Valami régi, ami új. (14.rész)

 Megpillantottam az ágyon összekuporodó barátnőmet aki krokodilkönnyeket ejtve zokogott, tenyerébe temetve kezét. Csendbe sétáltam oda ágyához és leülve mellé vállára tettem kezem.
-Mi történt? -néztem rá sajnálkozó tekintettel.
-Jungkook... Azt mondta.. Időre van szügsége.. -dadogta megszakitva mondatait.
-Micsoda? Dehát olyan jól megvoltatok együtt. Mi történt? -kerekedtek ki szemeim.
-A semmiből előtermedt a barátnője. Meg sem birtam mukkanni, mikor megláttam, hogy a nyakába ugrik és puszilgatni kezdi. Tudod mennyire megalázó pillanat volt számomra, Jeni? -a sirást lassan a düh vette irányitásba. Kikerekedett szemekkel figyeltem barátnőm egyre csak hangosabb szavait és nem tudtam mi tévő legyek. Hirtelen arra eszméltem fel, hogy bőröndje után kap és szekrényéig végigrúgdosva dobálni kezdi bele ruháit. Tehetetlenül ültem tovább ágyán azon gondolkodva, hogy mi is lenne a leghelyesebb döntés. Ezt valahogy meg kéne állitanom. Mire szekrényéhez értem háromnegyede a ruháiból halomba tuszkolódott egymáson.
-Nem gondolod, hogy egy kissé túlreagálod ezt az egészet? Jungkook azt mondta idő kell neki, nem azt, hogy hagyd el őt. Szüksége van rád, csak még nem vallotta be magának. -próbáltam nyugtatni a még mindig ideges lányt.
-Ez túlreagálás? Te sem viselkednél másképp ha megtudnád, hogy Jiminnek barátnője van. -igaza volt, de nem tudtam mit mondani rá. Csak abban reménykedtem, hogy meg fogja gondolni magát. Bár ez egyenlő volt a nullával, képtelenség, hogy hogyha Kook mégis a jelenlegi "barátnőjét" választja Adri együtt tud ezzel élni. Szomorú tekintetem hol barátnőmre, hol a bőröndre vetettem aki egyre csak telt.
-Gondold át ezt még egyszer, Adri. Szeretitek egymást, nem végződhet igy a kapcsolatotok. -kérleltem hasztalanul.
-Ezen már nincs mit gondolkodni. Ő baszta el a kapcsolatot pontosan egy órával ezelőtt. -nézett a falon lévő órára. -Kérlek elmennél venni nekem egy repülőjegyet vissza Californiába? -nézett rám könnyekkel megtelt szemével. Nem volt más választásom, nem tilthattam meg neki, hogy itt maradjon. Ha nehezen is, lábaim egymást követve lépdeltek ki a szobából egyenesen a folyósóig, ahol Jungkookot pillantottam meg a falnak támaszkodva, szeme csukva. Látszott rajta, hogy nyutalan, feszeng. Szembe álltam vele és magyarázatot követelő tekintettel vártam mondandóját.
-Beszélhetnénk olyan helyen ahol nem hallják? -mutatott szobája ajtajára és követve alakját egészen a célig, becsuktam magam után az ajtót. Kérte, hogy üljek le, de inkább csak járkáltam fel-alá kiváncsian fürkészve tekintetét.
-Hallgatlak Jungkook. -fontam keresztbe karom.
-Remélem, hogy te legalább végig fogsz hallgatni úgy, hogy nem rohansz el, vagy nem pofozol fel. Örülnék ha megértenéd amit most mondani fogok. -bólintottam egyet. -Gondolom Adri elmesélte, hogy mi történt a suliba. A lány... A barátnőm. Pontosabban a volt barátnőm. Vagy... Ezt még én sem tudom megmagyarázni. Körülbelül négy éve történ az, hogy megismerkedtem vele. Nem kellett sok idő, mig a barátságunkból kialakult egy kapcsolat. Évekig voltunk együtt, szerettem őt, ő is szeretett, aztán egyik napról a másikra jöttek a rosszabbnál rosszabb hirek. Az édesanyja súlyos betegségben szenvedett, amit nem sokáig birt, igy pár hónapon belül bele is halt. Ezt sem ő, sem az édesapja nem tudták feldolgozni, ezért úgy döntöttek, hogy elköltöznek minél messzebb innen. Máig nem tudom, hogy pontosan hol éltek. Egy ideig tartottuk a kapcsolatot, de mivel úgy láttuk, hogy nem lesz folytatása a kapcsolatunknak úgy határoztunk, hogy időt adunk egymásnak és ha újra össze fog hozni a sors akkor folytatjuk a kapcsolatunkat. És láss csodát ma előtermedt előttem a semmiből. Még magyarázatot sem tudtam adni Adrinek, kaptam tőle egy jól megérdemelt pofont aztán elrohant. Igy hát nem volt más választásom, minthogy egy üzenetet hagyjak neki amibe leirtam, hogy időre van szükségem. -fejezte be a mesélést. Egy kicsit csalódott vagyok, de meg tudom érteni. Adrit sajnálom most a legjobban, nem tehet semmiről, mégis ő kapta a legnagyobb pofont.
-Adri vissza fog menni Californiába. -úgy éreztem tudnia kell, igy a semmiből kinyögtem a hátbaszúró igazságot.
-Mi? Nem! Miért? -vetette elém sorba a kérdéseket.
-Mégsem élhet egy fedél alatt egy olyan emberrel akibe szerelmes, holott az mással van. -kerülgettem tekintetét. Erre a mondatomra már nem kaptam választ, de nem is vártam. Pár másodperces csönd után úgy döntöttem elhagyom a jelenlegi szobát. Lerohantam a nappaliig, Jimin a kanapén ült egymagába. Helyet foglaltam mellette és egy mély levegőt vettem. Sok volt ez a mai nap számomra. Bizonyára Jimin tudta, hogy mi a helyzet, mivel egy szót sem szólt csak megfogta a kezem.
-El jössz velem a repülőtérre? Kéne egy jegyet vegyek Californiába. -biggyesztettel le ajkam.
-Mire az neked? Csak nem Adri akar elmenni? -kerekedtek ki szemei.
-De, nagyon úgy néz ki a helyzet, hogy itt fogja hagyni Söult. -kezdtem el tördelni ujjaimat. -Akkor ugye el fogsz jönni? -erőltettem egy halvány mosolyt arcomra.
-Persze. Ha gondolod akár most is elvihetlek, eléggé messze van a repülőtér. -már most? Fájó szivvel bólintottam rá szerelmem ajánlatára és felhúzva cipőmet nem is szólva a többieknek huppantunk be a kocsiba. Ezész idő alatt azon kattogott az agyam, hogy vissza kéne fordulni és megállitani ezt az egészet. Nem veszithetem el a legjobb barátnőmet, de ugyanakkor mégis neki kell igazat adnom abban, hogy jobb döntés ha el fog menni innen. Hosszas gondolkodásomból Jimin szavai rángattak ki. Fogalmam sincs mennyi idő telt el még ideáig jutottunk, nekem csak másodperceknek tűntek. Minél közelebb vagyunk ahhoz a pillanathoz, hogy búcsút vegyek legjobb barátnőmtől. Lomha lépteim egyre gyorsabban kezdik követni Jimin alakját és pillanatokon belül már oda is értünk a mindkettőnk számára ismerős helyre. Egy fiatal nő ült székében, s meglátva minket felénk is fordult. Illedelmesen meghajolt és érdeklődni kezdett, hogy miben segithet.
-Egy jegyet szeretnénk venni Californiába. Megtudhatnánk, hogy mikor megy a leghamarabb arra a gép? -kérdeztem semleges hangnemben. 
-A leghamarabb? Egy pillanat. -vet egy pillantást számitógépére és pár perces keresgélés után meg is kaptuk a választ. -Ma este pontban tiz órakor fog indulni. A következő pedig két nap múlva. -pillant ránk. -Kivánják a jegyet? -mosolygott a lehető legszélesebb vigyorral.
-Megbocsát egy pillanatra? -előkaptam zsebemből mobilomat és tárcsáztam barátnőm számát. A harmadik kicsöngésnél egy morgásra lettem figyelmes, amiből következtettem, hogy éppen akkor ébresztettem fel. -Figyelj Adri, a recepción azt mondták, hogy ma este tizkor fog menni a gép, vagy két nap múlva. Melyiket szeretnéd, hogy megvegyük? -tettem fel a kérdéseket.
-A ma estit vedd meg, minél hamarabb el szeretnék innen menni. -dünnyögte. Csak sóhajtottam egyet, majd kinyomtam a hivást. A nő fele fordultam és kértem egy jegyet ami ma estére szólt. Amint ideadta kifizettük és indultunk is vissza. Útközben egy szót sem szóltam csak a fehér alapon feketével irt jegyet páztáztam. Az egész kedvem elment ettől a naptól, szomorú vagyok, hogy Adri itt fog hagyni, de ettől nem fog megállni az élet. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy ki az a fruska akire lecserélte Jungkook a barátnőmet. Az út során Jimin egyszer, kétszer emgállt, hogy vegyen kaját meg piát, aminek örültem mert legalább egy kis alkohol talán jobb hatással lesz rám. Haza érkeztünk és egyből felrohantam Adri szobájába, ahol ő már a kész csomagokkal az ajtó előtt állt. Oda léptem hozzá és szorosan megöleltem. Néhány könnycsepp csorgott le arcomon, de nem szerettem volna azt mutatni, hogy gyenge vagyok. Nagy nehezen lecipeltük a csomagjait és a nappaliba pakoltuk őket.
-Még van egy órád ameddig indul a géped, igyunk valamit. -vettem elő két poharat és egy üveg fehér bort. Kibontottam és mind a kettőnknek töltöttem egy keveset. Koccintottunk és jóizűen elkortyolgattuk. Mikor a második pohárral akartam tölteni megérkeztek a fiúk is, berontottak a konyhába és kérdően néztek ránk. Adri intett egyet feléjük, hogy jöjjenek ők is. Mindenki vett magának egy poharat és kitöltötte az adagját, de Jungkookot sehol sem láttam. Jiminre néztem, de arckifejezéséből adódóan bizonyára nem tudta, hogy merre lehet. Megittuk az utolsó pohár bort is, s az órára nézve láttuk, hogy már csak röppke fél órája van, hogy megérkezzen a repülőtérre.
-Indulhatunk. -álltam fel a székről.
-Csak én. -vágta rá. -Egyedül szeretnék menni, ha lehet. -állt fel ő is és egy bőröndöt vett kezébe. Megszeppenve néztem rá de ő csak mosolygott. Mi lelte hirtelen? Suga hivott neki egy taxit és mire kiértünk az udvarra már ott is volt. Látszott rajta, hogy nem szivesen hagyja el ezt a helyet. Nem is csodálkozom, már több mint egy hónapja itt élünk, én sem reagálnék másképp. Bepakoltuk minden cuccát és egy utolsó ölelést adtunk egymásnak majd beszállt az autóba és másodperceken belül már nyoma sem látszódott, hogy itt állt. Vissza mentünk a házba de talán még két perc sem telt el, betoppant Jungkook. Csakhogy nem egyedül.
-Jeni, gyere csak. Be szeretném mutatni a barátnőmet. Ő itt...-megállt bennem az ütőér.
-Hyorin. -fejeztem be mondatát.