Egy magas, fekete hajú fiú szaladt felém, egy táblávan a kezében amin az állt: "Isten hozott, hugi!"
Anyám... Ez most komoly? De aranyos! Rohanásából végre célhoz ért, majd megállt előttem és hirtelen megölelve a magasba emelt. Karjaimat nyaka köré fontam, majd néhány könnycsepp gördült végig arcomon. Pár perces ölelkezés után letett, majd tetőtöl-talpig kezdtem el fürkészni.
Jeon Jungkook. Egy piszkosul jöképű srác, tizenkilenc éves. Illata megnyugtató volt. Szemei koromfeketék és annyira őszinték. Mosolya kedves. Körülbelül fél fejjel volt magasabb nálam.
-Jungkook! -szipogtam. -El sem hiszem, hogy itt vagyok és végre láthatlak.
-Én is nagyon örülök neked, hugi! -csipte meg lágyan arcom.
Csodálkozásomat egy köhintés zavarta meg. Jézus... El is felejtettem bemutatni neki Adrit.
-Oppa! Ő itt a legjobb barátnőm, Adri! Vele jöttem. -tettem elé a kezem.
-Jungkook! -mosolygott rá, majd kezét nyújtotta és megrázta.
Na szép! Még csak most találkoztak először, de máris szemkontaktusba kerültek.
-Nos... Mehetünk? -kérdezte Kook, majd elvett egy bőröndöt.
-Hyung!! -kiáltott egy hang a távolban. -Hyung, várjatok meg!
-Basszus, hol jártál ember? -orditotta messzire Jungkook.
-Bocs haver. Baromi nagy ez a repülőtér. -magyarázkodott, majd lassacskán oda is ért mellénk. -Ulálááá! -mért végig engem és barátnőmet. -Melyik is a húgod? -kérdezte egy csábos mosolyal az arcán.
-Ő itt! -lépett közém és Adri közé, majd mind a kettőnket átkarolt.
-Park Jimin vagyok. -nyújtotta felém kezét. -Minden lány álma!
Chh... Nagyon szerény gyerek lehet. Megfogta kezem, majd gyengéden megrázta és egy ragyogó mosoly jelent meg az arcán.
Kát-három centivel lehetett nagyobb nálam, haja narancssárga, ami baromi jól állt neki. Szeme fekete. Kezének lágy tapintása álltal beleremegtem. Csak néztem bambán a szemeibe, ahol pár perc után el is tévedtem. Elmélkedésemet Kook és Adri zavarta meg akik kb hat méterre voltak tőlünk. Jimin elkapta kezemből a csomagokat és előre szaladt.
-Héjj! -kiáltottam, majd rohantam is utánuk.
Kiérve a zajos utcára, rögtön be is ültünk Jimin autójába. Ő vezetett, mellette ült Jungkook, mi pedig Adrival hátul bámultunk ki az ablakon tátott szájjal.
-Nézd már azokat a gyönyörű épületeket! -bökdösött barátnőm.
Mutogatva bojongott szemünk balról jobbra, jobbról balra. Csodálatos volt az egész hely. Tudom, hogy ez lesz számomra az álomváros. A fiúk körbekocsikáztak egész Szeul központján, mutogatva nekünk különböző érdekességeket, régészeteket. Nagyon okosak mind a ketten. Az egyik utca végén megálltunk egy gyorskajáldánál ahol a fiúk rendeltek három pizzát.
-Miért rendeltek ilyen sokat...? -kérdeztem.
-Négyen vagyunk! -fejezte be mondatomat Adri.
-A kocsiban négyen vagyunk, de otthon vár ránk öt éhenkórász. -nezetett fel Jimin.
-És mi hol fogunk lakni? -érdeklődtünk.
-Még szép, hogy nálunk. -vágta rá Jungkook. -Elég nagy a ház. Elfér még két személy.
Miután megvettük a pizzát pár perc alatt meg is érkeztünk "otthonunkba". Kook rögtön ki is pattant a kocsiból, majd kinyitotta az ajtót. Először én szálltam ki, utánam pedig Adri, aki sikeresen megbotlott és ráesett Jungkookra. Mind a ketten a földön ültek. Hirtelen kitört mindannyiunkból a nevetés. Oppa felsegitette, majd beérkezve a házba nekimentem valakinek. Egy magas, fekete hajú, fiatal fiú volt az.
-Ne haragudj! -fogta meg kezem bocsánatkérően... -A nevem J-Hope! -hajolt meg.
-Jeni. -mosolyogtam.
Lassacskán beérkeztek a többiek is. Bevezettek a nappaliba, s megpillantottam még négy fiút. Úristen! Hét fiúval fogok egy házban élni? De gondolom Adri örül neki. Mindigis szeretett volna fiúkkal élni egy helyen. Na most megkapta!... Hirtelen a vállamon megéreztem egy kezet. Jimin volt az.
-Nos. Most, hogy igy mindenki összegyűlt... Be szeretném mutatni a barátnőmet! -karolt át.
Hogy mi? Mi... Mit mondott? Én is és a többiek is csak értetlenül néztünk rá.
-Nyugi, csak vicceltem. -nevette el magát. -Látnotok kellett volna az arcotokat. -fogta a hasát a röhögéstől.
Örülök, hogy ennyire szórakozik!...
-Ne foglalkozz vele! -lépett elém J-Hope. -Szeret másokat csesztetni.
-Kösz! Ezt észben tartom. -jegyeztem meg.
-Gondolom te vagy Jungkook húga. -nézett rám egy magas, barna hajú fiú. -A nevem Jin. Hyung már sokat mesélt rólad. -mosolygott. -Ők pedig itt: Taehyung, Suga és RapMon. -mutatott rá az emlitettekre.
Csak integettem egyet feléjük. Kedvesnek tűnnek.
-Ő pedig itt a legjobb barátnőm, Adri, aki velem érkezett! -mutattam felé.
Barátnőm mellém lépett és egy vakitó mosolyal üdvözölte a többieket, amit a srácok viszonoztak. Leültünk a kanapéra és egyszerre mindenki feltett legalább négy kérdést. Azt sem tudtam merre figyeljek. Legnagyobb szerencsémre Kook lecsillapitotta a többieket igy mindenki sorra tette fel a kérdéseit, amikre többé- kevésbé meg is tudtam felelni. Mindeközben Adrinak be nem állt a szája. Jungkook mellett ült. Folyamatosan magyarázott, Kook pedig ámulva figyelte. Nagyon aranyosak voltak igy együtt. Eközben Jimin fészkelt le mellém, s méregetni kezdett.
Chh... Biztos nem fogom ezt annyiban hagyni. A megfelelő pillanatban el fogom csipni és akkor az én méregetéseimre számithat... Jó pár órás beszélgetés után Jungkook kijelentette:
-Gyertek lányok! Ideje megnézni a szobátokat, és egy kicsit otthonosabbá tenni! -állt fel.
Követtük a bátyámat, majd az emeletre érve megálltunk az első ajtó előtt.
-Itt lesz az Adri szobája. -nyitott be..
Mind a hárman beléptünk és álmélkodva néztük a csodaszép szobát. Adri hirtelen elsikitotta magát. Jungkookkal csak felugrottunk és értetlenül néztünk rá.
-Ez valami hihetetlen! -orditotta, majd a nyakamba ugrott. Visszaöleltem, majd mikor elengedett Kook elé állt és őt is megölelte. -Köszönöm Jungkook! -de édesek.
Adri mig a szobájában ugrándozott, én és oppa átmentünk a mellette lévő szobába. Lenyitotta a kilincset és beérve a szobába melegség töltött el és a sirás kerülgetett. Álomszerű volt az egész. Mivel érdemeltem ezt ki? Hogy is lehet ilyen jó egy olyan személyhez akit alig ismer? Csodálatos ember! Jungkook felé fordultam és egy pár könnycsepp szökött ki szememből. Szerencsére Kook nem szólt semmit, csak közelebb lépett és megölelt. Pár perces szorongatás után elengedett, s megszólalt.
-Lesz holnap egy meglepetésem. Méghozzá nem is akármilyen. Elviszlek egy helyre. -magyarázta.
-Hova? -érdeklődtem kiváncsian.
-Elviszlek apához! -szólalt végül meg.
Apához? A szivem majd ki ugrott a helyéből izgatottságomban... Nem tudom hogyan fog fogadni. Vajon kedvelni fog? És örül, hogy végre láthat annyi év után? Rengeteg kérdés forgott a fejemben.
-Nos. Akkor holnap! -zavart meg Jungkook álmodozásomból. -Jó éjszakát. Jeni! -nyomott egy puszit homlokomra.
Holnap... Holnap... Végig ez járt a fejemben, majd ezen gondolkodásom után be is aludtam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése