Felnéztem és könnyeimet letörölve arcomról láttam meg a várt személyt. Ő volt az. Akit látni akartam. Leguggolt mellém.
-Mi történt? -nézedt kikerekedett szemekkel Jimin.
-Csak... Vigyél haza, kérlek. -suttogtam.
Jimin meg fogta a kezem és felsegitett. Puha, lágy tapintásától egyenúlyomból megbillentem. Szédülni kezdtem és rosszul éreztem magam. Jiminen látszott az aggódás. Besegitett autójába, majd rátaposva a gázra indultunk is. Útközben ismét a sirás kerülgetett, de nem szerettem volna ha Jimin igy lát. Túl törékenynek látszottam volna. De nem tudtam parancsolni a könnyeimnek, igy kezdtem érezni, hogy cseppek folynak le arcomon. Kitört belőlem a sirás. Csak ültem a kocsiban tétlenül azon gondolkodva, hogy most mi legyen. Vissza kéne mennem Hollywood-ba. Ott van a helyem! Nem tartozok én ide.
Jimin az út azon részében meg sem mert szólalni. Látta, hogy sirok, de nem mondott semmit. Ez igencsak meglepő. Út közben egész végig csak Jungkookra tudtam gondolni. Mit csinálhat? Miért nem jött velem? Remélem, hogy nem csinál semmi őrültséget!
Megérkezve otthonunk elé, Jimin leparkolt, és milyest megállt pattantam is ki az autóból. Nem szeretnék senkivel sem beszélni. Tuti, hogy mindenki faggatni fog, de én akkor sem szeretnék erről az egészről bármit is mondani. Szégyenlem, hogy ilyen apám van, bármilyen rossz dolog is ez. Amint kiszálltam, Jimin rögtön utánam rohant és megfogta a csuklóm. Rám nézett és tudtam, hogy mit akar.
-Ne, Jimin! Nem szeretnék erről beszélni. -folyt végig egy könnycsepp arcomon.
Jimin nem mondott semmit, csak magához húzott. Szorosan átölelt. Annyira megnyugtató volt. Már elmúlt a sirógörcsöm, de még mindig szomorú voltam a történtek miatt. Visszaöleltem. Átkulcsoltam ujjaimat derekán, ő pedig a fejemet simogatta. Úgy álltunk. Nem tudom meddig. Perceket? Órákat? Napokat? Olyan volt, mintha leállt volna az idő és csak mi léteztünk volna. Hogy kelthet bennem ez a fiú ennyi érzéseket? Sosem volt még barátom, és még soha nem voltam szerelmes. De... Jimin iránt másképp érzek, mint a többi fiú iránt. J-Hope folyamatosan bókolgat nekem mégsem érzek többet iránta mint barát. Jimin viszont néha kedves, néha flegma. De mégis jobban kedvelem. Aish... Mi történik velem?
Hosszas gondolkodásomból megzavartak. Jimin elengedett, én pedig ismét visszatértem a kegyetlen valóságba. Szörnyű érzés. Bementünk a házba és a barátnőm rögtön letámadott.
-Na? Milyen volt? -ugrándozott.
-Jó... -vágtam egy eröltetett mosolyt.
-Mi történt? Te sirtál? -lepődött meg.
-Majd később elmesélem! Most nincs hozzá sok kedvem, meg gyomrom sem. -feleltem.
Otthagyva mindenkit mentem fel a szobámba. Becsaptam magam után az ajtót és lecsusztam a földre. Csak ültem ott tehetetlenül. Mit csináljak most. El kell mondanom nekik, hogy vissza megyünk Amerikába.
Ajtó csapódást hallottam. Ez biztosan Jungkook. Kirohantam a szobámból és egyenesen a nappaliba vettem az irányt, ahol megpillantottam a bátyám. A vér is lefagyott bennem mikor rá néztem. A jobb szeménél egy lila folt ékeskedett. Ez... Ez meg mi a...
-Úristen, Jungkook! Mi történt veled? -szaladtam oda hozzá.
-Semmi. Ne aggódj! -fogta meg kezem és leültünk a kanapéra.
-Dehát... Hogy nézel ki? Válaszolj már az ég szerelmére.. Mi történt? .orditottam.
-Apám behúzott egyet! -orditotta vissza.
Hogy mit tett? Nem akartam elhinni amit hallottam. Megütötte? A saját apja? Sirni kezdtem.
-Ne haragudj! Nem akartam kiabálni veled. -ölelt meg Jungkook. -Sajnálom! Mindent sajnálok! -szoritott erősen magához.
Annyira sajnáltam őt. Most mégis hogy mondjam el, hogy itt fogom hagyni?
-Figyelj Kook. -próbáltam minél higgattabban beszélni, de nagyon ideges és egyben dühös is voltam. -Én... Én vissza fogok menni Adrival Hollywoodba. -sóhajtottam.
-Mi? Dehogy mész! Mégis hogyan gondoltad ezt az egészet? Másra nem gondolsz, csak magadra? -pattant fel idegesen Kook.
-Nem erről van szó. Csak... Én már nincs mit keressek itt! -néztem fel rá.
-És velem mi lesz? Én senki vagyok számodra. Na nem! Nem fogsz te vissza menni sehova! -körözött ujjával arcom előtt.
-De.. Eddig csak a bajt hoztam rád. Nem szeretnék még több gondot okozni. -hajtottam le fejem.
-Azzal, hogy megismerhettem a hugicám? -nevetett.
-Ne nevess Jungkook. Ez tök komoly. -böktem meg.
-Lazits egy kicsit Jeni! Maradj itt. Nem lesz semmi baj. Éss... Van egy jó hirem! -tapsolt.
-Alig várom, hogy haljam! -forgattam szemem.
-Képzeld. Beirattalak egy suliba téged meg Adrit. Holnaptól kezdhetitek is! -újongott.
Holnap? Ez komoly? Mégcsak nemrég érkeztem. Gondoltam egy pár hetet lóghatunk suli nélkül. Ehh... De utálok suliba járni.
-Rendben! Megadom magam. De tudd, hogy sok baj lesz velem! Sokat hisztizek. Kibirhatatlan vagyok. Néha bolond is. Ha valami nem tetszik megmondom, nem fogom magamban tartani! -soroltam fel ujjaimon számolva.
-Le sem tagadhatnánk, hogy testvérek vagyunk! -röhögött Jungkook összeborzolva a hajam.
Felálltam és a konyhába mentem jégért. Bevittem Kookhoz és a szemére tettem.
-Ettől jobb lesz! -kacsintottam.
-Köszönöm! -fogta meg kezem.
Kimentem a szobájából és lassan átmentem Adri szobájába. Elég késő van. Remélem még ébren van. Halkan beléptem és megláttam a paplan alatt a lányt. Ismét telefonját nyomkodta. Nem is ő lenne. Az ágya elé sétáltam.
-Ne haragudj a mai nap miatt. Csak... Elég szar volt az egész. Nem szerettem volna róla beszélni. -néztem rá megbánóan.
-Nem haragszom. Jungkook nemrég elmesélte, hogy mi történt. Sajnálom ezt az egészet. De ugye nem megyünk vissza Amerikába? Nagyon megszerettem ezt a helyet és nem lenne szivem csak úgy itthagyni.. És a fiúkat is megkedveltem. -mosolygott.
-Nem.. Nem megyünk vissza. Bár nekem ez volt a tervem. És úgy látom, hogy valakinek bejön a bátyám. -mutattam rá és nevettem fel.
-Miii? Ne... Nem, dehogy. -dadogott.
-Nem hát! -szisszentem fel.
Mind a kettőnkből kitört a nevetés. Leültem az ágyra és egy párnát megragadva a fejéhez dobtam. Nem hagyta annyiban, igy párnacsatába kezdtünk. Jó ideig nem hagytuk abba, majd mikor végre mind a ketten kidöglöttünk, a hátunkra feküdtünk és igy próbáltunk egy kis levegőhöz jutni. Olyan jó, hogy van kivel szórakozzak éjszakák közepén.
-Nem alszol ma este itt? Mutatnom kell egy pár képet valakiről. -ugrott fel Adri.
-De... Amugy meg. Holnap suli. Ugye mondta Jungkook? -vigyorogtam.
-Nem! Ez komoly? Suliba megyünk? Jeeej! -emelte fel mind a két kezét barátnőm.
Tudni kell róla, hogy imád suliba járni. Néha nem értem őt. Ki szeret arra az életszomoritó helyre menni. Na de ebben szerintem több is van. Jungkook is ott lesz. Az öröm biztos ettől fokozódik.
Befeküdtünk az ágyba. Elkezdte mutogatni a képeket, de én olyan fáradt voltan, hogy kb a második képnél bealudtam. Mind akit kiütöttek.
Reggel az ébresztő keltett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése