*Jimin szemszögéből*
Csak azt láttam, hogy Yoona kibotlasztotta Jenit, ő pedig a földön fekszik eszméletlenül. Rögtön odarohantam és szólogatni kezdtem. Mindenki körülötte állt és egyszerre kiabáltak, sugdolóztak, egyesek pedig csak nevettek. Jelenleg nem fogok leállni Yoonával veszekedni. Karjaimba vettem Jeni törékeny testét és Adri segitségével egészen az autómig cipeltem. Hátra ültettem, barátnője pedig rögtön mellette helyezkedett el. Beinditottam a kocsi motorját és már úton is voltam a házunk fele. Közben próbáltam elérni Jungkookot, de gondolom mivel órája volt nem tudta felvenni a telefonját. Igy jutottam arra a döntésre, hogy felhivom a dokit és talán mire mi is hazaérünk ő is meg fog érkezni. Aggódom Jeni miatt. Remélem nem kell kórházba vinni.
A dugó elkerülésének köszönhetően hamar haza érkeztünk. Leparkolva a kocsival, Jeni még mindig eszméletlen testét karomba vettem és egészen az emeleti szobájáig vittem fel. Az ágyára fektettem, majd meghallottam a csangőt amire Adri rögtön lerohant. Az orvos volt aki nyugodt léptekkel haladt felfele. Nem sürgette magát ellenben velem, aki majd' megőrült az idegességtől. Beérkezve a szobába letette táskáját majd feltette az összes lehető kérdést amit el tudtam képzelni. Megpróbáltam visszaemlékezni a történtekre és elmondani, hogy s mint történtek a dolgok. Annyira gyorsan történt minden, hogy a legtöbb dologra nem is tudtam válaszolni. Miután befejezte a kézdezősködéseit, az ágy mellé indult és megvizsgálta Jenit. Pár perces vizsgálás után felénk fordult majd sóhajtott egyet. A szivem majd' kiugrott a helyéről. Nagyon féltem, hogy azt a választ adja amitől a legjobban tartok.
-Nincs komolyabb baja. -jelentette ki az orvos. Kifujtam a bennem maradt levegőt. -Szerencsés, mert nem ütötte be annyira a fejét. Bármikor magához térhet. Pár napig ne menjen iskolába és még a hétem hozzák be a rendelőmbe egy kivizsgálásra. -magyarázta. Csak bólintottam egyet. Még pár kérdést feltett Jenivel kapcsolatosan, amit hamar le is jegyzett.
-Mindent köszönök, doktor úr. -mondtam, miután befejezte a teendőjét. Kezet fogtam vele, majd Adri lekisérte. Leültem Jeni mellé az ágyba, megfogtam a kezét és egy enyhe csókot leheltem homlokára.
*Jeni szemszögéből*
Nyilaló fájdalmakat kezdtem el érezni fejem hátsó részén. Kezemmel oda kaptam, majd felszisszentem. Lassacskán felnyitottam szemhéjamat és megpillantottam a szobában ülő összes ismerős arcot. Ahogy Jungkook meglátta, hogy ébredezem rögtön mellettem termedt.
-Hogy érzed magad? -kérdezte aggódó tekintettel.
-Fáj a fejem! Mi történt? -ültem fel az ágyon.
-Nem emlékszel? Yoona kibotlasztott, te pedig beütötted a fejed. -mesélte. Hirtelen beugrottak az események. Minden elémtárult. A szindarab, a hirtelen jött esés, majd az eszmélet vesztés. Fogalmam sincs hogyan jutottam hazáig, de bizonyára valamelyik fiú hozott haza. Adri amint belépett az ajtón kérdezősködni kezdett, hogy hogy érzem magam. Megnyugtattam mindenkit, hogy nincs semmi bajom. Taehyung és J-Hope kimentek a szobából. HaNi úgy látom nagyon gondoskodni akar rólam, jó sok kaját mellém pakolt. Azt gondolta, hogy ezt mind megeszem? Nem ettem ennyit egy hét alatt, nem hogy egy nap alatt. Csak nevettem mikor láttam, hogy mellém helyezi az ételt.
-Jeni, be kell mennünk a suliba mert valami esti programot szervezett nekünk Mrs.Taeyona tanárnő. De amilyen hamar tudok jövök! Jimin itt marad veled. -puszilta meg homlokomat, majd a két lány megölelt és együtt szinte egy szempillantás alatt eltüntek a szobából. Jiminre néztem aki édesdeden aludt a kanapén. Ezt muszáj lefényképeznem! A mobilom után kaptam és gyorsan lőttem róla egy pár képet.
Még szerencse, hogy a kanapé nincs olyan messze az ágyamtól, igy nem kellett felállnom. Nyöszörgő hangra lettem figyelmes. Fejemet a hang fele forditottam és észre vettem, hogy Jimin kezd ébredezni. Kinyitotta szemeit és amint megpillantott rögtön felpattant.
-Jól vagy? -érdeklődött. Csak hevesen ráztam a fejem fel-le. Nem volt rajta póló, igy alaposan megfigyelhettem kigyúrt felsőtestét.
-Héj! Nem ér leskelődni. -takarta el kezével hasát.
-Oda se nézek. -nevettem, s elforditottam fejem. Sóhajtott egyet. Kérdően néztem szemeibe.
-Tudod mennyire aggódtam érted? -ült le velem szembe az ágyra. -Amióta haza hoztalak el sem mozdultam mellőled. -sütötte le szemeit.
-Tényleg? S-sajnálom. -tördeltem ujjaimat. Nem szólt csak szorosan magához húzott. Viszonoztam ölelését, majd belefúrva fejemet nyakába egy puszit adtam az érintett helyre. Beleremegett, amire felkuncogtam. Elengedett szoritásából, majd egy hirtelen mozdulattal felpattantam az ágyból.
-El kéne mennem zuhanyozni. -indultam szekrényem felé. Mikor kinyitottam az ajtaját erős fájdalom nyilalt ismét fejembe. Szédülni kezdtem és megtámaszkodtam az egyik székbe. Két karomat megérintő fiú fele fordultam.
-Igy tuti nem fogsz zuhanyozni. -rázta fejét.
-Pedig muszáj lesz. -túrtam bele hajamba. Mikor enyhült a szédülésem elővettem szekrényemből a pizsamám, majd karomra akasztva mentem ki a szobámból. Jimin természetesen nem hagyott magamra. Beérkezve a fürdőszobába belenéztem a tükörbe, ami nem volt túl jó ötlet mivel úgy néztem ki mint egy élő-halott. Hátat forditottam tükörképemnek.
-Borzasztóan nézek ki! -jelentettem ki.
-Gyönyörű vagy. -hajolt közelebb hozzám. -Had segitsek. Nem szeretnélek összeesve találni a viz alatt. -vigyorgott.
-És mégis hogyan akarsz segiteni? Tartod nekem a gyertyákat? Vagy esetleg te akarod megmosni a hajam? -tettem karba kezem.
-Például! -kikerekedtek szemeim.
-Ezt nem gondoltam komolyan! -nevettem. -Na... Tünés. -hesegettem kezemmel. Már az ajtón ment volna ki amikor ismét megszédültem, kissé erősebben.
-Kész! Gyerünk, segitek. És ne halljak nyafogást. -mutatott felém ujjával. Egy kevés idejig nyöszörögtem de utána beletörődtem, hogy addig nem megy el még nem segit. Igy sóhajtottam egyet és elkezdtem levenni ruháimat. Megszabadúltam felsőmtől és nadrágomtól, majd egy szál fehérneműben ácsorogtam a fürdőszoba közepén. Jimin a zuhanyzó mellé állt, s megengette a vizet. Leengedtem hajam és a forró viz alá álltam. Nem voltam annyira merész, hogy ott mutogassam magam, ezért behúztam a zuhany ajtaját. Körülbelül tiz percig álldogáltam a forró viz alatt, de hamar meguntam, igy elhúztam az ajtót és kiléptem a hideg csempére. Elvettem törülközőmet és magam köré tekertem.
-Elmennél a szobámig, hogy idehozd a neszeszerem? -biggyesztettem le ajkam. Megforgatta szemeit, de vette a fáradságot és elindult kifele. Én addig gyors iramba átvettem fehérneműmet és pizsamám, majd mintha mi sem történt volna mentem ki a fürdőből. Jimin már éppen jött le a lépcsőn.
-De... Nem úgy volt... -tartotta felém neszeszerem. Csak vállat vontam és intettem fejemmel, hogy jöjjön fel. A szobába érve lehuppantam az ágyra. Betakaróztam, fejemet a párnára hajtottam de nem aludtam. Jimin ismét nem hagyott magamra. Jól esik, hogy valaki aggódik értem és törődik velem. Leült a kanapéra és le nem vette rólam a szemét. Látszott rajta, hogy már fáradt. Ajj, ezt lehet, hogy meg fogom bánni...
-Jimin. -szólaltam meg halkan. Már majdnem félálomban volt. -Gyere feküdj ide! -mutattam a mellettem lévő üres helyre.
-Dehogy, aludj csak! -legyintett.
-Kérlek... -néztem rá nagy szemekkel. Nehezen felállt a kanapéról és lefeküdt mellém az ágyba. Eddig fel sem tűnt, hogy még mindig nincs rajta felső. Egymással szembe fordultunk és egymás tekintetét kezdtük el fürkészni. Még a sötétben is ragyogtak szemei. Olyanok voltak mint a csillagok, nyugtató volt a látványa. Beleszerettem ezekbe a szemekbe, és már lassan abban is biztos vagyok, hogy belé is. Hosszas pillantások után csak gondoltam egyet és hozzábújtam. Derekánál átöleltem, ő pedig meglepődöttségében csak a hátamra tette a kezét, de miután észhez tért összekulcsolta ujjait és szorosan megölelt. Kezemet mellkasára helyeztem, s fejemet felemelve közel hajoltam hozzá. Alig pár centire voltak egymástól ajkaink.
-Mit csinálsz? -nézett kiváncsian rám a fiú.
-Csak nem szeretnék az adósod lenni. -vigyorogtam, azzal ajkam összetapasztottam övével. Lágyan és szenvedélyesen kezdtünk el csókolózni. Kezét pólóm alá csúsztatta és hátamat kezdte el simogatni. Beleharapott alsó ajkamba amire felsóhajtottam. Nyelvünk is heves csatába kezdett bele. Egyik lábamat áttettem hasán és csipőjére ülve még mindig egymáshoz voltunk tapadva. Beletúrtam hajába és megérintve hasát, végigsimitottam egész felsőtestén. Hosszas csókolózás után ha nehezen is, de elváltunk egymástól. Szaporábban vettük mind a ketten a levegőt. Éreztük egymás lehelletét és azt kivántam, hogy újra ismétlődjön meg ez a pillanat. Leszálltam csipőjéről és mellé feküdve egy huncut mosoly jelent meg az arcán.
-Legyél a barátnőm. -nézett rám komoly tekintettel. Ledermedtem. Meg sem tudtam szólalni.
-Ji...Jimin.. Én.. -dadogtam.
-Jeni, ezt nem csinálhatjuk igy tovább. Én szeretlek! Ha te nem igy érzel akkor mond meg, mert én tényleg komolyan gondoltam ezt az egészet. -mondta lehangoltan.
-Én... Én is szeretlek! -mosolyodtam el.
-Ez.. Ez akkor azt jelenti, hogy a barátnőm leszel? -csillant fel szeme.
-Azt! -fontam át karjaimat nyaka körül.
-Most el sem tudod képzelni mennyire boldog vagyok. -kerekedett fölém, majd megcsókolt. Belemosolyodtam. Boldoggá tesz. Örömmel tölt el ha vele vagyok. Minden egyes pillanatot vele akarok átélni. Nem akarom elengedni!
Nagyon de nagyon jó lett ez a rész is úgy mint a többi :-* és mikora várható a kövi rész?mert már nagyon izgatott vagyok hogy mi lesz ezek utána :-D :-D
VálaszTörlésKöszönöm :* Igazából, ezt még én sem tudom. Mikor szabadidőm van, arra szánom, hogy irjam tovább^^ Pár hét talán és kész lesz^^
VálaszTörlés