüntek, fogalmam sincs, hogy merre. Csoszogva haladtam a szekrényem fele, hogy elő vegyem az első órára szügséges könyvet. Kinyitottam a szekrényem ajtaját és megnéztem, hogy melyik az első órám. Szinészeti? Ez meg hogy került ide? Nem is jelentkeztem szinészetire. Hát jó, ha már ezt kérik akkor miért is ne?
Mivel nem tudtam, hogy mit is kell arra az órára hozni, igy a hátamon a táskámmal vonultam végig a hosszú folyósón. Utam közepén valaki hátulról megbökött. Megfordultam és a mindig mosolygós MyungSoo-val találkozott tekintetünk. Már jópár napja nem láttam őt, kicsit hiányzott.
-Rég találkoztunk. -biggyeztette le ajkát.
-Sajnálom. Elég kevés időm van mostanába. -sóhajtottam.
-Megbocsájtok. -nevetett. -Ugye szinészetire jössz?
-Honnan tudod? -döntöttem meg kissé fejem.
-Egy osztályba járunk, plusz abba az irányba kell menni a szinészetire. -vigyorgott. Tényleg! Ekkora marhát. -Na menjünk. -átkarolta nyakam, magához húzott és úgy folytattuk utunkat. Meg sem álltunk még az osztályteremig nem értünk. Már majdnem meg volt telve a terem. Minden tekintet felénk irányult és kérdően néztek ránk. Mind a ketten hallgattunk, de valaki megtörte a kinos pillanatot. Jimin lépett elém, összekulcsolta ujjait ujjaimmal és elhúzott MyungSoo mellől. Nagyokat pislogva lépdeltem utána. Egy sarokba húzott ahol egy pad állt. Leültem a székre ő pedig a pad tetejére.
-Együtt vagy ezzel a gyerekkel? -kérdezte felháborodva. Csak felnevettem. De aranyos mikor féltékeny. -Ne nevess! -tette karba kezét.
-Féltékeny vagy? -vigyorogtam.
-Nem! -emelte fel fejét. -Nincs miért féltékeny legyek, mert az enyém vagy. -huncut mosoly jelent meg az arcán, majd felém hajolt és egy váratlan puszit adott orromra. Teljesen elpirultam, eltakart arcommal figyeltem az osztályba érkező tanárt. Őt még nem láttam amióta itt vagyok. Egy igencsak magas, sötétbarna hajú, sötét szemű, jó megjelenésű fiatal hölgy volt. Végig figyeltem még a terem közepéig lépegetett kopogó tűsarkújával. Megállt az osztály közepén, mi pedig illedelmesen köszöntünk neki. Mivel Jimin volt hozzám a legközelebb tőle kérdeztem meg, hogy mi is a neve a tanárnak.
-Mrs. TaeYeon. -suttogta. De szép neve van.
Kezében egy csomó papirlap volt, amit odanyomott egy szerencsétlen diák kezéba, az pedig sorba kiosztogatta mindenkinek. Egy szerep volt rajta és ahogy átolvastam "szerelmi civódás"-ról szól. Mindenkinek ott volt a neve a mondat elején. Én kaptam a főszerepet? Itt valami tévedés lehet. Még nem is láttak szinészkedni, honnan tudják, hogy jól játszom-e. A tanárnő felszólitott, én pedig tarkómat vakargatva tettem egymás után lábaimat mig mellé nem értem. A fiú szerepét Suga játsza. Huh, legalább nem egy tök idegen emberrel kell eljátszanom, bár még igy is kinos egy kicsit.
Mrs. TaeYeon elmagyarázta, hogy hogyan is kell eljátszuk, mikor mit tegyünk, hogy mozogjunk. Néhányszor mind a ketten elrontottuk a szövegünket, de az utolsó figyelmeztetésnél már komolyan vettük a dolgot. Mély levegőt vettem és elkezdtem mondani a szövegemet. A padok között kellett hátráljak, mig Suga egyre csak jött és jött felém. Hirtelen felgyorsultak az események... A mondataim rohamosan követték egymást, majd a padok közül Yoona kuncogását hallottam meg, megbotlottam egy kinyújtott lábba, fejemet pedig az asztal szélébe ütöttem. Elvesztettem az eszméletem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése